Megjelenítve: 1 -10 / 104 eredményből

A rajzfilm valóság, az iratok hamisak: Kék Pelikan – kritika

Az „animációs dokumentumfilm” első hallásra paradox műfaj: a dokumentumfilmek fő célja a valóság ábrázolása, az animáció pedig önmagukban élettelen tárgyak mozgásra bírásával alkotott képvarázslat. A problémán elmorfondírozva viszont rájöhetünk, hogy a kettő ötvözése számos lehetőséget kínál, hiszen sok ismeretterjesztő film és sorozat „teremt újra” már megtörtént eseményeket, ez pedig olykor könnyebben megvalósítható a rajz síkján.

Op-art mesék a világűrben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy villanyszerelő. Ez a villanyszerelő minden nap felkelt, megmosdott, magához ölelte szerszámosládáját, majd kilépett ferencvárosi lakásából. Otthonát elhagyva első útja a buszmegállóba vezetett, ahonnét a kék vasparipák felkaptattak vele a Várhegyre. Főhősünk ugyanis ott dolgozott. Igen, dolgozott, hisz kellett a fény a művészet templomában. Az ő egyszerű és csendes munkája nyomán kapott díszkivilágítást a magyar művészet számos remeke – Csontváry Kosztka Tivadar, Kondor Béla, Victor Vasarely vagy épp Gross Arnold – mialatt a kulisszák mögött ihlet született.

A magyar irodalom sötét mágusa

Május 9–10-én, Trefort Ágoston, Eötvös József és Széchenyi István (portréinak) figyelő tekintete alatt gyűltek össze az érdeklődők az ELTE BTK kari tanácstermében, a „Csáth Géza életműve és hatása” címet viselő konferencián. Az előadásokból többek között megtudhattuk, milyen hatással volt zenei képzettsége, orvosi munkája és morfinizmusa az író novellisztikájára.

„Okosabban kéne nézni, annyit mondhatok!” – A kecskeméti dallamos nővérek

„Okosabban kéne élni, annyit mondhatok. Nem az a bolond, ki megbámul egy csillagot.” Nos, kitalálták már, melyik zenekar emblematikus száma rejlik a fentebb idézett – s a címben némiképp torzított – refrénben? Bizonyára sokan kapásból rávágnák az Apostol együttes nevét, s nem is járnának messze az igazságtól, de. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy ez nem más, mint Olga, Irina és Mása kórusa a Három nővérből? Hogy egyszer egy messzi-messzi kormányzósági városban már felcsendültek ezek a dallamok a jövőbe szóló üzenet gyanánt, rákacsintva a szamovárok ezüstben ragyogó bevonatán csillogó kérdésekre, melyek az élet múlandóságát, a vágyakozás néha ködbe vesző örömét és a magunk után hagyott földi nyomok emlékét fogalmazzák meg. Újra és újra, ahogy azt a Kecskeméti Nemzeti Színház színészei is megtették Szente Vajk formabontó, de mindenképp különös rendezésében.

Bridzsező arisztokraták a fronton – Károlyi Mihály emlékiratai I.

Károlyi Mihály a kor egyik leggazdagabb magyar arisztokrata családjába született, barátai és rokonai a századforduló legbefolyásosabb politikusai voltak – és végül mégis ő lett a magyar történelem egyik nagy kitaszítottja. Jelen cikksorozatban olvashatunk majd forradalmakról, kémekről, bérgyilkosokról, mindenféle szerencsétlenségről és szerencsétlenkedésről, illetve egy huszonhétéves száműzetés történetéről is, és megtudhatjuk, hogyan jutott a gróf erre a sorsra.

A (majdnem) kívülálló – Gondolatok Szabó Emma Szerintük 18 vagyok című tárlatáról

A Bartók Béla Boulevard galériasorához szokott finom lélek egy teljesen másik világba csöppenhetett bele 2024. április 11-én az erzsébetvárosi Telep-Art Galériában. Már maga a helyszín is beszédes: a Telep. A sosemvolt Erzsébet sugárút nyomvonalán fekvő hely különös arcok és matricák, idegen nyelvek és változatos sörök egyvelege – vagy ha úgy tetszik, telepe – ahol a kocsmai hangulatot magunk mögött hagyva falépcsőn juthatunk fel a fehéren megvilágított emeleti térbe. Még ha nyitva is az ablak, s odalentről beszűrődik a kinti zsibongás, érezni, hogy az itt kiállított anyagok és formák, színek és arcok más tájakra kalauzolnak. Ma például a IX. kerületi Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium falai közé.

A rózsaszín kávélovag és a vízipóló esete

A budai Fonódó. Suhanó Duna-part, csendbe burkolózó Hűvösvölgy, az egyenesen is kanyargó Váralja, vagy a buborékba fúló Budafok. Megannyi sárga csík tekereg inda módjára a főváros B-betűs oldalán, s mi nap mint nap láthatjuk ablakaikból az ismert csodákat: a Várat, a Gellért-hegy hatalmas szikláját, a Városmajor patinás villáit. De mi a helyzet a rejtett varázzsal? Egy-egy balkonnal, a fátyolként összeboruló ágak játékával, a kávé- és péksütemény-illatú kis közökkel? A megélt pillanat varázsával? Mert minden egyes megálló megannyi történetet rejt, emberi sorsokat, a múlt és a jelen összefonódását.

            Az ehhez hasonló nagybetűs pillanatok megélésében segédkeznek a kávézók. Otthonos zugok, elmélyülésre, vagy épp a zsivajban való elveszésre alkalmas helyek, amelyek nagyszerű kiindulópontjai az érzéki és vállalkozó szellem intellektuális kalandozásainak. Hajdanában Budapest Közép-Európa egyik kávéfővárosa volt. A békebeli idők azóta korrá nemesedtek, az ízek és a történetek azonban megmaradtak. Sőt mi több, gazdagodtak. Ezt a gazdagságot segíti feltárni és megélni a 19-es járat, amelyet Cukorvillamosnak is becéznek.