Csenge Lugosi A Múzeumok Éjszakájának alkalmából a Móricz Zsigmond körtér közelében található, nagynevű Hadik kávéházba mentem, ahol az Ökológiai Kutatóközpont szervezett nagyszerű előadásokat.
A múlt századot idéző berendezés, a különböző lámpák meleg fényei, a domináló barna és fekete színek már belépve is ideális hangulatot teremtettek egy kellemes estéhez. Először a Dr. Vásárhelyi Zsóka, Dr. Scheuring István és más kiváló evolúcióbiológusok által tartott „Evolúcijó Játék” programra kukkantottam be.
Egészen sokan gyűltünk össze különféle korosztályokból, kisgyerekes családok, egyetemisták, idős házaspárok álltak körbe, hogy játékos feladatokon keresztül ismerkedjenek meg az evolúció érdekes kérdéseivel. Szósorozatok megjegyzésével és továbbadásával demonstrálták például a szelekció működését, kockadobálós, sétálgatós játékkal a járványok terjedésének dinamikáját. Ősemberes szerepjátékkal az önzetlenség, munkamegosztás kialakulása került górcső alá. Ez a játék rávilágított arra, hogy minél nagyobb egy csoport, annál inkább csökken annak az esélye, hogy valaki önként vállaljon egy feladatot, mivel megoszlik a felelősség, és mindenki a másiktól várja az önzetlenséget. Biológiahallgatóként nekem is szolgált releváns új információval az este. Háttértudástól és kortól függetlenül minden érdeklődőnek érthető, jól visszakövethető és szórakoztató formában adták elő a különféle témaköröket, a legügyesebb játékosokat pedig csokiszelettel jutalmazták.
Ezután Dr. Földvári Gábor, Dr. Kun Ádám, Dr. Oborny Beáta, Dr. Rózsa Lajos és Dr. Vásárhelyi Zsóka evolúcióbiológusok kerekasztal-beszélgetés keretében válaszoltak a közönség kérdéseire. Előbukkantak olyan gondolatok, amiket talán sosem mertek korábban mások elé tárni, illetve komplexebb kutatások is, amikre a tudományterület laikus kedvelői voltak kíváncsiak. Az előadás jó hangulatban telt, a közeg családiasnak bizonyult.
Dr. Szathmáry Eörssel, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, Széchenyi-díjas evolúcióbiológussal készítettünk interjút, aki az emberi nyelv eredetéről tartott előadást.
− Összefoglalná a kutatási területeit?
− Elég szerteágazó, hogy mit kutatok, ez mindig is így volt. Az egyik része ennek az, amit az evolúció nagy átmeneteiként szoktunk megnevezni. Ez azt jelenti, hogy az evolúcióban időnként előfordult az, hogy a szerveződésnek egy magasabb szintjére léptünk. Tehát például az egyszerű molekuláris replikátorokból kialakultak a sejtek, vagy a sejtekben megjelent a genetikai kód, az egysejtűekből a többsejtűek, a többsejtű állatok vonalán az állati társadalmak – ezek közé tartozik az emberi is. Ott van egy rendkívüli átmenet, a természetes nyelv eredete, amely valószínűleg együtt működött az emberi kooperáció eredetével. Ez az egyik csomag. A második csomag az, hogy az evolúció és a tanulás között milyen kapcsolatok vannak. Tehát mit érthetünk meg az evolúcióból jobban akkor, ha részben tanulási folyamatnak tekintjük, illetve a tanulási folyamatokban vannak-e olyanok, amelyek inkább az evolúció dinamikájával írhatók le. A harmadik terület pedig az, hogy milyen feltételei vannak annak, amit jelenleg nyílt végű evolúciónak hívunk. A biológiai evolúció jelenleg úgy néz ki, hogy ilyen, viszont komputerben nem igazán lehet utánozni. Annak akarunk utánamenni, hogy mik ennek a kritériumai. Ezen kívül is van még kutatásom, de azt hiszem, ennyi bőven elég lesz!
− Mikor és minek a hatására döntötte el, hogy evolúcióbiológus lesz?
