Tóth Emese A Társadalomelméleti Kollégium és a Rajk Szakkollégium kollaborációja az Aurórával
A NÉKOSZ megalakulása a politika kereszttüzében
A NÉKOSZ öröksége a modern szakkollégiumi mozgalomban címet viselő februári előadás keretein belül Opauszki Hanna (Társadalomelméleti Kollégium), illetve Varga János (Rajk Szakkollégium) foglalkozott a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) történetével. Emellett arról is beszéltek, hogy hogyan él tovább a szellemisége ennek a kiemelkedő pedagógiai kísérletnek.[1] Az esemény az Auróra x szakkolik projekt keretében kerülhetett megrendezésre, melynek révén az Auróra Közösségi Tér és a szakkollégiumok elmélyíthetik együttműködésüket, s e csoportosulások teret kapnak arra, hogy bemutassák társadalmi felelősségvállalásuk útjait.
A beszélgetés moderátorai először felvázolták az 1920-30-as évek történelmi-politikai kontextusát, melynek átlátása feltétlenül szükséges a NÉKOSZ megalakulásának és működésének megértéséhez. A Horthy-korszak „harmadik utasnak” hívott politikai ágense előtérbe helyezte a szociális különbségekre való reflexiót, mellyel párhuzamosan egyfajta népi mozgalom alakult ki. A „harmadik utasság” az 1930-as években, a Horthy-korszakban jelent meg Magyarországon mint politikai fogalom. Lényege az volt, hogy agrárérdekeket képviseljen, s mindeközben a kormányzati és az ellenzéki erőktől egyenlő távolságra tudjon maradni.[2]
E folyamat a magasabb osztályokban együtt járt a népi kultúra dicsőítésével. A korszellem a paraszti réteg kultúrájában és szimbólumrendszerében találta meg a magyarság esszenciáját. E mozgalommal szorosan több híres szociográfia forrt egybe, pl. Illyés Gyula Puszták népe című műve, melyben az író saját szülőfalujának nyomorát és mélyszegénységét mutatja be. Ebben az időben a klasszikus zenei szféra is a népi kultúrára fókuszált: Kodály és Bartók ekkor kezdtek népdalokat gyűjteni és dokumentálni.
Az 1930-as évek végére létrejött egy kifejezetten osztályalapú, munkás-paraszt fiatalok számára kialakított intézmény, mely az alacsonyabb rétegekből származó diákok lakhatását volt hivatott biztosítani. Az első ilyen szervezet a Bolyai Kollégium nevet viselte, majd sorra alakultak a hasonló struktúrájú létesítmények. Ezen innováció bevezetése előtt az egyetemi polgárságnak csupán 5%-a volt paraszti vagy munkás származású. Úgy gondolom, hogy ez a progresszív kezdeményezés manapság is szükségszerű volna, hiszen sok diák nem fér hozzá egyenlő módon a felsőoktatáshoz a szociális alapú kollégiumi férőhelyek csökkenése és a lakhatási válság miatt.
Az említett Bolyai Kollégium után pár tucat lelkes fiatal munkájának köszönhetően egyfajta láncolatot alkotva egymás után alapultak meg a népi kollégiumok. Szeretném megidézni a mai szakkollégiumok által is jól ismert „NÉKOSZ-himnuszt”, vagyis a Fényes szelek dalszövegét, hiszen jól prezentálja, hogy milyen forradalmi hevület itatta át e szerveződések létrejöttét.
„Sej, a mi lobogónkat
fényes szelek fújják,
sej, az van arra írva:
éljen a szabadság!
Sej, szellők, fényes szellők
Fújjátok, fújjátok,
Holnapra megforgatjuk
Az egész világot.”
Ebben az időben több alapító tag (pl. Kardos László) próbálta távol tartani a népi kollégiumokat a jobboldali befolyástól, de ahogy a Horthy-rendszerben, úgy a kommunizmusban is alig lehetett kizárni a fősodorbeli politika implicit hatását. Többek között erről is szól Jancsó Miklós Fényes szelek című filmje; a politikai feszültségek és osztályellentétek kereszttüzében figyelmeztet az öncélú, személytelen forradalom veszélyeire.
A társadalmi mobilitás reménye: a NÉKOSZ szerepe az oktatásban
Bár e kollégiumok elsődleges célja a már említett szolidáris lakhatás biztosítása volt, fontos kiemelni az oktatási törekvéseit is. A diákok eltérő tanulmányi területekről érkeztek, ezért először nem tudtak egy egységes szakmai irányvonalat kijelölni, amely mentén az oktatás szerveződhetett volna. Hangsúlyos volt viszont a közös gondolkodás arról, hogy hogyan tudnák felemelni és középpontba helyezni a paraszti-munkás rétegeket azáltal, hogy képviselik őket az akadémiai szférában. Ennek érdekében szoros kapcsolatot tartottak fenn szülőfalvaik közösségeivel. Ezzel összefüggésben meg kell említeni a tényt: az első generációs értelmiségivé válás rengeteg megterhelő affektív és szociális következménnyel jár, melyeket egyrészt az egyetemi környezetbe való integrálódás nehézsége, másrészt az eredeti identitás elvesztése okoz. Jancsó Miklós Oldás és kötés című művében erre a jelenségre is reflektál, illetve bemutatja, hogy mennyi bűntudat, fájdalom s félelem áll az ünnepelt társadalmi osztályváltás mögött.
