Az ELTE hallgatói magazinja
Ödön von Horváth regénye talán épp erről a fent idézett hosszú készülődés-ről tesz tanúságot, s bár az Istentelen ifjúság-nak legfőbb szervezőelve, úgy vélem, a tekintet fenoménje, legalább olyan fontosnak tartom a találkozásokat, párbeszédeket is, a mű többi mozgatórugóját, a szó szoros értelmében vett mozgásban tartóját. Mindenesetre, amint azt a szerző maga jelentette ki, Horváth műveinek középpontjában a tudat leleplezése áll. Székely Tímea írása.
„A Nem mindenféle értelemben határsértő regény: az énelbeszélés, az egyén és a politika, a családi mitológia, a testiség, a valóság és a fikció, illetve az elbeszélhetőség határait kutatja. (…)” – mondta Valuska László, majd átadta Kemény Lilinek a 2024 legjobb első prózakötetesének járó Margó-díjat.
Kemény Lili regénye igencsak nagy port kavart, sorra jelennek meg a kritikák, nagyinterjúk a szerzővel. Kihívás péntek este 10 után a megemlítése nélkül lezavarni egy kedélyes baráti beszélgetést; tehát a regény él és működik.
Pontosabban az utolsó két regényét, Az utast és a Stella Marist, amik a Jelenkor kiadó jóvoltából itthon egy kötetben jelentek meg.
Biztosan mindenki elgondolkodott már azon, milyen lesz a világ húsz, harminc, vagy akár ötven év múlva? Mit tartogat a technikai fejlődés? Milyen irányba változik egy ország gazdasági helyzete? Lesznek-e valaha olyan vezetők, akik a legjobbat hozzák ki egy társadalomból? Lesznek-e háborúk? Vagy béke lesz, és megszűnnek a társadalmi problémák, egyenlőtlenségek? Sokan akarnak hinni abban, hogy a jövő csak szebb lehet a jelennél. Tóth Krisztina fantáziája ellenben egy olyan futurisztikus világot fest elénk, amelyben a hatalom csak ártani igyekszik az embereknek, és romlottsága belülről is fertőzi a mindennapokat…
Elolvastam a 2022-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott francia írónő, Annie Ernaux önéletrajzi elemekkel átszőtt regényét, a Lánytörténetet.