Püski Bianka Az alábbi recenzióban Philipp Dettmer Immun – A rendszer, amely megóv minket (Immune – A Journey into the Mysterious System That Keeps You Alive) című könyvét veszem górcső alá, reménykedve abban, hogy mire a cikk végére érsz, kedvet kapsz a könyv elolvasásához. A könyv címe abszolút témamegjelölő, a rendkívül bonyolult és összetett immunrendszerünk bemutatására törekszik. „Az összetett immunműködés a legritkább esetben válik észrevehetővé. Ez pedig igazán kár, hiszen nincs sok dolog, aminek hasonlóan életbevágó szerepe lenne az életműködésünkben, mint az immunrendszer működésének.”
Úgy gondolom, nem sokan vitatnák azon már-már axiomatikus állítást, hogy a tudománykommunikáció borzasztóan fontos. Ezzel maximálisan egyetértve hozta létre a szerző az egyik legnagyobb tudományos Youtube-csatornát (Kurzesagt – In a Nutshell), amelynek jelenleg 19,5 millió feliratkozója van. Philipp Dettmernek az a célkitűzése, állítása szerint missziója, hogy ráébressze az embereket: milyen érdekes a világ, amelyben élünk, miközben érhetően és remek illusztrációkkal szemléltetve magyarázza el laikusoknak is az összetettebbnél összetettebb folyamatokat, ahogyan erre a szóban forgó, immunrendszerről szóló könyvével is kísérletet tett. Különösen fontos, hogy legyenek olyan elhivatott emberek, mint a szerző, hiszen ahogyan a könyvben is él azzal a párhuzammal, hogy a tudomány dinamikusan változik, az immunrendszer pedig – az agyat leszámítva – az általunk ismert legösszetettebb biológiai rendszer, minél jobban beleássuk magunkat egy adott témába vagy szakterületbe, annál inkább belebonyolódunk a részletekbe, egy-egy ilyen összetett rendszer elbeszélése pedig olyan lehet, mintha az első randin akarnánk bemutatni az egész életutunkat rendkívüli részletességgel. Ezért is döntött egy rövidebb videó helyet a hosszabb, ismeretterjesztő könyv megírás mellett a témában.
A könyv tehát szinte a lehetetlenre vállalkozik, egy olyan bonyolult rendszernek a megismertetésére és széleskörű bemutatására, amelyről most sem tudunk mindent, de a jelenlegi, hatalmas mennyiségű tudásunk kiváló kutatók áldozatos munkájának eredménye, ráadásul jelentős biológiai alaptudás szükséges a működésének a megértéséhez. Viszont az immunrendszerünk teszi lehetővé az életünket, nap mint nap véd minket a behatoló kórokozóktól, szembeszáll a tumorsejtjeinkkel, segít a homeosztázis fenntartásában, így elengedhetetlen, hogy megismerjük működésének elveit, alapjait, hiszen végtére is a saját testünkről és immunvédelmünkről van szó. Mielőtt belemennék a részletekbe, annyit kijelenthetek, hogy a szemléletes, színes és szakmailag is korrekt ábrák mellett nagyon szépen végigvezeti a könyv az olvasót az immunrendszer megismeréséhez vezető úton.
A szerző már a bevezető fejezetekben nagy gondot fordít arra, hogy kiemelje a tudománykommunikáció, a tudományos ismeretterjesztés fontosságát, hiszen a közelmúltban közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy milyen sokan bizalmatlanok például a vakcinákkal, vírusokkal kapcsolatosan, és ezzel párhuzamosan futótűzként terjednek a tudománnyal szemben sokkal könnyebben befogadható és tudományos ismeretek nélkül könnyebben elhihető álhírek, hoaxok. Utóbbi jelenséggel nem kizárólag az a probléma, hogy az emberek néhány, kisebb-nagyobb csoportja rosszul tud valamit, hanem az, hogy ennek komoly hatása van a társadalom egészére (ha nem a nyájimmunitás eléréséhez elegendően oltottak adott társadalomban, a járvány megfékezése érdekében lezárásokat, korlátozásokat lehet szükséges bevezetni). Azt is bizonyára sokatok tapasztalta, hogy a laikusok a legmagabiztosabbak, nem véletlenül alakult ki, az a mém, hogy „Magyarország a 10 millió virológus/fociedző/közgazdász stb. országa”. A hiedelmek, álhírek leleplezése, hamisságuk bebizonyítása, valamint a laikusok edukálása viszont olyanformán nem működik, ha a kutatók nem magyarázzák el a szakterületükön elért eredményeket, hanem kizárólag tudományos publicisztikában szólnak róluk, hiszen így még nagyobbra nyílik az olló, még magasabbá válik az a bizonyos elefántcsonttorony. A legbonyolultabb rendszerek is lebonthatók kisebb elemekre, egyszerűbb folyamatokra, és elmagyarázhatók azok számára is, akik laikusok az adott szakterületen. Ebben a szellemben íródott az Immun című könyv is, ami biológusként olvasva is remek könyvnek bizonyult, mind szakmailag, mind didaktikailag, és persze túlzásnak hangozhat, de jó szívvel ajánlom mindenkinek az olvasását, mert nagyon jól tagolt, életszerű példák révén tárgyalja bonyolult immunrendszerünk működését, ami a könyv alapján máris sokkal egyszerűbbnek tűnik.
