Dávid Réka Lassan tíz hónapja annak, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Interjúnkban Bagaméri Dánielt, az IOM (az ENSZ migrációs szervezete) magyarországi vezetőjét, az ELTE Alumni tagját kérdeztük a szervezet működéséről, az emberkereskedelem jeleiről és az Ukrajnából érkező menekültek alapvető nehézségeiről.
Össze tudná foglalni pár mondatban, hogy mivel foglalkozik az IOM (International Organization for Migration) Magyarországon?
Az IOM 1992 óta működik Magyarországon. Mindig az éppen aktuális migrációs kihívásokhoz kapcsolódóan végzünk projekttevékenységet, szervezetünk ugyanis majdnem 100%-ban projektalapú, ami azt jelenti, hogy nincsen központi költségvetésünk, hanem mindig az aktuális kihívások, illetve szükségletek mentén próbálunk támogatást nyújtani az arra rászorulóknak, valamint a velük foglalkozó hatósági vagy nem hatósági szerveknek. Az eltelt idő alatt jelentősen változtak a tevékenységeink, hiszen más-más migrációs prioritások voltak az országban. Az utóbbi időszakban például az emberkereskedelem témája köré összpontosultak az IOM feladatai. A kormányzati szerveket támogatjuk abban, hogy felhívják a figyelmet az emberkereskedelemmel kapcsolatos veszélyekre, illetve mi is igyekszünk erősíteni a tudatosságot. Az ezen a területen dolgozó szervezeteket képezzük továbbá arra, hogy felismerjék a jeleket, és ha ez megtörtént, cselekedjenek. Szorosan együttműködünk a Belügyminisztériummal és a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, hiszen az emberkereskedelemnek van határokon átívelő vetülete is, amellyel az IOM nagyon sokat foglalkozik. A Magyarországról küldött, jellemzően nyugat-európai országokban szolgálatot teljesítő konzulok a munkájuk során rengetegszer találkozhatnak magyar állampolgárokkal, akik hozzájuk fordulnak segítségért. Ők ennek legtöbbször nem is látják az emberkereskedelmi oldalát, csak azt, hogy „bejött egy szakadt ruhás ember, aki pénzt kér”. Az IOM abban segít, hogy ilyen esetben fel tudják ismerni a jeleket, amelyekből arra kell következtetniük, hogy nem elég csak pénzt adni. A napokban sokak számára látható lesz a Ne hagyd, ne tedd! kampányunk, amely az általános társadalmi tudatosság növelése céljából készült. A társadalom egészét próbáljuk ezzel megszólítani, arra irányítva a figyelmet, hogy ez a jelenség itt van közöttünk.
A fentieken kívül közvetlen segítséget is nyújtunk az emberkereskedelem területén. Segítünk hazatérni a külföldön beazonosított áldozatoknak, és egy reintegrációs program keretében támogatjuk a beilleszkedésüket. Arra törekszünk egy alternatív jövőkép felvázolásával, hogy lehetőleg ne kerüljenek vissza az emberkereskedelem csapdahelyzetébe, amiből korábban sikeresen kiszakadtak. Több éven átívelő tevékenységünk még az úgynevezett „támogatott önkéntes hazatérési program”, melynek keretében olyan harmadik országbeli állampolgárok önkéntes hazatérését támogatjuk, akik erre jelentkeztek, illetve a magyarországi státuszuk rendezetlenné vált. Logisztikai és reintegrációs támogatást nyújtunk számukra, hogy a hazatérés fenntartható módon történhessen meg.
Melyek azok a jelek, amelyek alapján felismerhetjük, hogy valaki emberkereskedelem áldozata lett?
Egyértelműsíteni nehéz, és az IOM fókuszában olyan szereplők, szervezetek állnak, ahol nem is szükséges a jelek egyértelműsítése. Sokkal fontosabb, hogy meglegyen a gyanú és a kellő odafigyelés. Innen el tudunk jutni oda, hogy komolyabb problémákra is fény derüljön, és megkaphassa a hozzánk betérő azt a segítséget, amire szüksége van. Nagyon sokféle eset van, illusztratív például a háziorvosi vizsgálat. Gyakori, hogy az orvos külsérelmi nyomok alapján kezd el gyanakodni, hogy nem pusztán balesetről van szó, hanem valami súlyosabb dolog áll a háttérben. További jel lehet a ruházkodás vagy a válaszok hezitáló és inkoherens jellege. Ha emberkereskedelem gyanúja merül fel, azt Magyarországon az ún. jelzőrendszeri tagok – akiket a vonatkozó kormányrendelet rögzít – jelzik a nyomozóhatóságok felé. Visszatérve tehát a kérdésre, csak nyomozati tevékenység után lehetünk biztosak abban, hogy valaki emberkereskedelem áldozata lett. Mindeközben a szociális segítők feladata, hogy ne engedjék el az ügyfél kezét, az IOM pedig arra törekszik, hogy minél szélesebb körben ismertesse a jeleket és növelje a tudatosságot.
Az IOM 1992 óta működik Magyarországon, de csak 2016-ban csatlakozott az ENSZ-hez. Ennek mi az oka?
Ez egy nagyon komplex kérdés. Talán azzal érdemes indítani, hogy rengeteg nemzetközi szervezet van, amelyik nem része az ENSZ-nek: a nemzetközi szervezet fogalma nem feltétlenül egyenlő az ENSZ-tagsággal. Az igaz, hogy az IOM létrehozása egybeesik azzal az időszakkal, amikor a nagy nemzetközi szervezetek (legtöbbjük ENSZ-szervezet) létrejöttek. De már akkor is látszott, hogy más volt a tagállamok gondolkodása az ENSZ-szervezetek létrehozásakor, mint az IOM esetében. Még 2014-ben sem volt evidens, hogy az IOM-nek csatlakoznia kell az ENSZ-hez, hozzáteszem, még ma sem teljesen egyértelmű ez a kérdés.
Az IOM történetéhez látni kell ugyanis, hogy a szervezet létrejöttekor az alapító tagállamok olyan időleges, kormányközi bizottságot képzeltek el, amely a második világháború után a hazájuktól és gyakran a családjuktól is elszakadva élő személyeket támogatja. Komoly logisztikai feladat állt a szervezet előtt annak érdekében, hogy a családok, illetve nagyobb népcsoportok áttelepítése megtörténjen. Ez volt az a munka, amire az IOM elődjét, az említett átmeneti bizottságot létrehozták. Ez olyan jól működött, hogy később sem oszlatták fel, illetve sajnos mivel újabb krízisek jöttek, szükség is volt a további feladatok ellátására. Fontos megemlíteni, hogy az IOM fennmaradásában az 1956-os magyar menekültek is fontos, emblematikus szerepet játszottak, akik legtöbben Jugoszláviába és Ausztriába érkeztek. Közülük az IOM 180 ezer ember nyugati országokba való áttelepítését segítette.
Összességében az IOM nagyon operatív szervezet. Az ENSZ-szervezetek nagy része nem így működik, hiszen nem erre hozták létre őket. Valójában az IOM-nél úgy jött el a tagság gondolata, ahogy egyre nagyobbá váltunk és olyan globális ügyekkel kezdtünk el foglalkozni, amelyek az ENSZ mandátumához köthetőek. A másik szerencsés együttállás, hogy az ENSZ-ben nem volt olyan szervezet, amely a migrációval holisztikusan foglalkozott volna. A migráció, a mobilitás „megatrenddé” vált a 2010-es évektől kezdődően, így az ENSZ-nek szüksége volt egy olyan szervezetre, amelyik ezzel a maga komplexitásában tud foglalkozni. Ennek eredményeképpen tehát az IOM 2016-ban csatlakozott az ENSZ-hez. Fontosnak tartom még hangsúlyozni, hogy az IOM nem úgy működik, mint a klasszikus „szakosított” szervezetek: bizonyos dolgokban ENSZ-módra funkcionálunk, másokban viszont nem, ugyanis az IOM tagállamai kérték, hogy ne legyen teljes a beolvadás.
A kormány menekültügyi politikája hogyan befolyásolja a szervezet működését?
Meghatározza például, hogy ki juthat be az országba. A 2015–16 óta működő restriktív politika eredményeképpen kevesebb külföldi érkezik Magyarországra, így az IOM is kevesebb fővel találkozik. A menekültekkel alapvetően egy másik szervezet, az UNHCR foglalkozik az ENSZ-en belül. Az IOM az ehhez kapcsolódó tevékenységeket támogatja. Itt a menekültügyi politika definiálása is fontos kérdés, illetve, hogy hol húzzuk meg a határokat, és ez hogyan befolyásolja azt, hogy ki érkezik és ki marad az országban.
Milyen szervezetekkel működik együtt az IOM?
Sok szervezettel működünk együtt, ugyanis nagyon fontos nekünk a partnerség. Olyan dolgokat igyekszünk csinálni, amelyek nagy hatással bírnak. Ennek az egyik bevált módszere az együttműködés. Rengeteg olyan terület van, amely nem az IOM szakterülete, így ilyenkor megpróbáljuk az adott szervezet szakértelmét hasznosítani és olyan témával párosítani, amelyhez meg az IOM ért esetleg jobban. A legtöbb migrációval kapcsolatos tevékenység elég komplex ahhoz, hogy több szereplő megférjen egymás mellett. Ilyen értelemben az IOM együtt dolgozik állami szervekkel, nem állami szervekkel, nemzetközi szervekkel, ENSZ-szervezetekkel stb. Az illusztráció kedvéért: az ukrán krízis keretében tíz olyan partnerünk van (mindegyik más-más módon kapcsolódik az IOM célkitűzéseihez), akiknek az IOM anyagi támogatást juttat a meghatározott feladatok, célok, indikátorok elérése érdekében.
A 19. Verzió Dokumentumfilm Fesztivál keretében megrendezett Válság határok nélkül című panelbeszélgetésen az IOM képviseletében Ön is részt vett. A beszélgetésen többek között az is elhangzott, hogy az ukrán válságra összességében pozitív válasz érkezett, ami példaértékűnek számít, hiszen nem minden nemzetiséggel bántak és bánnak így. A Magyarországra érkezők esetében mi a helyzet? Ön hogy látja, a menekültek mennyire részesülnek egyenlő bánásmódban?
Én abszolút nem látok diszkriminációt abban, ahogy az ideérkezőket fogadja az ország. Jó kérdés persze, hogy mit értünk egyenlő bánásmód alatt, illetve, hogy felismerjük-e az ideérkezők helyzetének komplexitását. Nincs olyan, hogy „tipikus ukrán menekült”, mindenki más-más igényekkel, szükségletekkel érkezik, ezeket pedig fontos a maguk sérülékenységében kezelni. Az érkezők között vannak olyanok, akik ukrán állampolgárok, köztük vannak olyanok, akik folyékonyan beszélnek magyarul, esetleg magyar állampolgársággal is rendelkeznek. Vannak, akik nem beszélnek sem ukránul, sem magyarul és ukrán állampolgárságuk sincsen. Ők többségükben diákként voltak jelen az országban a háború kirobbanása előtt, de ők is ugyanaz elől menekültek, mint az előbb említett csoportok. Én úgy látom, hogy alapvetően mindenki be tud jutni Magyarországra, aki szeretne. Bizonyos mértékben mindenki számára van elérhető segítség.
A menekülteknek rengeteg nehézséggel kell megküzdeniük. A legalapvetőbb kihívások közé tartoznak például a nyelvi korlátok, a gyerekek integrálása a helyi oktatási rendszerbe, a lakáskeresés és a képzettségi szintnek megfelelő elhelyezkedés. Az IOM hogyan tud segíteni ezen akadályok leküzdésében?
Különféle programokon és tevékenységeken keresztül. Ezek egy részét az IOM közvetlenül hajtja végre, a másik részét pedig a tíz együttműködő partneren keresztül. A legfontosabb tevékenységeink között ott van az információnyújtás is. Ez az egyik legalapvetőbb szükséglet, amikor megérkezik valaki egy idegen országba. Információs pontjaink megtalálhatóak a záhonyi vasútállomáson, a Nyugati aluljárójában és a Deák Ferenc térnél, a Bárczy utcában. Illetve működtetünk egy IOM hotline vonalat is, ahol az ügyfél több nyelven hozzá tud férni a szükséges információkhoz. Ezen kívül partnereinken keresztül szervezünk magyar nyelvi oktatást, nyújtunk pszichológiai támogatást, lakhatási ellátást. A mai napig közel 45.000 „éjszakányi” szállást biztosítottunk az Ukrajnából menekülőknek. Nagyon fontos még az a típusú segítség is, amelyet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nyújtanak a kollégáink. Van ott egy mobil csapatunk, akik járják a megye azon szociális intézményeit, lakóegységeit, ahol Ukrajnából érkezők vannak elszállásolva. Számukra is nyújtunk kiegészítő segítséget, jellemzően információt, tolmácsolást, pszichológiai segítséget, utalványokat stb.