− Néha nagyon messzire megy az időben vissza az, hogy ki milyen pályát választ. Nekem volt egy nagyon kiváló biológia tanárnőm az általános iskolában. Szakkörön akkor már kísérleteztünk, mikroszkopizáltunk, mindenféle ilyesmi. Ez óhatatlanul megfogott. Ezután, gimnazista koromban, mikor még létezett a József Attila Szabadegyetem a Bocskai úton, a TIT-Stúdióban, rendkívül kiváló emberek előadásait hallgattam. Például Gánti Tibor, aki többek között az élő minimálrendszerrel kapcsolatos gondolatait nagyjából akkortájt szülte meg és publikálta, ő is előadott a szabadegyetemen. Nagyjából ez a befolyás aztán el is döntötte, hogy valamiképpen elméleti biológiával fogok foglalkozni. Aztán az egyetemen részben Vida Gábor, részben Juhász-Nagy Pál révén ez általános evolúciós érdeklődéssé vált, amire aztán ráerősített a John Maynard Smith-szel való kapcsolatom, de ez már posztdoktori szinten történt. Dióhéjban ez az eredetmonda (mosolyog).
− Ön az ELTE-n tanult és jelenleg is tart itt órákat. Miért ajánlaná a diákoknak?
− Egyszerű. Az ELTE még mindig a legmagasabb szintű általános ismereteket nyújtó egyetem Magyarországon, és úgy tűnik a legfrissebb felmérés szerint, amit éppen ma láttam, hogy az utóbbi időben, a mindenféle nehézségek dacára még emelkedett is valamelyest a pozíciója. Magyarán aki például nagyon igényes biológiát akar hallgatni, ahol adott esetben nem csak a molekuláris részleteket, hanem az ökológiát, az evolúciót és ezekhez hasonlókat magas szinten akarja, az jöjjön ide, hallgassa meg azokat az előadókat, akikkel az ELTE-n lehet találkozni, és akkor nagy valószínűséggel még kiváló témavezetőt is talál magának a szakdolgozatához. És, ha igazán elkötelezett, akkor még a doktori iskolába is jelentkezhet.
A professzor úr előadása dinamikus és magával ragadó volt, sziporkázó poénok, lírikus megjegyzések tarkították. A téma érdekességét azzal a példával demonstrálta, hogy az emberi nyelv eredetéről szóló fejezet volt az egyetlen rész egy könyvben, amit mindenki elolvasott, akinek a kezébe került. Hiszen ilyen komplexen csak az ember kommunikál és a nyelvi képességből valami öröklődik. Ha nem így lenne – mondta – akkor a majmot addig lehetne nyesztetni, amíg nem tanul meg beszélni.
Elmondta, hogy a természetes nyelv kezdetei mai felfogásunk szerint kb. kétmillió évvel ezelőtt jelentek meg, a Homo erectus korában, és hogy a feltételezett előnyelv már használt szavakat, de mondatokat nem. Az utóbbi képesség valószínűleg a neandervölgyi emberben már megvolt, míg teljes pompájában a Homo sapiens mint faj megjelenésével fejlődött ki. A hanggal történő kommunikáció nagy előny volt, hiszen így sötétben is működött. Beszélt arról, hogy milyen „nyelvi” képességei vannak az okos állatoknak, s mennyiben vagyunk mi náluk erősebbek e téren. (A háttérben a padlón darabokra törő tányér zajára megjegyezte, hogy biztos igaza van, ha valaki ijedtében így elejtett valamit.)
Nem kerültük meg a problémát, miszerint „a természetes nyelv eredete egyes tudósok szerint a természettudomány legnehezebb kérdése”. Ennek egyik oka, hogy nem szeparálható el jól a nyelvtanulás sok lépése, valamint, hogy a beszéd közben zajló agyi tevékenységről igen csekély adatunk van, hiszen emberen nem lehet, vagy inkább nem illik kísérletezni – tréfált . Az ő szavaival élve, „az, hogy beszéd közben mit csinál az agy, továbbra is az idegtudományok mélyén rejtezik és úgy kell kihúzni, mint a wc-be esett tízórait”.
Röviden beszélt a természetes emberi nyelv kialakulásának ökológiai, genetikai, neurobiológiai és szociológiai feltételeiről, valamint előre vetítette a további kutatási irányokat is. Az előadását így zárta:
„Ilyen röviden beszélni erről a témáról olyan, mint szerelmet vallani egy induló vonat ablakából”.
Összességében nagyon inspiráló programsorozat volt számomra. Elmélyítette az evolúcióbiológia irányában érzett csodálatomat és felkeltette az érdeklődésem az Ökológiai Kutatóközpont tevékenysége iránt. Bátran ajánlom mindenkinek az előadásaikat.