A NÉKOSZ politikai szerepe és tragikus bukása
A népi kollégiumokra jellemző volt egyfajta demokratikus önszerveződés, melynek hagyományát a mai szakkollégiumok is ápolják. A népi mozgalom ágensei maguk döntötték el, milyen szakmai témákkal szeretnének foglalkozni, szobaszövetkezeteket hoztak létre, és minden lehetséges alkalommal újraelosztást eszközöltek. Jelentős hatása volt annak a mozzanatnak, amikor Rajk László, az 1940-es évek magyar kommunista politikusa beállt a NÉKOSZ mögé. Bár ekkor már a marxizmus erős hatást gyakorolt a népi kollégisták gondolkodására, ambivalens viszonyt ápoltak a kommunista rezsimmel, hiszen szerettek volna függetlenek és önszerveződők maradni, viszont az anyagi támogatásra is szükségük volt. E jelenség egyik kritikája szerint torzult a kezdeti cél: holott a kollégiumi rendszer az alsóbb rétegeknek hivatott lehetőséget adni, lassan ezen intézmények is elittermelővé kezdtek válni.
A hintapolitika végül nem hozta meg a várt eredményt, s Rajk László politikai perbe fogásával, majd elítélésével felszámolták a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét is. Ezután az 1956-os forradalomban nagy arányban vettek részt a népi kollégiumokhoz egykor közel álló hallgatók. Később pedig az 1985-88-as Nyári Szakkollégiumi Találkozók sorozata – mely szintén a NÉKOSZ öröksége – a rendszerváltó politikai diskurzus színterévé vált.
Táncházzal a rendszer ellen: a NÉKOSZ kulturális szerepe
A NÉKOSZ kulturális szerepe főként a rendszerkritikus gondolkodás elterjedésében, és a népi kultúra autentikus gyakorlásában (pl. néptáncmozgalmakban) realizálódott. E kollégiumok aranykora alatt mindez egyfajta kulturális függetlenséget és ellenállást hordozott magában a mindenkori hatalommal szemben. Híres NÉKOSZ-közeli emberek közé tartozott pl. Mérei Ferenc pszichológus, aki a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének központi szemináriumát vezette.
Vízió és misszió: a modern szakkollégiumi mozgalom
A NÉKOSZ múltjának felvázolása után a két előadó szakkollégista intézményeik megalakulását vizsgálta. Chikán Attila a népi kollégiumok működésének mintájára (azaz demokratikus szervezeti működés alapján) alapította a Rajk Szakkollégiumot 1970-ben, a mai Corvinus Egyetem diákjaival. Ez a szervezet a szociális különbségekre való reflektáláson túl egyetemi tanulmányokon felüli oktatást is nyújt a közgazdaságtan és a társadalomtudományok területén. Három alappillérük a szakmaiság, a közösségiség és a társadalmi felelősségvállalás.
Varga János a Rajk képviseletében elmondta, hogy szakkollégiumuk missziója a szakmaiság felé fordulás, nem pedig a politikai szerepvállalás. A beszélgetés során felmerült két olyan kérdés is, melyeket szeretnék nyitottan hagyni. A mindenkori szakkollégiumoknak vajon a tehetséggondozás vagy a felzárkóztatás a valódi szándéka? Hogyan lehet elkerülni, hogy a társadalmi mobilitás elősegítése helyett a társadalmi különbségek újratermelésének színtereivé váljanak? Mindkét kérdés megválaszolásához fontos tisztázni a problémák eredetét (pl.: csak a magasabb rétegekhez tartozó családok gyermekei kerülnek egyetemre, és férnek hozzá a szakkollégiumi helyekhez), és azt, hogy hogyan tudjuk gyakorlatba ültetni az elméleti progressziót. Erre tettek kísérletet a rajkosok, amikor megalapították a Szabó Kálmán Tehetségprogramot, melynek révén a tehetséges, de anyagi gondokkal küzdő középiskolás fiatalok tanulmányi ösztöndíjban és mentorálásban részesülnek. A Társadalomelméleti Kollégium pedig szeretettel várja tagjai közé azokat a fiatalokat is, akik nem folytatnak egyetemi tanulmányokat.
