Laura Holánszky Molnár Tamás víziszonyos fiatalból vált a triatlon szerelmesévé, a mozgás szeretetét pedig küldetésének érzi átadni: immár több éve edzőként is tevékenykedik a Polythlon csapatánál. Vele készült interjúnkban az egyetemi triatlon kevéssé ismert berkeibe kalauzoljuk az olvasót.
Hogyan és mikor lépett színre az életedben a triatlon? Ki által csöppentél bele ebbe a nem mindennapi sportágba?
Kiskoromban víziszonyos voltam, de később ezt leküzdve végül megtanultam úszni. Ezután legszívesebben a triatlonba vágtam volna a fejszém, de nem voltam egy vékony gyerek, nem volt kifejezetten atletikus alkatom, emiatt édesanyám úgy vélekedett, nem lenne sikerélményem a triatlonban, mivel nem bírnám a futást. A triatlonosok akkoriban egy menő társaságnak tűntek nekem, szerettem volna én is közéjük tartozni. Zalaegerszegi vagyok, ekkoriban még Bicsu (a 2020-as tokiói olimpián 7. helyezést elért Bicsák Bence – a szerk.) is ott edzett nálunk, ez is motivált arra, hogy egyszer én is belevágjak a triatlonba. Később felkerültem egyetemre, aminek hála igazából most élhetem a gyerekkori álmom. A BME-ről az ELTE-re váltás után kerestem helyben a triatlonos lehetőségeket, majd tulajdonképpen egy szabadkredites úszáskurzustól indult a polythlonos karrierem.
Emlékszel, annak idején mi volt az, ami miatt szerelembe estél ezzel a sportággal?
Mint említettem, annak idején egy elit társaságnak gondoltam azokat, akik triatlonoznak, de ekkor még nem fogtam fel, mekkora állóképességet is igényel ez a sport. Szeretem benne a változatosságot, ugyebár a triatlonban három sportot űzünk egyszerre, illetve, így felnőtt fejjel, tetszik, hogy kitartást igényel, és bizony magadban kell „lemeccselni” a dolgokat verseny közben. Emellett akárki akármit mond, hiába egyénileg versenyzünk, a triatlon egy csapatsport. Hatalmas segítségemre vannak a körülöttem lévő emberek.
Bicsunak van egy nagyon jó mondása, miszerint a triatlon a lehetőségek sportága. Bármikor el lehet kezdeni, és bármikor tudsz kihívást találni benne. Vegyük példának Nyári Józsit, aki felnőttként kezdte nálunk a triatlont, jelenleg pedig többszörös Ironman finisher. Mi a Polythlonban a mozgásszeretetet szeretnénk átadni, elsősorban amatőröknek, akik profi körülmények közt szeretnének készülni.
Tanácsolnál valamit a kezdő önmagadnak?
Akkoriban ímmel-ámmal edzettem csak, nem vettem annyira komolyan, mint amennyire lehetőségem lett volna. Mikor még egyetemista voltam, munka és kötöttségek nélkül, talán akkor kellett volna több energiát belefektetnem a sportba.
A triatlon első, és talán második hallásra is embert próbálónak tűnhet, hiszen három sport egyvelegéből áll, melyeket szünet nélkül teljesítenek versenyeken. Mégis, mi az, ami miatt ez a sport vonzó a csapat tagjai számára?
Akadnak, akik egy kihívás köré építik a motivációjukat. Egyik csapattársunk, Zalán például azért motivált, mert a nagyatádi Ironman verseny teljesítését tűzi ki magának magának minden évben. Emiatt a teljes szezonban talál magának okot az edzésekre, hiszen erre a versenyre rengeteget kell készülni, lévén ez egy hosszútávú triatlon. Ha nem lenne Nagyatád, nem biztos, hogy sportolna. Szóval akadnak, akiket a kihívások éltetnek, másoknak pedig a jó társaság is motiváló tényező lehet, magamból is kiindulva. Számomra ez főleg az úszásoknál nagy segítség.
Milyen feltételeket tudtok biztosítani a nálatok sportolni vágyóknak?
Az egyik, ha nem a legolcsóbb triatlonegyesület vagyunk az egész országban, így kifejezetten egyetemistabarát klubnak mondhatjuk magunkat. Tanulóknak alig több mint ezer forintba kerül az egyhavi tagság, emellett a futó- és kerékpáros edzések ingyenesek, az úszóedzésekért pedig alkalmanként ezer forint a belépő.
