kritika

Megjelenítve: 1 -10 / 12 eredményből
frissítve Kultúra

„We have a city to burn” – megjelent a Neon Budapest, a háborúzó pózok eposza

Végre megjelent a Neon-Budapest, ELTE-s hallgatók kíméletlen fricskája a forradalomról, amit a valóságban szavakkal, a regény lapjain viszont vérre menően vívnak, hogy túlzó, kíméletlen, és nagyon vicces háborús narratívába ágyazódjon a komikus identitáspolitikai viaskodás, ami mindennap körülvesz minket. A Neon Genesis Kunság 3 memeoldal regényén olyan fiatalok dolgoztak, akik belülről élik meg a pózerkedésről, mintsem valódi értékítéletről szóló szócsatákat; a szélsőséges szekértáborok ütközetében létező jelenség pontos szatíráját látjuk, kérdés, hogyan reagálunk az abszurdumra, hol helyezkedik el benne az olvasó. Készen állsz szembesülni, Partizán?

Olvason tovább
frissítve Kultúra

Ha hiányzik a gyerekkorod: Scene-műhely a Négyszögletű Kerek Erdőben

Szerintem kezdjük azzal, hogy egy barokk színházteremben ülünk. Nem, nem színháztörténeti visszatekintést akarok kezdeményezni, hanem képzeljük el, hogy 2023-ban, a Gödöllői Kastély színháztermében ülünk, ami valóban úgy néz ki napjainkban is, ahogyan egy-kétszáz évvel ezelőtt tündökölt királyoknak, királynőknek és nemeseknek. A darabok és azok előadásmódja már kicsit megváltozott, de a színház, funkcióját tekintve, megmaradt.

Olvason tovább
frissítve Kultúra

Szörnyetegek – spoilermentes kritika

Nemrég jelent meg egy sajtótermék bejegyzése Twitteren, amely – később törölt posztjában – közösségét inti óva az olyan dehumanizáló jelzők használatától, mint például „szegény”, „mentális beteg”, vagy „francia”. Minden bizonnyal egy szerencsétlenül megfogalmazott példát kívántak állítani a nemzetiségi alapú sértések megelőzésére, de a posztot publikálók közel sem ástak olyan mélyen a probléma gyökeréhez, mint azt Rodrigo Sorogoyen tette, akinek alkotásában a „francia” szintúgy szitokszó. A becsmérlő kijelentés mögé pedig emberi drámák, erkölcsi kérdések, feszült helyzetek és szociálpszichológiai dilemmák sorakoznak, amelyek közül talán a leghangsúlyosabb: ki a szörnyeteg és ki az ember?

Olvason tovább
frissítve Kultúra

Messzi, messzi Galaxis az V. kerületben

Tavaly év végén megnyitotta kapuit Budapest szívében a Travelling Galaxy, hogy generációkat átívelve, grandiózus kollekcióval nyűgözze le a Star Wars univerzum rajongóit. Mintha egy megszállott gyűjtő rejtett kincsestárát fedeznénk fel a Galaxisban, filmek, sorozatok, játékok ikonikus karakterei és tárgyi világa fogad minket. A gyűjtemény lenyűgöző; de ez vajon elég? 

Olvason tovább
frissítve Kultúra

Biztos hely pedofiloknak – A TÁP Színház A Menedék című előadásának kritikája

Jennifer Haley, amerikai drámaíró műveinek egyik legtöbbet tematizált kérdése a technika fejlődése, és az ezzel járó, jövőt érintő tárgykörök, etikára, emberi kapcsolatokra, identitásokra és vágyakra vonatkoztatott témák, általában a virtuális valóság környezetében. Nem is olyan távoli jövőképek, emellett pedig egyszerre építkeznek az ember alkotta “második” valóságból és a legelemibb tulajdonságokból, ösztönökből, az emberi jellemből. Ettől lesznek egyszerre izgalmas sci-fik és heves érzelmi reakciókat kiváltó, köznapi szereplőket és problémákat felsorakoztató történetek.

Olvason tovább
frissítve Kultúra

Negatív kritika – mi végre?

Viszonylag szokványos beszélgetésen vehetett részt az, aki ellátogatott február 14-én a Késelés Villával irodalmi beszélgetéssorozat állandó színhelyére, a Nyitott Műhelybe. Aki az elmúlt években vagy – bár erről értelemszerűen nem tudok saját tapasztalatból nyilatkozni – évtizedben vett már részt irodalmi rendezvényen, annak a jól ismert kulcsszavak köszönhettek vissza a magyar irodalmi élet aktuális állapotárol: fásultság, apátia és önzőség. A beszélgetést Csete Soma és ezúttal – kivételesen – Kőszeghy Ferenc vezették.

Olvason tovább