Török Sára A magyar a finnugor nyelvekkel áll rokonságban – az erre vonatkozó tényeket és bizonyítékokat a sorozat előző cikkében mutattuk be. Rengeteg elmélet született azonban, amelyek a magyart más nyelvekkel hozzák rokonságba: mongol, török, sumér, de még a japán is szerepel az összesen nagyjából negyven hipotézis között. Ezekről a későbbi cikkekben lesz szó, a sorozat második részében az alternatív elméletek mögött álló ideológiát, eszmerendszert fogjuk elemezni.
A nemzettudat egy olyan közösségi érzet, amely a történeti folytonosságon alapul. Csoportidentitást konstruál, így ide tartozik például a nemzeti történelem, a folklór és a nyelv is.
Amikor az identitáskérdésben krízishelyzet alakul ki, alternatív elméletek jönnek létre.
Erre hozható történelmi példaként Trianon, és az öndefiníció a szétszakadt ország egyes részeiben, a folklórban az énekek, mesék magyar eredete mellett való kiállás, valamint nyelvi szinten a minél szimpatikusabbnak tűnő „rokonnyelvek” felkutatása.
A dicső múlt keresése régóta jellemzi a magyarokat. Már Anonymusnál is a hősi rokonság szerepelt, és ez alól a nyelv eredetének feltérképezése sem kivétel.
Sok esetben ez nem elégül ki a minél ősibb, minél „szebb” nyelvekkel való rokonításban, hanem összekapcsolódik a néprokonsággal is.
Így került köztudatba a szkíta–magyar rokonság mind népi, mind nyelvi szinten. Hiszen „lóhátról nyilazó”, harcos rokonok jobban mutatnak a Kárpát-medencét meghódító magyarság történetében, mint a „halszagú atyafiság”, a finnugor népek.
A nyelvrokonság ugyanakkor nem keverendő össze a genetikai rokonsággal. Az uráli nyelvcsalád, a finnugor nyelvekből leágazó ugor és finn-permi nyelvek elválása korábbra tehető, mint a magyarság vándorlása, a honfoglalás – és kutatása is teljesen más alapokon nyugszik. Önmagunk keresését és meghatározását gyakran vezérli jóakarat, külsőségekre törekvés a tudományosság helyett, de ha hiteles adatokat szeretnénk közölni, akkor
muszáj elvetnünk a szubjektív szempontokat, és a történeti forrásokra kell támaszkodnunk.
Az alternatív nyelvrokonság-elméletek áltudományos közlésekkel és hivatkozásokkal, források szelektálásával, részletek elhallgatásával dolgoznak, és a kiforgatott adatok mesterségesen létrehozott párhuzamait tényekként kezelik. Kiszűrik azokat az elemeket, amelyek cáfolhatnák az állításaikat, az alátámasztásként felhasznált szavak pedig vagy a véletlen folytán hasonlóak formailag, vagy a jelentésük csak nagyon átvitt értelemben hasonlít, vagy éppen jövevényszavak.
Erre a fajta tudománytalanságra jó példák Széna Béla mongol–magyar rokonsággal kapcsolatos művei. Az úgynevezett gyöknyelvészeti irány, amiről a sorozat következő részében lesz szó bővebben, fonémák és betűkapcsolatok alapján vél felfedezni rokonságot egyes nyelvek között – erre Varga Csaba munkássága, valamint a Czuczor Gergely és Fogarasi János által szerkesztett hatkötetes szótársorozat (1862-74) egyes elemei kitűnő példák.
A nyelvrokonításoknak vannak nyelven kívüli mozgatórugói is.
Az igen gyakori összeesküvés-elméletek egyik alapja az ellenségkeresés, illetve háttérben húzódó politikai érdekek feltételezése. Azért utasítják el a finnugor nyelvrokonságot és keresnek helyette más irányokat, mert úgy feltételezik, politikai nyomás alatt közlik és erőltetik az emberekre az uráli nyelvcsaládhoz tartozás elméletét. A hatalommal szembeni ellenkezés jeleként a rendszerváltás után sok finnugor nyelvrokonságot elutasító nézet jelent meg: szellemi tulajdonosaik azt remélték, hogy a politikai fordulat után a korábbi „hivatalos” tudomány álláspontja módosul, és legitimálják őket.
A politikai érdekek által motivált nyelvrokonítás a II. világháború idején élte virágkorát. A napvilágra kerülő elméletek a politika széljárását és a hadi helyzetek alakulását követték, így születtek meg a magyar–japán, magyar–német és magyar–angol nyelvrokonságokkal kapcsolatos áltudományos értekezések és tanulmányok.
Az emigrációban élő nyelvészek vagy nyelvészet iránt érdeklődő laikusok erős hazátlanság-érzete és az emiatt kialakuló lelkiállapotuk nagyban befolyásolja a dicső ősök (pl. szkíták, mongolok) iránti vágyat. A közérthetőség érdekében roppant egyszerű, bárki számára könnyedén befogadható elméleteket dolgoznak ki,
mert amit sokan értenek és logikusnak gondolnak, azt könnyebben ismerik el hitelesnek és igaznak
– ilyen például gyöknyelvészet, vagy a magyar mint ősnyelv elképzelés is.
A nyelvi egyenrangúság, illetve elsőbbség célja, hogy a saját nyelvünket másokéval egy szintre hozzuk, vagy fölé emeljük. Ez a kisebbrendűségi érzésből fakadó kompenzáció-igény a legtöbb esetben adatszelekciót, ezáltal félrevezetést eredményez.
A lehető legősibb, legdicsőbb nemzetek nyelvével keresnek rokon jegyeket, így került kapcsolatba például a „sumérral” a magyar nyelv.
A sumér a Kr. e. XXI. században eltűnt az élőnyelvi használatból, keveset tudni róla, és annál a néhány magyarral „egyező” szónál sem vették figyelembe az évszázadok alatt végbemenő változásokat.
Az évtizedek során rengeteg elmélet született a fent bemutatott motivációk alapján. Zsirai Miklós Őstörténeti csodabogarak című 1943-as cikkében felsorolja a magyarral rokoni kapcsolatba hozott főbb nyelveket: zsidó, egyiptomi, sumer, etruszk, baszk, perzsa, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti, japán, maori, gondi, örmény, migal, szerpa, szunvár, garung, rodong, csuruszja, bután és még számos egyéb. A szellemes írás jól érzékelteti az alternatív elméletek ideológiai hátterét és működését.
Az említett nyelvekkel kapcsolatos elméletekből a legjelentősebbeket a cikksorozat későbbi részeiben mutatjuk majd be.
Szakirodalmi források:
Bereczki Gábor 2010. Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. In: Honti László (főszerk.): A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához.
Pusztay János 1995. Nyelvrokonság és nemzeti tudat.
Zsirai Miklós 1943. Őstörténeti csodabogarak. [Queer cards of the Hungarian Prehistory]. In: Ligeti Lajos: A magyarság őstörténete.
Kiemelt kép: reaktor.hu
