Köddé vált klubok nyomában – 8. rész

Budapest tömegközlekedési eszközeit évente több mint 1,3 milliárd ember veszi igénybe. A Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) munkatársai több, mint 12 ezren felelnek azért, hogy az utasok biztonságosan eljuthassanak úti céljaikhoz. A közlekedési szervezet sportegyesülete már több mint 110 éve létezik, azonban sikerei ellenére is a túlélésért küzd.

Szimbiózisban a várossal

A XIX. század végére Budapest igazi világvárossá fejlődött az Osztrák–Magyar Monarchia társfővárosaként. A folyamatosan terjeszkedő városban megnőttek a távolságok, amelyeket már nem lehetett csak sétálva megtenni. Kezdetben a polgárok a ló vontatta omnibuszon utazhattak, később jelent meg a villamos, amely alapjaiban forgatta fel Budapest látképét. A villamosvonalakat és járműveket magántársaságok üzemeltették. Egyike volt ezeknek a szervezeteknek a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, a BKVT, amely egy egyesülés következtében jött létre 1878-ban, és melynek tisztviselői 1912-ben alapították meg a cég sportegyesületét.

Először a labdarúgó szakosztály és a tenisz alakult meg. A BKVT akkoriban még magáncégként működött, így a sportklub tagjai magánvagyonból tartották fenn magukat. A klub színeinek a bordó-fehér kombinációt választották. A megalakulást követően hamarosan az első barátságos mérkőzésekre is sor került. A bajnokságba végül a csapat 1915-ben nevezett be, ahol először a negyedik osztályba, a háború kitörése miatt pedig a második vonalba kapott besorolást.

Az első világháborút követően a közlekedést állami irányítás alá vonták, a korábbi magántársaságokat egy, a főváros tulajdonában álló szervezetté olvasztották össze. Létrejött a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., vagyis a BSZKRT (Beszkárt). Az új társaság, ezáltal a város is komoly anyagi forrásokat áldozott a sporttevékenységre. 1926-ban hozzákezdtek a Mexikói út és a Thököly út kereszteződésénél lévő sporttelep építéséhez. A klub színe kék-sárgára változott.

A labdarúgó csapat először a harmadik, majd a második vonalban szerepelt. Azonban több másik szakosztály is kiemelkedett a hazai és a nemzetközi sporteseményeken is. 1931-ben a birkózó Varga József szerezte az első országos felnőtt aranyérmet, az 1936-os garmisch-partenkircheni téli játékokon szereplő Kővári Károly a klub első olimpikonja, az 1937-es koppenhágai vb-n 4. Karaki Zoltán pedig az első világbajnoki helyezettje volt.

A 25. születésnapját már 18 szakosztállyal és 1820 aktív taggal ünnepli az egyesület, amelynek fénykorában huszonkilenc szakosztály is működött. Rigyes Dezső ökölvívó 1938-ban Budapesten megszerezte a BKSZRT SE első európa-bajnoki bronzérmét, 1939-re már ötvenre nőtt a felnőtt országos bajnoki aranyak száma.

A második világháborút követő politikai változások eredményeként az egyesület a közlekedési dolgozók sportklubjává alakul át, amely szovjet mintára Előre SE néven szerepel újra, színei pedig bordó-fehér színre változtak vissza. A viharos 50-es években a klub először egy fúziót követően Törekvés SE-re módosult piros-fekete klubszínnel, majd Bp-i Előre SE lett ismét kék-sárgában. Végleges nevét 1968-ban, immár a Kádár-korszakban nyeri el az egyesület. Egy újabb összevonást követően jött létre a főváros új, közlekedésért felelős szervezete, a Budapesti Közlekedési Vállalat, egyesülete pedig, a BKV Előre SC 1969. január 1-jén alakult meg.

