A XIX. század során Európa-szerte igény támadt a nemzeti múlt megismerésére. A létrejövő múzeumokban a következő században átalakult a történelem intézményi bemutatása. A gyorsuló gazdasági, ipari és társadalmi változások miatt a kultúra új élményekhez kezdett kapcsolódni, valamint a háborúk és veszteségek feldolgozása speciális múzeumok létrehozását követelte meg. Cikksorozatunk második részében a Magyar Nemzeti Múzeum ez alapján berendezett tárlatait, az intézmény tematikáját tekintjük át.
Posztszocialista változások
A rendszerváltozás utáni időszakban rengeteg új tárlat nyílt a posztszocialista országokban. Az újra elmondhatóvá váló történetek, a felszínre került titkok az átrendeződött ideológiai szférának köszönhetően friss aspektusokként bukkantak fel a kiállításokon.
Kiváltképp így történt a nemzeti múzeumokban, melyek az újragondolás és -definiálás okozta változások fő helyszínei lettek.
A történelem és társadalom megközelítései és ábrázolásai, továbbá a nemzetfogalom is új meghatározást nyert, a hangsúly az emlékezésre, identitásra és nemzeti kultúrára helyeződött át. Fontos nóvum volt a régmúlt jelenkori vonatkozásainak leírása és elemzése, valamint az áldozati tapasztalás és érzések megjelenítése is.
A múlt befogadását, a tragédiák feldolgozását a tárlatok tematikájával igyekezték megkönnyíteni. A termekbe egy-egy témához köthető kiállítási tárgyak, történetek kerültek, melyek kronologikusan követték egymást. A tárgyak (mint jelentéstartalommal bíró szimbólumok) közötti kapcsolatot az időben elfoglalt helyük határozza meg, ezt a térben is érzékeltették: a bejárattól a kijáratig egyfajta időutazásban lehetett része a látogatónak.
Ez a lineáris elrendezés az időt is bejárhatóvá tette, megkönnyítve a feldolgozást.
A magyarázatok, a narráció szintén az események logikus egymásutániságára épül, mint az oktatásban; így a történeti elbeszélés kapcsolódik az emberi időtapasztaláshoz.
Állandó tárlatok
A Magyar Nemzeti Múzeumban a kiállítások témája, magának a tudománynak a tárgya lesz az ideológia, a nemzetfogalom értelmezése. Az állandó tárlatok termei egymás után tárják fel az azokat végigjáróknak a Kárpát-medence és Magyarország történetét az őskortól a napjainkig.
Itt a kronológia térbeli ábrázolása mellett a lentről felfelé haladás motívuma is erősíti a fejlődés és haladás érzetét.
A római kori lapidárium az alagsorban kapott helyet. A tágas teret a római kor Pannóniájából származó kőemlékek, sírtöredékek, szarkofágok és oszlopmaradványok töltik meg, a kőfaragványokon, feliratokon keresztül pedig rengeteg információt kaphatunk a társadalmi, kulturális, temetkezési, vagy éppen ruházkodási szokásokról.
A középkori kőtárban többek között Székesfehérvárról, Esztergomból és Dömös környékéről származó tárgyakat láthatunk. A földszinten, az alsó rotunda és a büfé környékén elhelyezett sírkő-maradványokon itáliai, német, szláv és zsidó kultúrát ismertető feliratokat láthatunk, de a figyelmes szemlélő felfedezhet néhány török, turbános faragványt is.
A Kelet és Nyugat határán c. kiállításon a magyar föld népeinek történetét ismerhetjük meg, az őskortól a honfoglalásig. Az időben lineárisan berendezett, Kr. e. 400.000-től Kr. e. 804-ig egymást követő termeket végigjárva megtekinthetjük a Szilvásvárad melletti Istállós-kői-barlang egy berendezett részét (a tűzhely az eredeti maradványokból van), végül pedig egészen a tarsolylemezekig jutunk.
A középkort feldolgozó Magyarország története I. című tárlat nyolc termen át mutatja be hazánk történelmét az államalapítástól 1703-ig, a Rákóczi-szabadságharc kezdetéig. Az Árpád- és Anjou-ház, Hunyadi Mátyás, a Jagellók vagy a hódoltság kora, a falusi és városi életmód is megjelenik rengeteg fegyver, mindennapi használati tárgy és írásos emlék képében.
A kiállítás folytatása a Magyarország története II. ott veszi fel a fonalat, ahol a 8. terem lezárta. A Rákóczi-szabadságharctól kezdve, Trianonon át, egészen a kommunista rendszer összeomlásáig, 1990-ig dolgozza fel a magyarok történetét, mindezt tizenkét további termen át. A mindennapi életet, az oktatást, a tudományt és a kultúrát különböző tárgyakon, írásos emlékeken, utcanévtáblákon és kampányplakátokon keresztül ismerhetjük meg.
Egyedi kiállítások
A Seuso-kincseket bemutató állandó kiállítás 2019. június 28-án nyílt meg. A tárgyak interdiszciplináris megközelítésű tudományos feldolgozása, kutatása, dokumentálása és értelmezése a 21. században megalakult Seuso Munkabizottság célja. Ennek keretében nyílt meg a múzeumban egy kisebb tárlat,
ahol néhány tárgyon keresztül nyerhetünk betekintést a nemzeti kincseink történelmébe és művészetébe.
A Széchényi-terem az alapító tiszteletére kialakított rész. A Széchényi Ferenc emlékét ápoló reprezentatív teremben korhű bútorzat, aprólékosan díszített álmennyezeti panelek és egy portré is helyet kapott. A Látványraktárban pedig változatos művészeti irányzatok és korszakok jegyeit hordozó üveg-, porcelán- és kerámiatárgyakat tekinthetünk meg, illetve egy jelentős patikaedény-gyűjtemény is itt látható.
A Magányos hegy kincsei – Évezredes történetek a Somló-hegyen időszaki kiállítás 2024. március 28-ig volt megtekinthető. A tárlat a tanúhegy késő bronzkori és kora vaskori tárgyi kultúráját, a fémművesek munkáit és a várban élő harcosok mindennapjait mutatta be.
Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei termei június 2-ig járhatóak be – a kiállítás különlegessége, hogy az ismert és eddig nem látott ábrák életnagyságú fényképeken tekinthetők meg, mintha csak a helyszínen sétálnánk.
A Magyar menyasszony kiállítás pedig augusztus 25-ig marad a múzeumban. Itt leveleken, ruhákon, egyéb kellékeken keresztül ismerhetjük meg egyes korok nőinek szerepeit, viszonyait, történeteit.
Források:
Frazon Zsófia 2009. Múzeum és kiállítás – az újrarajzolás terei. PhD értekezés, Pécsi Tudományegyetem.
Ébli Gábor 2005. Az antropologizált múzeum. Typotext Kft.
A Magyar Nemzeti Múzeum honlapja: https://mnm.hu/hu
A cikkben szereplő képek a Nemzeti Múzeumban készültek.
Kiemelt kép: Carnegie Museum of Art