Szabó Jázmin A Tudományos Diákköri Konferenciáról szóló cikksorozat záró részében Gecser Ottóval, a Társadalomtudományi Kar oktatójával, a Szociológia tanszék vezetőjével készítettünk interjút, melyből az olvasó megtudhatja, hogyan zajlik a konferencia napja a karon, milyen kompetenciák kellenek egy jó dolgozat megírásához, valamint hasznos tanácsokat is kaphatunk, melyek segítenek elindulni a kutatás olykor rögös útján.
Mikor lett Tanár Úr a TDK kari szervezője?
A mostani lesz a harmadik konferencia, ami az én szervezésemben fut, a 2021/22 tanév őszi félévében kaptam meg ezt a feladatot. Volt már korábban is oktatásszervezéssel kapcsolatos tapasztalatom, mivel a Társadalomtudományi Karon a szociológia mesterszak ügyeiért vagyok felelős.
Egy TDK-dolgozathoz szükséges egy jó hallgató–konzulens kapcsolat. Az oktatók nyitottak szoktak lenni a felkérésre, támogatják a tehetséggondozást?
Egészen pontosan nem látok bele a témaválasztás folyamatába, viszont sosem hallottam még olyan esetről, amikor ebből probléma lett volna. Az oktatók inkább örülnek annak, ha a hallgatók a minimum szintnél, az órai tananyagnál többet szeretnének tudni egy adott témakörről. A TDK-dolgozatoknál nálunk gyakorlattá vált a szakdolgozat egy variánsát leadni, ebben az esetben már a jelentkezés előtt van egy konzulens, aki segíti a kutatást.
Tanár Úr szerint mi kell egy sikeres dolgozathoz?
A legfontosabb tényezőknek a kíváncsiságot és a kitartást mondanám. Ez a kettő jó esetben szorosan összefügg, a hallgató végig motivált tud maradni a kutatási folyamat során, és sikeresen el tud jutni a végéig. Sokan gondolják, hogy csak akkor érdemes TDK-ra jelentkezni, ha már készen van az ember szakdolgozata, én azonban más utat szoktam javasolni a hallgatóknak.
Egy jó szemináriumi dolgozat kiváló alapja lehet egy TDK-dolgozatnak, hiszen tartalmaz valamilyen tudományos kérdésfeltevést, a hallgató elkezdte beleásni magát egy őt érdeklő témába, és ami a legfontosabb, már kapott rá visszajelzést egy oktatótól, aki konzulensnek is felkérhető.
A szakdolgozat a TDK-dolgozattal szemben egy kötelező és erősen kötött szerkezetű munka, ami annak bizonyítására való, hogy a szerző elsajátította a szakon tanultakat, és ezeket önállóan is tudja alkalmazni. A szakdolgozatot gyakran nem vagy nem teljesen a szerző érdeklődése motiválja, hanem az egyetemi tanulmányok befejezésének igénye. A TDK-dolgozat – jó esetben – egy tisztán saját érdeklődés által motivált tudományos munka: egy világosan megfogalmazott problémából indul ki, igyekszik bemutatni, hogy mit lehet már tudni róla, illetve mik a nyitott kérdések, és egy nyitott kérdést megpróbál megválaszolni olyan módszerekkel, amik reálisak egy alapszakos vagy mesterszakos hallgató esetében. Itt a szakdolgozatnál rövidebb terjedelem is elég lehet, és a formai követelmények leginkább a tudományos hivatkozás szabályainak betartására vonatkoznak.
Milyen előnyökkel járhat egy hallgatónak a TDK-írás?
Nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség a tudományos kutatással és általában véve az önálló munkavégzéssel kapcsolatban. Aki írt már TDK-dolgozatot, annak könnyebb a szakdolgozat megírása is, hiszen némi gyakorlatot szerzett már abban, hogy hogyan jusson el ésszerűen alátámasztható módon egy problémától valamilyen megoldásig, és hogy miként lehet erről írásban beszámolni. Tehát abban az esetben, ha valaki nem tervez tudományos pályára lépni, a szakdolgozatírás kisebb téttel rendelkező próbájaként is felfogható. A TDK-előadás, amikor a hallgatóságnak szóban elmondjuk dolgozatunk lényegét, további gyakorlatszerzési lehetőségeket kínál. Itt az írott formánál még összeszedettebben kell előadni a mondandónkat, elmagyarázva témánk relevanciáját és kutatásunk eredményeit egy olyan hallgatóságnak, amelyik nem elsősorban a szűkebb terület szakértőiből áll, ezért pontosan, de egyúttal viszonylag közérthetően kell fogalmaznunk. Egy TDK-helyezés pedig olyan ösztöndíjak elnyeréséhez segíthet hozzá, mint az Új Nemzeti Kiválóság Program vagy Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj, de a munka világában is előnyt jelenthet, ha a leendő munkáltató látja, hogy a jelölt kitartó, képes elmerülni egy témában és hatékonyan megbízható információkat gyűjteni róla.
Tapasztalat szerint a dolgozatok nagy része magyar nyelven íródik. Miért nem mernek sokan idegen nyelven próbálkozni?
Nálunk a kari TDK-n minden évben van angol nyelvű dolgozat is, bár az igaz, hogy általában kevesebb, mint magyar. Ennek oka lehet, hogy többen még a magyarul tartott előadástól is félnek, nem érzik magukat elég jó előadónak. A karon vannak igen sikeres angol nyelvű képzések, bár az ide járó külföldi hallgatókat még kicsit bátorítanunk kell a TDK irányában; jelenleg az idegennyelvű dolgozatokat is magyar hallgatóink írják. Ha a nyelvi arány változik fog, természetesen a TDK-konferenciákat is át kell alakítanunk, hogy a magyarul nem beszélő hallgatók ne unatkozzanak olyan előadások alatt, melyeket nem értenek.
Hogyan kell elképzelni a konferencia napját a TáTK-n?
A konferenciákat mindig a szorgalmi időszak utolsó péntekén szoktuk tartani, amikor már lényegében befejeződött a félév, de még nem kezdődtek el a vizsgák, tehát nem ütközik a konferencia más kötelezettségekkel. A helyszínünk a kari tanácsterem, mely kinézetre hasonlít egy tárgyalóteremhez, egy hosszú asztal van középen, az egyik végén kivetítő található, itt lehet előadni a prezentációkat. A konzulenseken kívül részt vesznek az intézetek TDK-képviselői is, közülük kerülnek ki a zsűri tagjai, és az előadókon kívül más érdeklődő hallgatók is be szoktak ülni az előadásokra. Ez a szituáció nem tér el sokban egy átlagos szemináriumi kiselőadástól, nem érdemes tőle megijedni.
Milyen tanácsai vannak azoknak, akik szeretnének jelentkezni, de félnek belevágni a kutatásba?
Ahogy már említettem, érdemes egy jól sikerült szemináriumi dolgozatot elővenni, és azt átdolgozni, hiszen kevésbé valószínű, hogy az embernek csak úgy eszébe jut egy kutatási ötlet, vagy ha erre vár, akkor könnyen lemarad a TDK-ról. A másik tanácsom az, hogy nem muszáj ezen az úton egyedül végigmenni, gondoljunk csak arra, hogy a tudományos cikkek nagy részében is több ember munkájának az eredményét láthatjuk.
Ha közösen írunk TDK-dolgozatot egy hallgatótársunkkal, a terhek megoszlanak, nem csak a konzulenssel lehet megbeszélni a felmerülő problémákat, lehet egymást motiválni, és lehet közösen előadni is.
Ha valaki nem érzi magát jó előadónak, az ELTE kínál kurzusokat, amik segítenek felkészülni. Továbbá érdemes arra gondolni, hogy nem ez az egyetlen szóbeli megmérettetés az egyetemi tanulmányok alatt, elég csak a záróvizsgára gondolni. Ezzel összehasonlítva a TDK már nem is tűnik annyira vészesnek, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Kiemelt kép forrása: ELTE Egyetemi Könyvtári Szolgálat
