Az ELTE hallgatói magazinja
Fehérre festett arcok, minimalista díszlet, kicsavart karakterek. Maszkalapú színház. Egy csepp modernitás vegyítve a klasszikus dramaturgiával. Kísérleti színek, még sincs teljesen elhanyagolva a narratíva. Molière színművét a Kelet-Nyugati Alkotóműhely társulata dolgozta át; az évad utolsó produkciójára a Három Hollóban került sor. Csitneki Nóra kritikája.
Milyen elveszteni valamit és milyen a hiány, ami utána következik? Milyen az, ha szó szerint ég és föld választ el minket attól, akire szükségünk van? Hová fordulhat az ember, hogyan találja meg a helyét és hogyan definiálja újra önmagát, ha ez a hiány alapállapottá vált? Ezek a fő témái a Horváth Florencia versein alapuló Valójában senki című produkciónak. A művek alapján Karádi Gergő írt dalokat, és a szerzővel közösen, havonta adják elő a performatív elemekre, bejátszókra egyaránt építő estet a Három Hollóban. Az előadást követően mindig van egy vendég, aki a darabot meghatározó valamelyik művészeti terület fontos alkotója. A meghívott legutóbb Sallai László dalszerző volt, a moderátori széket Deák Dóra foglalta el.
A szövegekként hagyományozódó, így kétdimenzióssá vált görög színház műveinek felélesztésekor a rendezők sokszor vagy imitálni próbálják a hagyományos látványvilágot vagy teljesen újragondolt, modern környezetet alkotnak meg az antik drámákhoz. Létmányi Attila Leláncolt Prométheuszában a kettő integrációját láthatjuk: különböző elemekkel meg-megidézi azt, ahogyan a görögökre ma emlékezünk, de ezt egy teljesen kortárs színházi térben teszi. Előadásának fő érdeme a görög drámai anyag újraritualizációja felé tett kísérlete. A Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásáról.