Anna Déri Az ELTE Alumni Központ tematikus pódiumbeszélgetés-sorozatot indított ELTE Sikerek Veled címmel, az EHÖK és az ELTE Online közreműködésével. A harmadik alkalommal, október 4-én az ELTE-n végzett diplomások a zöld megoldások témakörét járták végig.
Az ELTE Alumni Központ legújabb sorozatának célja, hogy találkozási lehetőséget biztosítson pályakezdők, illetve újrakezdők számára a már sikereket elért volt hallgatókkal, és alakítsa a fiatalabb ELTE Diplomások körét. Minden alkalommal 4-6 olyan alumnus beszélget, akik a területükön országosan, illetve nemzetközi szinten elismertek. A pódiumbeszélgetések során érintik a siker felé vezető út jelentősebb pontjait, valamint az Alma Mater és a jeles oktatóik szerepét az eredményeikben. A tapasztalatok megosztásával remek útmutatást adhatnak az érdeklődő, karrierépítés előtt álló hallgatóknak. A harmadik, október 4-i alkalmat Zöld megoldások címmel rendezték meg. A volt ELTE-s vendégek olyan kérdéseket jártak körül, mint például, hogy milyen innovatív megoldások léteznek már a mai kor természeti kihívásaira, vagy hogy mit tehetünk mi a környezetünk védelméért.
A programot Balogh-Kátai Judit, az ELTE Alumni Központ munkatársa nyitotta meg: köszöntötte az érdeklődőket, bemutatta a beszélgetés résztvevőit, illetve ismertette annak legfontosabb témáit, majd átadta a mikrofont az est moderátorának, Répássy Zsuzsanna vállalkozónak és startuppernek, aki az ittaszezon! kistermelői piactér egyik alapítója és ügyvezetője, és aki korábban több innovációhoz kapcsolódó nagyvállalati program vezetője is volt.
A pódiumon helyet foglalt még a SMARTKAS agrártech cég alapítója és vezetője, Mészáros Dávid, valamint Mihályi Eszter, a HELL Energy CSR managere is. A meghívott vendégek között szerepelt továbbá Sipos Katalin biológus, aki 2015 óta a WWF Magyarország igazgatója, aki elkötelezetten küzd az emberek és a természet harmonikus együttéléséért, illetve Sulyok Katalin környezetjogász, az ELTE adjunktusa és az AJBH Jövő Nemzedékekért Felelős Ombudsmanhelyettes főosztályának vezető jogi főtanácsosa is részt vett az eseményen, akinek a klímavédelmi jog, a klímaperek és környezeti bíráskodás képezik a fő kutatási területét.
Mészáros Dávid az ELTE ÁJK-n végzett: a kezdetekben technológiai jogász szeretett volna lenni, karrierje azonban másképpen alakult. Saját cége elindítása előtt részt vett több EU-s projektben, amelyek már a fenntarthatósághoz kapcsolódtak. A SMARTKAS okos mezőgazdasággal foglalkozik, saját technológiára alapuló, hermetikusan lezárt üvegházakat és beltéri, vertikális farmokat építenek. Ezeket nem eladásra készítik, fő profiljuk ugyanis az élelmiszerbiztonság, amit szeretnének a világ minden országába eljuttatni.
Mészáros mellett Sulyok Katalin is az egyetem jogi karán végzett, annak ellenére, hogy biológusnak készült: tanulmányait biológia szakon kezdte, közben viszont az a kérdés kezdte foglalkoztatni, hogy a komplex tudáskört, amit az élővilágról és az ökoszisztémáról felhalmoztunk, miért olyan nehéz átcsatornázni a jogtudományba, és egyáltalán hogyan lehet a jogalkotással elősegíteni bolygónk védelmét. Oktatói vetették fel az ötletet, hogy folytassa tanulmányait az Egyetem téren, így szeretett bele a jogtudományba. Az Alaptörvény rögzíti az egészséges környezethez való alapjogunkat, és az állam feladataként nevesíti a jövő nemzedékek védelmét. Az Ombudsmani Hivatallal iránymutatást igyekeznek adni ezekben a témákban az állami szerveknek.
Sipos Katalin azért lett biológus, hogy természetvédőként dolgozhasson. A diploma megszerzése után a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóságánál kapott munkát, ahol 17 éven át dolgozott, 2015 pedig óta a WWF Magyarország igazgatója. A leginkább az iránt érdeklődik, hogy miképpen lehet a társadalomba ténylegesen beilleszteni a természetvédelmet, hogy az értékrenddé is válhasson. Úgy gondolja, hogy a környezetvédelemnek van egy, a technikai szintnél sokkal mélyebb, erkölcsi síkja is. Mihályi Eszter földrajz szakon végzett, majd Németországban a klímaváltozásról, Dániában pedig környezetmenedzsmentet tanult. Régóta bosszantja a környezetszennyezés: közel tíz éve foglalkozik a fenntarthatóság témájával. Répássy Zsuzsanna pedagógusnak készült, „zöld gondolkodását” pedig gimnáziumi fizikatanárának köszönheti, aki újrahasznosított papírból készült füzeteket tett elérhetővé az iskolában, melyek által tudatosulhatott a diákokban, hogy léteznek alternatívák.
„Ropolyi László körül – aki a TTK-n tanított filozófiát – kialakult egy szűk kör: leültünk és megbeszéltük a világ dolgait. Nagyon fontos, hogy legyen egy motiváció, mint például a fenntarthatóság és a környezetvédelem, de az ilyen beszélgetésekből kikristályosodik egy mélyebb értékrend is, ami utána az egész életedet képes vezérelni” – mesélt Sipos Katalin az Alma Mater szerepéről a saját környezettudatosságának alakulásában.
Mihályi Eszter így fogalmazott: „Mindig beszélünk arról, hogy jövőre majd csinálunk valamit. De nem lehet, mert holnap már háború van. Nem tudjuk, mi van holnap. Ez is egy nagy kihívás. Én már nem igazán kommunikálok a jövőről, sokkal inkább az eredményorientáltságról. Már nem beszélni kell, meg úgy oktatni, hogy leülve elolvassuk a könyvet, inkább azt sugallni, hogy ahogy csináljuk, úgy tanuljuk meg a dolgokat.” Erre a gondolatmenetre Sipos Katalin is rácsatlakozott: „Szerintem alapszabály, hogy ha a környezetvédelem egész problémáját nézed, akkor az egy kezelhetetlen monstrum. Te ott állsz egyedül mint magánember, hogy »oké, ezt most elvesztettük«. A nagy problémát azonban le lehet bontani részekre, szerintem ez a kulcs. Ebbe belefér akár a »műanyagmentes július« is, ha nem itt áll meg a sztori, hanem ez egy köztes lépés, az útvonalnak csak egy mérföldköve. A közép- és hosszútávú vízióknak ambiciózusabbnak kell lenniük.”
Sulyok Katalin közös kihívásnak érzi ebben a szektorban dolgozva, hogy ne fáradjanak és fásuljanak bele a munkába. Tisztában van azzal, hogy a globális problémákat egyedül nem vagyunk képesek megoldani, ennek ellenére mégis folytatni kell a munkát, ami viszont lelkileg megterhelő folyamat. Ő igyekszik „átdefiniálni” a siker fogalmát munkája során, mert a globális eredményt valószínűleg sosem fogja látni életében. A környezetjogi területen a paradigma ugyanis nem egyik napról a másikra változik, hanem egy apró lépésekből álló folyamat, amely a sok, akár bukott ügyből áll össze egy egésszé. Egy el nem fogadott ötlet is tud később rendszerszintű változást hozni.
Répássy Zsuzsanna kiemelte, hogy a koronavírus-járvány alatt, amikor sok időt töltöttünk otthon és lelassultunk, mennyi jót tettünk a környezetünkért. Szerinte akkor a társadalom mint egy nagy közösség élhette meg azt, hogy a kis lépések is jelentős változást eredményezhetnek. A beszélgetők felidézték, hogy abban az időszakban delfinek jelentek meg addig forgalmas kikötőkben, és a levegőminőségen hirtelen javulás mutatkozott. Úgy értékelték, hogy ha hatalmas a gond, a társadalom képes változtatni, bár ebben az esetben ez a váltás nem maradt fenn, mert kényszer hatására történt. Belső átalakulásra, stabil értékrendre volna szükség.
„A magyar emberekben már ott van veszélyként a klímaváltozás. A mi területünkön nehéz, hogy olyan, mintha folyton negatív dolgokat kellene kommunikálnunk. Nem lehet viszont egy életmódot veszélyre, félelemre építeni. Meg kell találni azokat a pozitív üzeneteket is, amelyekre fel lehet építeni egy életmódot. A politikai döntéshozókkal pedig meg kell értetni, hogy a környezetvédelem nem versenyhátrány. Én szeretném azt hinni, hogy van remény, én akarok hinni az emberben” – bizakodott a jövővel kapcsolatban Sulyok. Mihályi Eszter is kiemelte az előrelépéseket: „Előrelépés van. Tizenkét évvel ezelőtt azt hitték, hogy földrajztanár vagyok, most a nagymamám is tudja, hogy mi az a klímaváltozás. Három évvel ezelőtt, amikor csatlakoztam a HELL-hez, akkor még nem tudtuk, hogy mi az a karbonsemlegesség, ma mások csodálkoznak, hogy ennyi ideje ezzel is foglalkozunk. Mindenki azonnal akar nagyon »zöld és jó« lenni, de amíg ezt kialakítod, az 3-5 év.”
A beszélgetés végén szóba kerültek a jövő céljai is. Mészáros Dávid nemrég nyitott irodát Budapesten, ahol elkezdtek magyarokat is foglalkoztatni. Úgy tervezik, hogy a keleti régió bázisa ez a budapesti lesz, magyar cégen keresztül, magyar elmék által. Sulyok Katalin egy olyan projektben vesz jelenleg részt, amely a jövő magyar nemzedékeinek érdekvédelmi gyakorlatát igyekszik érthetővé tenni külföldön. Vizsgálja a hazai és a külföldi joggyakorlatot is. Kiemelte, hogy Magyarország ebben a témában élen jár, nemzetközileg egyedülálló, köszönhetően az Ombudsmani Hivatal létének. Mihályi Eszter olyan „visszagyűjtési” kampányokon dolgozik, ahol a csomagolások valóban újra is hasznosulnak. Törekszik a fogyasztókkal történő minél érthetőbb, tisztább kommunikációra. Sipos Katalin azt szeretné a leginkább, ha az elkövetkezendő két évben Magyarországon a vizes élőhelyek helyreállítása része lehetne az öntözésfejlesztésnek. Az erdők tekintetében igyekeznének minimálisra csökkenteni a tarvágásokat a védett területeken. Úgy látja, hogy az ügy mögött óriási társadalmi támogatás is áll.
Fotók: Sziszi Li (ELTE Online)
