Frikker Gabriella Az Egyetemi Anyanyelvi Napok keretében 2024. április 16-án a Magyar Nyelvtudományi Társaság Általános nyelvészeti szakosztályának eseményén jártunk. A kerekasztal-beszélgetés a Mesterséges intelligencia, ChatGPT, PULI – Perspektívák és veszélyek a tudomány és a hétköznapi élet szemszögéből címmel került megrendezésre. Ez alkalomból öt különböző tudományterületről érkező szakember osztotta meg gondolatait a mindennapjainkat és az akadémiai világot is felforgató mesterséges intelligenciáról. Bizonyára sokan gondoljuk azt, hogy az utóbbi években minden az MI-ről szól. De lehet-e még újat mondani a témában? Mint kiderült, lehet!
A hallgatóság köszöntése és az esemény ismertetése után a beszélgetés moderátora, Krizsai Fruzsina nyelvész, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének adjunktusa ragadta meg az alkalmat, hogy bemutassa az asztalnál helyet foglaló meghívottakat. Kmetty Zoltán szociológus és Réz Anna filozófus mellett Menyhárd Attila jogász, Palkó Gábor digitális bölcsész, valamint Prószéky Gábor számítógépes nyelvész által leshettünk bele a szóban forgó eszközök rejtelmeibe – a tudományos alkalmazástól közelítve a mindennapi megjelenés felé.
A beszélgetés első körkérdése arra irányult, hogyan viszonyulhatunk az MI-hez mint új technológiához az egyes tudományágak területén, ezen belül is elsősorban a kvalitatív és kvantitatív kutatási irányokban mutatkozó különbségek kaptak hangsúlyt.
Hogyan tudják alkalmazásba venni az új technológiát azok, akik mennyiségi kutatást folytatnak szemben azokkal, akik a minőségi, kvalitatív vetületet képviselik?
A válaszokból megtudtuk, hogy a szociológia területén a kvantitatív adatok feldolgozásában kaptak szerepet a különböző nyelvi modellek. Ezzel szemben az intellektusigényes filozófiai kutatásokban kifejezetten nehéz hasznosítani ezeket az eszközöket – fejtette ki Réz Anna, aki szerint bizonyos szempontból a jó filozófia a ChatGPT működésének antitézise. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy megkönnyíti a tudomány adminisztratív részét – tette hozzá.
A jog tudományterületéről Menyhárd Attila a következő szempontokat emelte ki: egyrészt jellemzően a joggyakorlatban látja a mesterséges intelligencia megjelenését. Az MI egy jogász szemszögéből jó döntéselőkészítő lehet. Továbbá arra is kitért, hogy a jogászok egyfajta „őrkutya”-szerepbe kényszerültek az MI-eszközök fejlesztésében. Az ő feladatuk lett ugyanis megítélni, hol vannak ennek a folyamatnak a jogi keretei: mikor sérthet ez a szoftver valamilyen alapvető jogosultságot?
Palkó Gábor a kvalitatív és kvantitatív irányzatok ellentétét a digitális bölcsészet nyelvére lefordítva az ún. close reading – distant reading (közeli olvasás – távoli olvasás) fogalmaival vezette be. A távoli olvasás lényege az emberi léptékkel feldolgozhatatlan mennyiségű szövegek közti kapcsolatok megtalálása. Ezen kutatásokhoz az új, generatív mesterségesintelligencia-modellek jelentősen sokat tesznek hozzá. Prószéky Gábor arra tért ki, hogy kevés adatból tanulnak ezek a „jószágok”. Éppen ezért szerinte túl korán van ahhoz, hogy ezekkel az eszközökkel támogassuk a tényleges kutatásainkat. A mesterséges intelligencia mint elnevezés apropóján megjegyezte, hogy nagy a káosz, mivel mindent MI-nek hívunk, viszont olyan, hogy „mesterséges intelligencia”, tulajdonképpen nincs.
„Ez egy összefoglaló név, aminek a definíciójával nem érdemes vitatkozni” – mondta.
A moderátor következő kérdése a kutatástámogatásban esetlegesen végbemenő paradigmaváltást vette górcső alá. Beszélhetünk-e a számítógépek megjelenéséhez hasonló jelenségről? A szociológia területén több adatot nagyobb pontossággal tudunk feldolgozni – ismerte el Kmetty –, de hasonló paradigmaváltást nem vélt felfedezni. Réz Anna filozófusban többek között az a kérdés merült fel, hogy miért szeretnénk forradalmasítani az életünket csupán azért,
mert kaptunk egy eszközt, amit valójában nem is (k)értünk?
Kipróbáltuk, de továbbra sem értjük, mire jó. Ezzel szemben a digitális bölcsészek életét teljesen felforgatja ez a típusú mesterséges intelligencia, hiszen ők azok, aki a digitális technológiát nemcsak használják, hanem értik is. Palkó azonban hozzátette, hogy a generatív MI működését egyáltalán nem könnyű megérteni.
A kerekasztal-beszélgetés ezen pontján a különböző tudományterületek valamiféle metszeteként két szempont emelkedett ki: a reprodukálhatóság – mint a tudomány alapja –, illetve a felelősségvállalás mint jogi, filozófiai kérdés. Utóbbival kapcsolatban a jogász egy szemléletes példával élt: ha az orvosok diagnosztikai eszközöket használnak, melyek valamilyen diagnózist valószínűsítenek számukra, azonban a döntést már nem ezek a gépek hozzák meg, akkor hova allokáljuk a felelősséget? Mi a döntés? Ki a döntéshozó?
