Köddé vált klubok nyomában – 4. rész

Az első magyar labdarúgó-bajnokságot egy olyan csapat nyerte meg, amely ma már több, mint hetven éve megszűnt létezni. Az 1901-ben bajnok, majd egy évvel később címvédő csapat tagjai közt megtaláljuk többek között Magyarország első olimpia bajnokát is. Ebben a cikkben a Budapesti Torna Club történetének megismerésére invitáljuk az olvasót, mely egykoron országunk egyik legmeghatározóbb sportklubjának számított.

A kezdetek

A magyar labdarúgás születéséről több egymásnak ellentmondó forrás is tanúskodik, abban azonban valamennyien egyetértenek, hogy a sportág angol közvetítéssel érkezett az országba, és hamar nagy népszerűségre tett szert. A Budapesti Torna Club tagjai az első pillanatoktól kezdve aktívan közreműködtek abban, hogy mára hazánkban is a futball legyen a legnépszerűbb sportág. 

1895-ben rendeztek egy sportbemutatót a Millenárison, ahol az atlétika, birkózás, műkerékpározás és ökölvívás mellett a futballjáték is szerepelt. Az események alakulásban a Markó utcai Állami Főreáliskolában tanító Ottó József játszott kiemelkedő szerepet. A Budapesti Torna Club (BTC) elnöke, a magyarországi tornatanítók egyletének és az ország közegészségügyi egyesületének választmányi tagja külföldi tanulmányútján ismerte meg a futballt. Később játéktanfolyamokat szervezett középiskolai tanárok részére. Az új labdajátékot az ő vezetésével próbálták ki a BTC tornászcsapatának tagjai. A kezdeti próbálkozásokat követően csakhamar sor került a Budapest Torna Club futballcsapatának megalakulására, és az első hivatalos mérkőzés megrendezésére is.  A népszerűsítésben közrejátszott, hogy Iszer Károly, a Sport-Világ szerkesztője a kezdetektől fogva jelen volt Ottó József mellett. Írásaiban folyamatosan az új sportág hírének terjesztésével foglalkozott. Beszámolói ma már futballtörténeti ereklyék: tudósított az edzésekről és felkészülésekről, és neki köszönhető az első Magyarországon lejátszott hivatalos mérkőzés (1897. május 9.) beharangozója és jegyzőkönyve is. Az első mérkőzést vidéki és nemzetközi túrák, mérkőzések követték, a Sport-Világ pedig minden eredményről beszámolt az olvasóknak.

A futball népszerűsége egyre nőtt, melynek köszönhetően egyre több futballklub, szakosztály alakult meg. Hamar felmerült az igény egy sportszövetség és egy csapatok közötti bajnokság megszervezésére is. Az önálló Magyar Labdarúgó Szövetség 1901. január 19-én jött létre; a bajnokságok kiírásáról és szabályrendszeréről pár héttel később, február 4-én döntöttek. Az első osztályba öt, a másodikba nyolc csapatot soroltak. Az 1901. évi magyar első osztályú futballbajnokság résztvevői: a Budapesti Torna Club, a Műegyetemi Futball Club, a Magyar Úszó Egyesület, a Ferencvárosi Torna Club és a Budapesti Sport Club voltak. A bajnokság szabályai a következők voltak: a csapatok kétszer játszottak egymás ellen, a győztes két ponttal lett gazdagabb, döntetlen esetén 1-1 pontot osztottak a feleknek, a mérkőzés vesztese 0 pontot kapott. Az első bajnoki kiírást veretlenül, nyolc győzelemmel és 16 szerzett ponttal a BTC csapata nyerte meg, melynek tagjai között ott volt Hajós Alfréd, aki Athénban, és Bauer Rudolf, aki pedig Párizsban diadalmaskodott az olimpián. 

Olimpiai bajnokok, all-around sportsmanek

Az Angliából betörő játék az ott honos magatartási mintát is magával hozta. A XIX. században elterjedt sportokat gyakran az újdonságra nyitott és tehetősebb polgári réteg próbálhatta ki, mivel ezen időtöltés több szabadidőt és költési hajlandóságot követelt. Az all-around sportemberek nemcsak egy sportágban, hanem több másikat kipróbálva és elsajátítva egyfajta modern polihisztorként lettek a legjobbak. A kor sportemberei, például a BTC futballistái szintén úsztak, kerékpároztak, atletizáltak, eveztek vagy éppen korcsolyáztak; voltak, akik vívtak, lovagoltak, tornáztak, öklöztek vagy teniszeztek.

Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok úszásban diadalmaskodott Athénban, de nem állt többet rajthoz. Ehelyett futballozott, atletizált, mely utóbbi sportágon belül országos bajnoki érmeket nyert váltófutásban és diszkoszvetésben is. Bauer Rudolf a második, Párizsban megrendezett olimpián győzött diszkoszvetésben, de birkózásban és evezésben is versenyzett. Manno Miltiádesz, aki az először megrendezett bajnokság gólkirálya lett, kerékpárversenyen és evezős versenyeken is első lett. Gyorskorcsolyázóként kétszer is Európa-bajnoki ezüstérmet nyert. A sportemberek a testmozgás mellett a szellemi teljesítőképességet is kiemelkedőnek tartották. Művészként, tervezőként vagy építészként vettek részt az olimpia szellemi versenyein.

Történelmi események és hanyatlás

A BTC csapatának első, 1901-ben megnyert bajnoki címét egy évvel később újabb aranyérem követte: az 1902. évi magyar labdarúgó-bajnokságot hét győzelemmel és egy döntetlennel nyerte meg. A következő idényben a legmagasabb osztály indulóinak létszámát nyolc csapatra emelték. A bővítés kiélezett küzdelmeket eredményezett, a BTC elvesztette egyeduralmi helyzetét. Az első világháború kitöréséig kétszer végeztek a második helyen, és három alkalommal lettek harmadikak.

E történelmi fordulóponton a BTC több sportolója is hadba vonult. Voltak, akik a csatatéren estek el, többen pedig sebesülten tértek haza a frontról. A harcokat követően a bajnokság újraindulásával folyamatosan romlottak a csapat helyezései. A klasszikus amatőrségéhez mereven ragaszkodó klub már nem tudta felvenni a versenyt a futball üzletiesedett világával. Többször összetűzésbe is kerültek az MLSZ vezetőségével emiatt – a csapatból többen külföldre, vagy más magyarországi egyesülethez igazoltak. Az 1924/1925-ös bajnokság küzdelmeit a BTC csapata az utolsó helyen fejezte be.

A kiesést követően a klub vezetősége úgy döntött, hogy önálló, teljesen amatőr bajnokságot hoz létre. Az Amatőr Ligába 13 csapat adta le nevezését, akik a BTC által szervezett Iszer-serlegért játszottak. A következő szezontól már az MLSZ által szabályozott BLASZ Amatőr I. osztály, Springer csoportjában küzdött a Budapesti Torna Club.

1942-ben a csapat az ötödik osztály küzdelmeinek bronzérmese lett, ám ez volt az utolsó nagyobb eredmény, amit sikerült elérniük. Az anyagi gondokkal küzdő, ennek okán 1946-ban a bajnokságtól visszalépő, amatőr, polgári alapítású klub hattyúdala 1948-ban ért véget. A második világháborút követő kommunista hatalom ideológiai alapon nem támogatta az egyesület újraélesztését.

Borítókép: pestbuda.hu
Források: Dénes Tamás, Sándor Mihály: Baj-nok-csa-pat!, magyarfutball.hu