A szakmai tartalomra térve: az első rész az immunrendszer absztrakt definíciójáról szól, a részekben előre haladva az absztraktabb, magasabb szintű perspektívából egyre részletesebb, konkrétabb részekhez jutunk. Az immunrendszer történetének kezdeteivel kezdődik a definiálás, méghozzá az élet kialakulásával. Az első élőlényeknek azon túl, hogy meg kellett változtatniuk a kémiai környezetüket, különféle stratégiákat kellett „kitalálniuk” a sikeres túlélés érdekében. Néhány egysejtű például más sejt belsejében talált magának védelmet, emlékezzünk vissza például az endoszimbionta elméletre. „Ahogyan kialakult a másik szipolyozásának stratégiája, megjelent a paraziták elleni védekezés evolúciós kényszere is. A következő 2,9 milliárd évben egyenlő hadviselő felekként versengtek és harcoltak egymással a mikroorganizmusok.” Körülbelül 541 millió évvel ezelőtt kezdtek robbanásszerűen terjedni a soksejtű szervezetek, amelyek bősz diverzifikálódásba is kezdtek, miközben már ott voltak az évmilliárdok óta jelenlévő mikrobák, akik ahhoz „szoktak”, hogy a rendelkezésükre álló ökoszisztémát teljesen meghódítsák, és természetesen azok a legvonzóbb potenciális élőhelyek számukra, ahol kvázi végtelen „ingyen táplálék” áll a rendelkezésükre, a mikroorganizmusok számára például egy gerinces teste olyan, mint nekünk embereknek egy kontinens. Mivel a soksejtűek számára a kezdetektől potenciális veszélyt jelentettek a különféle mikroorganizmusok, paraziták, az életben maradás érdekében kénytelenek voltak egy belső védelmi rendszer kifejlesztésére. „Minél magasabbra kapaszkodunk a törzsfán, annál kifinomultabbá válik az immunrendszer. De már a gerincesek ágának tövében is felfedezhetünk alapvető újításokat.” Tehát az immunrendszer már a primitívebb gerincesekben is megjelent, az évszázmilliók során pedig a mechanizmusai egyre kifinomultabbá és professzionálisabbá váltak, tehát nem kellett az evolúció során újra és újra kialakulnia az immunrendszernek, hiszen egyszer már kialakult ez a nagyszerű rendszer, a későbbiekben már csak fejleszteni, evolválódnia kellett. Így jutunk el az emberhez, és hozzád is, te is évszázmilliók immunevolúciójának gyümölcse vagy.