A sikerkorszak

A város fejlődése és ezáltal a tömegközlekedés folyamatos fejlesztése jelentős anyagi biztonságot nyújtott a klub életében. A zavartalan felkészülési lehetőségek komoly sporteseményeket jelentettek. A futballszakosztály ugyan az alacsonyabb osztályokban tevékenykedett, de a különleges és alacsonyabb finanszírozású szakosztályok biztosították az egyesület komoly hírnevét.

A sikerek műhelye stílusosan a Sport utcában kapott helyet, a Hungária kocsiszín és az MTK stadionjának szomszédságában. A létesítményt 1935-ben kezdték építeni, ahol a labdarúgó- és teniszpálya mellett tekepálya, edző- és súlyemelő terem is berendezésre került. Míg a cég dolgozói a szabadidősport részeként üzemi bajnokságokon és barátságos versenyeken vettek részt, addig az igazolt versenyzők szekérszám szállították a jobbnál jobb eredményeket.

Az eddigi legsikeresebb olimpián 1952-ben Helsinkiben Temes Judit a 4×100 m-es női gyorsváltó tagjaként lett első. Tatai Tibor kenus az 1968-ban megrendezett olimpiai játékokon lett bajnok. A C1 1000 méteres távján haladt át elsőként a célvonalon. Az 1980-as moszkvai olimpián pedig Baczakó Péter félnehézsúlyú kategóriában lett első. De nem csak olimpiai versenyszámokban volt kiváló a BKV csapata: a tekéző Szabó József 1952-ben lett világbajnok.

A tömegközlekedés válsága a klub válsága

A szocializmusban nehéz volt autóhoz jutni, ezáltal a város utcáin a tömegközlekedési eszközök domináltak. A rendszerváltozást követően a tömegközlekedés háttérbe szorult a gyors és semmihez sem igazodó autókhoz képest. A BKV forgalma, ezáltal bevételei is csökkenni kezdtek; a vállalat folyamatos finanszírozási problémákba ütközött. A fejlesztési tervek a fiókban maradtak, a helyzeten nem segített a 2008-as pénzügyi válság sem, valamint a BKV-t ért korrupciós botrány és erőforráshiány is hátráltatta a szervezet működését. 2012-ben a klub jubileumát ünnepelte, amikor érkezett a bejelentés: a közlekedési vállalat nem tudja finanszírozni a sportklub működését. A szakosztályok különböző megoldásokhoz folyamodtak, hogy életben maradjanak. Négy szakosztály, a teke, a labdarúgás, a kajak-kenu és a súlyemelés versenysport keretek között közhasznú szervezetként és alapítványként folytatta tovább tevékenységét. A fő tevékenységhez pedig szabadidő szakosztályok csatlakoztak, mint a túraevezés, természetjárás, asztalitenisz, futás, vagy a triatlon.

A BKV Előre SC futballcsapata ugyan a magyar labdarúgásban nem alkotott kiemelkedőt, mégis jelentős hatással volt a hazai sportéletre, illetve a sporttámogatások elosztása miatt befolyással van a többi szakosztály működésére is. A legtöbbször második vagy harmadik osztályban szereplő együttes többször is meglepetést okozott a hazai futballszerető közönségnek. Első alkalommal az 1939/40-es évadban sikerült az élvonalba jutás, a legjobbak között négy szezont töltött: 1940-41-ben a 11., 1943-44-ben a 14., 1949-50-ben a 13., 1950 őszén pedig a 14. lett. A rendszerváltást követően, 2001-ben nyerte meg az NB I/B keleti csoportját, azonban a csapat nem vállalta az első osztályban való részvételt. Az egyik legnagyobb eredmény pedig, hogy a 2002/2003-as idényben elődöntőbe jutott a Magyar Kupában. A jelenleg harmadik ligában szereplő egyesület főként az utánpótlásra koncentrál, és saját nevelésű játékosokkal igyekszik minél jobb helyezéseket elérni.

Források: bkvelore.hu, bkveloresc.hu, Németh Gyula: A villamos-sport fél évszázada
Borítókép: bkvelore.hu