Terdik Máté Nagy Kadosát, az ELTE TTK harmadéves fizika szakos hallgatóját, kértük meg mesélje el tapasztalatait a sportlövészetről.
Mióta sportolsz- és miért pont a sportlövészet mellett döntöttél?
Már sok-sok éve sportolok, többek között kipróbáltam a krav-magát is, de általános iskola hetedik osztályában megtetszett a sportlövészet. Már akkor sem szerettem nagyon rohangálni, ezért mindenképpen valami nyugodtabb testmozgást akartam végezni, így esett a választásom a lövészetre. Először a Műegyetemi Atlétikai és Football Club-nál sportoltam, ahol két évet töltöttem, de középiskolában egy barátom hatására klubot váltottam, és leigazoltam a Csepel Lövész Egylethez. Ezt tartom életem egyik legjobb döntésének.
Milyen sportszámok vannak ebben a sportágban?
Ha a lövészetet megemlítjük valakinek, szinte biztos, hogy a hangos, robbanó, éles fegyverek jutnak eszébe, azonban nem csak erről van szó. Célszerű kétfelé osztani a sportszámokat: puskás és pisztolyos versenyekre. Ezeken belül is több részre oszlanak szét az események versenytáv szerint: ötvenméteres, huszonötméteres és tízméteres kategóriákra. Az első kettőt éles fegyverekkel végzik, vagyis rendes lőszert használnak, nem ólom lövedéket. A tízméteres versenyszámban légfegyverekkel kell lőni, tehát sűrített levegővel működőkkel. Leggyakrabban negyven és hatvan lövéses számok szoktak lenni, de előfordulnak húszlövésesek is. Ezeken kívül még korosztályok szerint vannak csoportosítva a versenyek. Én pisztollyal szoktam lőni, a puskát nem igazán szeretem.
Mutass be, kérlek, egy tipikus edzésalkalmat!
Hetente kétszer szoktak edzések lenni, kedden és csütörtökön a Béke téri sporttelepen, Csepelen. Eleinte egy-egy órára mentem le, de az idővel egyre több lehetőséget kaptam, így most már szinte a teljes délutánt ott töltöm. A nagyobb tapasztalatomnak köszönhetően az edzőm megbízott egy segédedzői pozícióval is, úgyhogy a sportolás mellett sokszor másoknak is segítek. Az utánpótlás sportolók általában alkalmanként egy órát szoktak lent tölteni. A komolyabb szinten versenyzőknek többórás lőidejük van, ami erőnléti alkalmakkal szokott kiegészülni. A testmozgást természetesen bemelegítés előzi meg, utána pedig más egyéb feladatokat is lehet végezni. Kiegészítő sportokat is gyakran végzünk, a két legnépszerűbb a futás és az úszás. Kiemelném még az itteni hangulatot, amit nagyon szeretek. Kimondottan családias a környezet, kevés feszültség szokott lenni a sportolók között. A lőállásokon kívül és az edzések után mindig ott maradunk még egy ideig beszélgetni egymással.
Milyen korosztálynak ajánlod ezt a sportágat?
A szabály szerint 10 éves kor alatt nem szabad légfegyveres lövészetet végezni, az élesnek pedig még magasabb korhatára van, ami 14 életévet jelent. Leggyakrabban 10-14 év közötti általános iskolások szoktak jönni, de van, 60 évnél idősebb igazolt versenyzőnk is, aki rendszeresen versenyzik. Tehát szerintem kortól függetlenül érdemes kipróbálni a lövészetet, persze a szabályoknak megfelelő kategóriában.
Milyen eszközöket használsz a sportoláshoz?
Magától értetődő, hogy szükséges egy fegyver, ami az én esetemben pisztoly, legyen szó tíz vagy akár huszonöt méteres versenyszámról. Szigorúbb szabályzat szerint kell öltözködni, úgyhogy minden edzésre abban érkezem. Van több kiegészítő is, amiből az egyik legfontosabb a lövészcipő. Ennek az a funkciója, hogy stabilabban tartson a talajon. Használok egy szemüveg szerű eszközt is, ami eltakarja a jobb szememet, hiszen balkezes vagyok, és bal szemmel célzok.
Ki tudsz emelni egy pillanatot, ami a legkedvesebb számodra a lövészettel kapcsolatban?
Kettőt tudnék kiemelni. Az egyik az, amikor az első külföldi versenyemen, a Nyitra Open-en, döntőbe jutottam, tehát a legjobb nyolc közé. Már nem emlékszem, hogy hányadik helyet értem el, de magamhoz képest nagyon jól teljesítettem. A másik az, amikor egyetemi előadás közben felhívott a volt szövetségi kapitány, aki felajánlott egy bírói munkalehetőséget Azerbajdzsánban egy versenyre nekem és egy barátomnak. Életem egyik legabszurdabb és legviccesebb emléke ez.
Említetted már, hogy munkád is a lövészet, ki tudnád ezt fejteni?
Van lövészetvezetői képesítésem is , úgyhogy a felügyeletem alatt folyhatnak edzések, én figyelek a rendre, biztonságra. Versenyekre többször hívtak már bírónak Magyarországon, külföldön pedig párszor voltam egyelőre. Itthon nem sok aktív bíró van, ezért számítanak ránk, fiatalabb sportolókra.
Versenyeztél már az egyetem színeiben?
A 2024. májusában megtartott MEFOB-on, vagyis a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokságon, vettem részt a BOK Sportcsarnokban. Légpisztoly, hatvanlövés- és férfi kategóriában indultam. Ezelőtt az alkalom előtt nem igazán edzettem, mert inkább az előbb említett lövészetvezetői-bíráskodási aspektusával foglalkoztam a sportnak. Ez viszont az eredményemen nem tükröződött, magamhoz képest kitűnő eredményt értem el, pedig borzasztó kimerült voltam. Hogy az edzőmet idézzem: „azok a jó lövők, akik verseny közben nem gondolkoznak, hanem tapasztalataikra és tudásukra alapoznak”, ami sikerült is. A verseny napján, reggel hatkor- érkeztem vissza repülővel Budapestre Bakuból, úgyhogy szinte semmit nem aludtam. Annyira volt időm, hogy hazafussak a verseny cuccaimért, és indultam is tovább.
Vannak jövőbeli céljaid a sporttal kapcsolatban?
Továbbra is szeretnék segíteni a kicsiknek, a következő generációt jó lövésszé képezni. Célom, hogy minél több munkát végezhessek bíróként, főleg külföldön, mivel ezek nagyon hasznos rendezvények. Ezeken kívül mostanában nem sok időt tudok tölteni a saját fejlődésemmel, ezen is szeretnék változtatni.
Kiemelt kép: Deme Zoltán