A következők alpontban megismerhetjük az immunrendszer fő céljait, mint a saját és idegen megkülönböztetését, valamint a homeosztázis, a belső egyensúly fenntartását; általában az utóbbiakat definiálhatjuk egészségként, ennek felborulását pedig betegségnek, azaz az egészség hiányának. „De nemcsak a kívülről támadó életformák sokasága miatt kell aggódnunk, hanem a saját tévesen működő sejtjeink miatt is, amelyek felrúgták a szervezettel kötött társadalmi szerződést: a rák miatt”, hiszen amíg ezeket a sorokat olvastad, valahol a szervezetedben éppen megöltek az immunsejtjeid egy fiatal tumorsejtet. Az immunrendszer nem működése vagy túl jól működése is egyaránt problémát okozhat, gondoljunk csak az autoimmun betegségekre vagy az allergiára. A legtöbb betegség kellemetlen tünetei pedig éppen az aktivált immunrendszer tevékenységeinek a következménye, például a most is velünk élő Covid-19 sok áldozata azért halt meg, mert az immunrendszere túl nagy elhivatottsággal látta el a feladatát. A továbbiakban definiálja a könyv, hogy Mit is kell megvédeni? Az emberi testet, ami nagyban hasonlít egy csőre, annak a külvilággal határos felületeit, a teljes bőr alatti szervezetünket. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogy miért borzasztóan nagy munka ez az immunrendszer számára, a szerző segít nekünk perspektívát váltani, megérteni, hogy hogyan viszonyul egy darab sejt vagy éppen egy mikroorganizmus mérete az egész emberi testhez, vagy például azt, hogy a szervezetünkben található nyálkahártya teljes felülete nagyjából egy teniszpálya területével egyezik meg.
Majd még az első részben eljutunk az élet legkisebb egységének megismeréséhez, a sejtekhez, amikről ekkor még nem specifikusan tudhatunk meg fontos információkat, hanem sokkal inkább általánosabb aspektusból, például, hogy jelentős komponensük a fehérjék (univerzális építőanyagok), amelyekről szintén bővebben tájékozódhatunk a fejezetben. Sejtjeink fehérjékkel teli „zsákokként” foghatók fel, amelyeket a kémia irányít, egyenként „buták”, de bennük komplex folyamatok zajlanak le, amik lehetővé teszik a jelátvitelt, ezáltal azt, hogy együttesen egy komplex szervezetet hozzanak létre, ami nagyon kifinomult mozgásra, tevékenységekre képes. „Ha a szervezetünk egy hatalmas húskontinens, amelyet robotok (sejtek) milliárdjai népesítenek be , és a robotok együttesen okosak, de külön-külön azonban egészen hülyék (bár a belsejükben komplex folyamatok játszódnak le), akkor hogy a fenébe védik meg a szervezetünket?”
Erre kapunk választ a második, harmadik és negyedik részben. A teljesség igénye nélkül említem meg az említett részek témáit, illetve tartalmát, hiszen nem akarom elvenni az olvasástól a kedvet, illetve a recenzió terjedelme nem is teszi lehetővé, hogy a könyv mind a 364 oldalát és annak tartalmát részletesen tárgyaljam. Megismerhetjük az immunrendszer számos elemét, amelyek egyszerre különülnek el, fednek át, alrendszereket alkotnak. „Úgy érdemes őket elképzelni, mint birodalmak és királyságok alattvalói lennének, amelyek egyesülve védik a szervezetünk alkotta kontinenst.” Megismerhetjük a veleszületett immunrendszert és elemeit, amit a szervezet első védelmi vonalaként tartunk számon, hiszen egyrészt nélküle pár napon belül meghalnánk, másrészt a legtöbb szervezetünkbe kerülő mikroorganizmust kérlelés és kérdés nélkül megölik. Ha az első védelmi vonal, azaz a veleszületett immunrendszer elég komolynak „ítéli meg” a támadást, aktiválhatja a második védelmi vonalat, azaz az adaptív immunrendszert, ami már specializáltabb szupersejteket tartalmaz, amelyek koordinálják és támogatják az első védelmi vonal harcait. A különböző védekezési stratégiák megértéséhez először viszont meg kell ismernünk a potenciális ellenségeket, például a védelmünket sikeresen elkerülő kórokozókat (Mycobacterium tuberculosis stb.), patogéneket. Megismerkedhetünk továbbá részletesebben a patogének közül a legősibb életformákkal, a baktériumokkal, melyek évmilliárdok óta élnek itt a bolygónkon (bolygójukon).
Megismerhetjük továbbá a bőrt, mint a behatolni kívánó baktériumok első akadályát, amely például a folyamatos megújulással (elszarusodással), izzadással, hűtéssel, só juttatásával a bőrfelületekre vagy például defenzinek (természetes antibiotikumok) termelésével is hozzájárul a védekezéshez. Azonban ez a tökéletes védelem is megbomolhat például egy egyszerű vágás következtében; részletesen megismerhetjük, ha ez például előfordul, mondjuk egy rozsdás szög átszúrja a bőrünket, ezután hogyan zajlik az immunvédelem, milyen sejtek és milyen sorrendben lépnek fel. Bővebben is megismerkedhetünk a veleszületett immunrendszer katonáival, közülük is főként a makrofágokkal és a neutrofil granulocitákkal, melyek a fagociták, azaz „evősejtek” csoportjába tartoznak: mivel nincs szájuk, egy speciális folyamat révén tudják „megenni” az ellenséget, ez a folyamat pedig nem más, mint a fagocitózis. A továbbiakban megismerhetjük az immunrendszer egyik univerzális válaszát a legkülönfélébb károsodásra: a gyulladást és ennek folyamatában résztvevő immunsejteket. Megtudhatjuk, hogy a „pucér és vak” immunsejtek honnan tudják, hogy mi a célpont, merre menjenek, a citokinek hogyan segítik őket ebben. Majd sorra kerül a receptorok (TLR-receptorok), a komplementrendszer (az immunrendszer legősibb része, mely felelős az állatok legalapvetőbb immunválaszaiért), a sejt hírszerzője, a dentritikus sejt, a nyirokkeringés, a csecsemőmirigy, mint T-sejt kiképzőt, az antigénbemutatás, az adaptív immunrendszer elemeinek és aktiválódásuk folyamatának, a bélmikrobiomnak (a beleinkben élő baktériumflóra; nyálkahártyáján 30-40 billió baktérium él, ami hozzájárul az egészségünkhöz; székletátültetés, amennyiben egészséges a donor javíthatja az immunvédelmet és a bélbetegségek gyógyulását okozhatja) a működését, folyamatait. Részletesen megtudhatjuk, hogy miért baj, ha túl gyenge az immunrendszerünk (HIV, AIDS), milyen, ha túl agresszív az immunrendszer, illetve azt is, hogy miért mondhatjuk, hogy néhány parazita hiányzik a szervezetünkből a túl steril életkörülményeink miatt immunrendszerünknek (allergia), milyen az, amikor az immunvédelem a „saját” ellen fordul (autoimmun betegség). Továbbá hasznos tanácsokat kapunk az immunrendszerünk megerősítéséhez, megismerhetjük a stressz, illetve a rák és az immunrendszer viszonyát is.
Összességében kijelenthetem, hogy élmény volt a könyv olvasása, és annak ellenére, hogy a tartalmát jóval részletesebben tanultam immunológiai kurzusaim keretében, egyáltalán nem volt unalmas, sőt, örvendetes volt végre egy olyan szakmai könyvet kézben tartani, ami nem azzal akar kitűnni, hogy ő használja a legtöbb idegen kifejezést vagy hárombetűs rövidítést egy oldalon, hanem tényleg szemléletes, életszerű példákkal magyaráz el nagyon komplex folyamatokat, mert tényleg az a célja, hogy minél több ember megértse, például a receptorok rendkívüli sokféleségének kialakulását egy receptes-összetevős példával vezeti le. Én nagyon hálás lettem volna, ha segített volna a tanulmányaimhoz szerezni egy biztos, jól rendszerezett alapot, így annak, aki immunológia vizsga előtt áll, mindenféleképpen ajánlom a könyv kézbevételét, de vigyázz, garantáltan nem fogod tudni egyhamar letenni. Egyébiránt senkinek, legyen az illető bármennyire laikus, nem igazán okozhat gondot a könyv, hiszen tényleg minden szépen, kellő részletességgel kifejtett, és, ami nekem még nagy pozitívum, őszinte. A komplementrendszer tárgyalásánál bevallja, hogy nem logikusak az elnevezések, sokszor túl komplex, de legalább nem is logikus, de nem is kell az átlagembernek konyítania hozzá, elegendő, ha alapjaiban ismeri a működését, egyáltalán tud a létezéséről, de ennél mélyebb szinten még a szakértőket is megizzasztja, sőt, sok mindent nem is tudunk pontosan, vagy éppen nem tudjuk megmagyarázni. Természetesen azért tudok rosszat is mondani, bár ez inkább a fordítás hibája: néhol elcsúszott kicsit a fordítás, kicsit elvett a jelentéséből, máshol rossz volt a ragozás, azonban a hasonló hibák száma nem zavaró és nem is szignifikáns. Remélem, kedvet kaptál a könyv elolvasásához, és te is elindulsz az immunrendszered megismerésének útján.
Kiemelt kép forrása: https://twitter.com/sciencemagazine/status/1478667633759334404