A kedvező árakon felül rengeteg edzésünk van minden héten, ráadásul sportonként három tudásszinten, ami szintén példátlan. Összesen kilenc úszó-, valamint hat futóedzést tartunk kezdőknek, középhaladóknak és haladóknak is, így a teljesen kezdők számára is tudunk társaságot és edzőt biztosítani; a haladókat például a Sashegyi Gepárdok csapata várja szeretettel. A hétvégi napokat tekintve közös hosszú futásokat, a hideg beköszöntével pedig spinninget vagy görgőt szervezünk a csapattal. Utóbbi edzésekre még kölcsönözhető versenybringát is tudunk biztosítani azoknak, akik rászorulnak.
Mit adhat művelőinek a fizikai erőnléten kívül a triatlon?
A mentális egészség mellett a kitartást emelném ki, illetve a triatlonedzéseknek hála kialakul egy rendszer az életünkben, aminek megléte egyetemistaként különösen fontos. De mindezek mellett függőséget is okozhat! (nevet)
Mesélnél kicsit a veletek dolgozó szakemberekről? Hogyan kötődnek ők a sportághoz?
A haladó futást tekintve Szabó Gábor hosszútávfutó és edző segít minket, míg a kezdőkkel, illetve középhaladókkal egyik versenyzőnk, Borosnyay Virág, frissen végzett testnevelő szakember és triatlon szakedző foglalkozik. Úszásnál Fogarassy Attila, ex uszonyos úszó, illetve jómagam tartjuk az edzéseket. Kerékpáros szakemberünk pedig Sylvester Balázs, cyclocross specialista, aki a civil életben egyébként Valter Tibor kezei alatt edz Csömörön.
Szép számmal indultok különféle versenyeken is. Mitől függ, hogy milyen megmérettetéseket vesztek célkeresztbe?
A csapat egyik fele az országos bajnokságok szerelmese, mert ezeken a versenyeken a profiktól az amatőrökig mindenki jelen van, aki számít, emiatt reálisan el tudják helyezni magukat az ottani teljesítményük alapján. Csapatunk másik fele pedig a versenyhangulatot szerető tagokból áll. Közkedvelt versenyeink például a szombathelyi Vasi Vasember triatlonverseny, illetve a Tisza Triatlon Tiszaújvárosban. Utóbbi helyszínen a medencés úszásnak és a sík pályának hála mondhatni laborkörülmények között mérettethetik meg magukat az érdeklődők. A verseny népszerűségét mutatja, hogy erre a helyszínre egyik évben közel 50 fős csapattal érkeztünk.
A szakosztály számára van olyan eredmény, amire különösen büszkék vagytok?
Szakosztályunk egykori tagja, Kis Gyula részt vett a hawaii Ironman világbajnokságon 2012-ben, ami sportági berkekben egy triatlonos karrierjének csúcspontja. Gyulán kívül megemlíteném Nyári Józsi eredményét, aki 2020-ban 9. lett a már korábban említett Nagyatádon, Borosnyay Virág pedig tavaly bajnok lett kategóriájában Balatonkenesén a hosszútávú bajnokságon. Arra is büszkék vagyunk, hogy csapatszinten a korosztályos első helyekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A csapategységeteket fenntartjátok az edzéseken kívül is?
A csapattal az edzéseken kívül is összetartunk: kéthetente szakmai esteket rendezünk, aminek keretein belül összegyűlünk, és egy kis eszem-iszommal, beszélgetéssel, sportszakmai előadásokat hallgatva töltjük el együtt az estét.
Egy mondatban összefoglalva, milyen polythlonos triatlonistának lenni, és miért ajánlanád másoknak a triatlont?
Mindenkivel profi szinten foglalkozunk ebben a családias közösségben, tudásszinttől függetlenül, nálunk tényleg a legkisebb is számít! A kérdés második felére pedig az a válaszom, hogy a triatlon nem csak egy sport, hanem egy életérzés! Hatalmas szabadságérzetet ad, kilépsz általa a komfortzónából, és mondanom sem kell, a változatosság gyönyörködtet.
Forrás: Polythlon Facebook