A filozófia oldaláról Réz Anna hozzátette, nem tudjuk, hogyan jöttek létre ezek az orvosi diagnózisok – valakinek felelősséget kell vállalnia azért, ami ott, a „fekete dobozban” történik. De ez sem a Chat GPT-vel kezdődött, gondoljunk akár az online életünket meghatározó tanuló algoritmusok működésére. A felelősség kérdésében releváns szempont, hol van a mi felelősségünk ebben a rendszerben – akár felhasználóként, akár fejlesztőként.
A szociológia, a jog és a filozófia itt valamelyest összeér. Az MI mint döntéselőkészítő rendszer egyik legnagyobb társadalmi és jogi kockázata a diszkrimináció, amely a nemi egyenjogúság és az etnikai egyenlőtlenség területein csúcsosodik ki. Réz Anna kifejtette, hogy
magunktól vennénk el egy jobb társadalommá válás lehetőségét, ha az életünk fontos szegmenseit olyan korpusznak szerveznénk ki, amely korábbi mintákból tanult.
A reprodukálhatósággal kapcsolatban Prószéky osztotta meg a gondolatait: ha valaki ezen eszközök segítségével generál egy szöveget, arról elvileg senki nem tudja megmondani, hogy mesterséges intelligenciával készült-e vagy nem, „mert megismételhetetlen a kísérlet”. A Chat GPT nem képes plágiumot előállítani, mivel minden szósorozat egy valószínűség alapján követi egymást. Az alaprendszer tulajdonsága az, hogy senkitől nem tud idézni, de mindegyik szöveget 17 millió helyről rakja össze valószínűségi súlyokra alapozva.
Mi is történik ebben a „fekete dobozban”? Mennyire átlátható, transzparens a technológia tanulási mechanizmusa?
– hangzottak el a következő kérdések. Az átláthatósággal kapcsolatban a jogász megfogalmazta, hogy a technológia korlátait kell elsősorban megértenünk, ezzel együtt azt, hogy mire használható az MI, és mire nem.
Prószéky Gábor szerint a probléma abból adódik, hogy még azok sem értik igazán ezeket az mechanizmusokat, akik ilyen eszközökkel foglalkoznak. Csupán halvány sejtéseink vannak arról, hogy ez a matematikailag és informatikailag jól működő rendszer miért csinálja azt, amit. Ennek mögöttes oka az ember tanulási mechanizmusában keresendő. A világ megismerése számunkra azt jelenti, hogy bizonyos értelemben magunk építgetjük a tudásunkat megfigyeléseinkre, tapasztalatainkra alapozva. Ezek a „jószágok” azonban nem így működnek. Nincs világról alkotott képük, nincs személyiségük, sőt semmijük sincs.
A hétköznapi és tudományos alkalmazás mellett a kerekasztal egyik címszereplője, a PULI is terítékre került. A szoftvert a Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársai fejlesztették elsősorban azért,
hogy olyan hazai intézmények, mint a magyar államigazgatás szervei, továbbá bankok, biztosítók használhassák, melyek nem szolgáltatnák ki adataikat a világcégeknek.
A projekt másik indíttatása a hozzájárulás a magyar kultúra reprezentálásához. A ChatGPT-t ugyanis 127 millió magyar nyelvű tanítóanyaggal fejlesztették, ami relatíve elenyésző mennyiség. Hazai megfelelőjét ezzel szemben már 50 milliárd magyar szövegrésszel tanítják. Azonban még ez sem elég ahhoz, hogy mindenről beszélgetni lehessen vele, ezért a PULI háromnyelvű lett – a magyar mellett az angol és kínai nyelvű tartalmakat is ugyanúgy elérhetjük. A különböző nyelvi adatok erősítik egymást, tanulnak egymástól.
A beszélgetés ezen pontján kézenfekvővé vált bemutatni a magyar kultúra megismerésének egy másik fontos területét, a Digitális Örökség Nemzeti Laboratóriumának munkáját. A projekt legfontosabb tudnivalóit Palkó Gábor foglalta össze:
célja a magyar kulturális örökség digitális feldolgozása a mesterséges intelligencia felhasználásával,
elősegítve a széleskörű hozzáférhetőséget az oktatásban és a kutatásban egyaránt.
Zárásként a kerekasztal résztvevői egy-egy jótanácsot osztottak meg az AI eszközök mindennapi felhasználói számára. Elhangzott többek között a tudatosság, a valóban megspórolandó kognitív erőfeszítések szétválasztása a minket meghatározó intellektuális erőbefektetésektől, illetve a tanárszakos hallgatók, tanárok is megtudhatták, hogyan válhat javukra a ChatGPT a számonkérések során. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mindez még igencsak az út eleje.
A beszélgetésnek köszönhetően a hallgatóság sok hasznos útravalóval és legalább ennyi inspiráló gondolattal, kérdéssel lett gazdagabb. Végezetül azok sem maradtak programajánló nélkül, akik kötetlenebb formában szerettek volna részt venni egy MI-vel kapcsolatos eszmecserében, a moderátor ugyanis egy hasonló tematikájú rendezvényre invitálta a jelenlévőket.
Képek: Kóródi Petra