A TEK (azaz a Társadalomelméleti Kollégium) 1982-ben jött létre, amikor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem diákjai elkezdték olvasni és szabadon értelmezni Marx Tőke című többkötetes munkáját. Az olvasókörök olvasótáborokká szélesedtek, s végül a szerveződés tárgyalások útján szakkollégiummá intézményesült. A TEK a mai napig politikai gazdaságtannal, filozófiával, világrendszerelmélettel és feminista elméletekkel foglalkozik. Három alapköve a közösségiség, a szakmaiság és a kritikaiság. Bár ez a csoportosulás nem kötődik egy politikai mozgalomhoz sem, mégis szilárd értékrendet tudhat magáénak, illetve szívügye a társadalmi szolidaritás. E kollégium sokszor még akkor is beleáll társadalmi ügyekbe, mikor sejti, hogy emiatt eleshet egyes támogatásoktól: a tekesek társszervezői voltak a Lakásmenetnek (melyről itt olvashattok bővebben: https://merce.hu/2023/10/15/mindenkinek-laknia-kell-valahol-elindult-a-11-lakasmenet/), és emellett a Rajkkal együtt aláírták a Corszak (a corvinusos szakkollégiumokat összekötő szervezet) állásfoglalását is Ádám Zoltán elbocsátásának kérdésében.
A NÉKOSZ öröksége: egy utópikus társadalom kísérlete
Az esemény moderátorai bizonyos elemeket kötöttek össze Nagy Kristóf: A népi kollégiumok: mozgalmi pedagógia az 1940-es évek sodrában című írásából saját szervezeteikre vonatkozó jelenlegi tapasztalataikkal, megéléseikkel.
A népi kollégiumi mozgalom örökségének ápolása többféleképp is megvalósul a mai szakkollégiumokban: egyrészt fenntartják a demokratikus berendezkedést, mely egyfajta ideális „minitársadalom” kísérleteként is szolgál.
Másrészt bevett gyakorlat maradt az újraelosztás (pl. táborok költségei esetén), illetve e csoportok még mindig fontosnak tartják a szociális érzékenységet, és a már említett társadalmi mobilizáció támogatását. Napjaink szakkollégiumaira tehát éppúgy igaz, hogy hangsúlyos számukra a társadalmi felelősségvállalás, a politikai függetlenség, a demokratikus döntéshozás és a fősodratú tananyagon felüli tudásátadás, akárcsak a népi kollégiumokra.
A szakkollégiumok mai kihívásai: függetlenség vagy fennmaradás?
A szakkollégiumok legnagyobb kihívása manapság az, hogy úgy teremtsenek forrást saját fenntartásukra, hogy közben megtartsák politikai függetlenségüket. Ez egyrészt a releváns pályázatok, az adó 1 %-os felajánlások, egyetemi támogatások és az alumni hálózat széleskörű kiépítése által érhető el. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mindez csak rengeteg önkéntes munka árán valósulhat meg, melyet szeretett intézményeikért az egyre inkább leterhelt, egyetem mellett dolgozni kényszerülő hallgatók végeznek el. Annak ellenére, hogy szakkollégistának lenni életre szóló élmény, fontos, hogy előtérbe helyezzük az egyének kiégésének kérdéskörét, és azt, hogy miért kapnak egyre kevesebb támogatást az oktatás ezen ágensei.
Összességében kiforrott, önkritikus, társadalmilag érzékeny beszélgetést hallhattunk, mely során a jelenlévő szakkollégisták szembenéztek múltjukkal, jelenükkel és jövőjükkel, miközben korrekt módon reflektáltak minderre. Nagyon köszönjük az Aurórának a helyszín biztosítását, az előadóknak pedig az interaktív foglalkozást.
Március 20-án, szerdán 18 órától a Rajk szakkollégium demokratikus workshopot tart „Szerinted melyik a legégetőbb társadalmi probléma?” címen az Aurórában. Arra keresnek majd választ az előadók, hogy hogyan lehet közös megoldást találni olyan jelenségekre, melyek környezetünket és közösségeinket érintik.
Források: Nagy K. (2022). A népi kollégiumok: mozgalmi pedagógia az 1940-es évek sodrában. In: Udvarhelyi, Éva Tessza (szerk.). A felszabadítás pedagógiája: A kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata. Közélet Iskolája.
Kovács G. (2002). Harmadikutas magyar gondolkodók: Németh László, Hajnal István, Bibó István. Liget Műhely. https://ligetmuhely.com/liget/harmadikutas-magyar-gondolkodok/
[1] Az alkalom struktúráját, illetve történelmi ténymegállapításait Nagy Kristóf: A népi kollégiumok: mozgalmi pedagógia az 1940-es évek sodrában című cikkére alapozták.
[2] Erről ír bővebben Kovács Gábor a Harmadikutas magyar gondolkodók című tanulmányában.
A fényképeket Kosiba Zsófi készítette.
