Sütiket használunk a hatékony navigációhoz és bizonyos funkciók elvégzéséhez. Az alábbiakban az egyes hozzájárulási kategóriák alatt részletes információkat talál az összes sütiről.
A "Szükséges" kategóriába sorolt sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek elengedhetetlenek az oldal alapvető funkcióinak lehetővé tételéhez....
Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.
Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.
Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.
Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.
Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.
Az ELTE hallgatói magazinja
Cikksorozatunk első részében a szerb–horvát konfliktus zenei világát ismerhettük meg, a második részben pedig a boszniai háború csatamezején visszhangzó dallamok felé fordítjuk hallószerveinket. Elitcsapatok dicshimnuszai, ostromok balladái és a bosnyák elnöknek címzett korabeli „disstrackek” is megszólalnak.
A Nyugat-Balkán: népek bölcsője, kultúrák tárháza és – puskaporos hordó. Ennek a furcsa elegynek köszönhetően született meg itt a kilencvenes években, a jugoszláv háború idején egy olyan zenei niche, amely talán az egész világon egyedülálló: poppal, diszkóval és rockzenével vegyített délszláv népi dallamok, amelyek isteni igazságra és nemzeti mitológiára hivatkozva bátorítják a hadsereget a csatára, miközben melegebb éghajlatra küldik az ellenséget. A cikksorozat első részében a szerb–horvát konfliktus zenei világa kerül terítékre.
1919 július eleje. Károlyi Mihály, ex-miniszterelnök és -köztársasági elnök egy krumplival megrakott szekéren hagyta el az országot a családjával, és ezzel megkezdődött huszonhét évig tartó száműzetése. Útja ezután Olaszországon, Jugoszlávián, Anglián, Franciaországon, Mexikón és az Egyesült Államokon át vezetett – sőt, a Szovjetuniót is meglátogatta –, és csak 1946-ban térhetett ismét haza. Jelen cikk az emigráns Károlyi szerencsétlenségeinek sorozatát mutatja be.