De nagyon sokrétű a tevékenységünk, hiszen például a Fővárosi Cirkuszt is támogatjuk, akik eddig több mint 150 Ukrajnából menekült cirkuszművészt, artistát fogadtak be. Őket abban segítjük, hogy ezt minél megfelelőbb formában tudják tenni. Például az oktatási tevékenységükhöz tableteket szereztünk be és vittünk iskolakezdési csomagokat is. Az említett kihívások közül a lakáskeresés az, amiben az IOM kiemelkedik a magyarországi szervezetek közül.
A háborúk általában társadalmi feszültségekkel is járnak. A panelbeszélgetésen említette, hogy kihívást jelent a helyi közösségekkel való kollaboráció, mert sokszor úgy érzik, hogy az ukrán menekültek jobb bánásmódban részesülnek náluk, hogy a menekült státusz több előnnyel jár. Az ilyen jellegű problémák megoldásában hogyan tud segíteni az IOM?
Itt fontos, hogy az ezzel kapcsolatos problémát jobban definiáljuk. A magyar társdalom alapvetően nagyon szolidárisan reagált az ukrán krízisre. Kevesen számoltak viszont azzal, hogy a válság ennyire el fog húzódni és emiatt a kezdeti szolidaritás csökkent. Ez természetes, ebben nincsen semmi meglepő. Azonban ezzel párhuzamosan egyre láthatóbbá válnak a megélhetést is befolyásoló gazdasági nehézségek. A terepen dolgozó kollégáktól is sokszor megkérdezik, hogy az IOM miért az Ukrajnából menekülőknek segít és miért nem a magyaroknak biztosít lakhatást, ételt, ruhát. Általános konfliktus, hogy a befogadó társadalom úgy érzi, hogy az állam, vagy bármilyen más szereplő kitüntetett figyelmet fordít az odaérkezőkre. Emögött az húzódik meg, hogy az ő nehézségeik más természetűek, és emiatt látványosabb a segítség. Illetve bizonyos támogatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy boldogulni tudjanak. Ilyen például a nyelvtanulás lehetősége.
A másik fontos dolog, hogy nem homogén csoportról van szó: különféle háttérrel érkeznek Ukrajnából is. Más az, amikor egy középosztálybeli státuszból és más, amikor egy roma telepről érkezik valaki. Teljesen más szükségleteik vannak és más reakciót igényelnek. Szintén számos oka lehet annak, ha a társadalom egyes tagjai azt mondják, hogy nem mindenkit látnak szívesen Ukrajnából. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatban egyre több jelzés érkezik. Ez azonban szólhat alapvető egzisztenciális kihívásról: a feliratok egy villamosmegállóban nem feltétlenül az ukrán menekülteknek szólnak, nem annak a kétgyermekes, egyedülálló, fiatal ukrán anyának, aki ezt olvassa. Amit az IOM tenni tud, az egyrészt az érzékenyítés, illetve nagyon fontos, hogy párbeszédet teremtsünk a befogadó társadalom és az újonnan érkezők között. Ők is igénylik a társas kapcsolatokat, ehhez pedig egy nyitott közeg szükséges.
Egyéni szinten hogyan segíthetjük a szervezet munkáját?
A munkánkat egyrészt az IOM magyarországi vagy nemzetközi weboldalán keresztül adományokkal, másrészt a programjainkon való részvétellel lehet segíteni. A legközelebbi ilyen alkalom december 15-én lesz: egy filmvetítést szervezünk azzal a céllal, hogy olyan platformot teremtsünk, ahol a „hídépítés” el tud kezdődni. A program részletei itt találhatóak. Továbbá a honlapunkon fent vannak az aktuális munkalehetőségek, melyeken keresztül a szervezetet professzionálisan is lehet segíteni.
A cikk borítóképét Bagaméri Dánielről Pozsonyi Roland készítette a 19. Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon.
Fotók forrása: IOM
