Dorina Zelena Új év – új én. Az év utolsó napjain örömmel, de legalábbis nosztalgiával tekintünk vissza az óévre, azon gondolkodva, hogyan is tehetnénk jobbá a következőt. Talán fittebben, egy plusz nyelvvizsgával, egy új párral, étrenddel vagy éppen pár mínusz kilóval megszépül az elkövetkezendő 365 nap? Ebben a cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért buknak meg többségében az újévi tervek, és mit lehet tenni ez ellen.
Mit jelent a kilenc százalék, és pontosan miért is akarunk közéjük kerülni?
Az Insidieout Mastery összefoglaló cikkéből– mely főként amerikai polgárokat vizsgált – kiderül, hogy az emberek 23%-a már az első héten feladja a fogadalmát, és körülbelül a fele nem ér el az első hónapig sem. Az év második pénteke lett a nem hivatalos „Feladás napja” („Quitters Day”), ahogyan egy futás -és biciklizés monitorozó alkalmazás nevezte el saját felhasználóik szokásai alapján.
Vannak azonban olyanok, akiknek az újévi fogadalom nem csupán egy évre szól: körülbelül egyharmada az újévi fogadalmat tevőknek két éven belül adja fel. Végül pedig ott van a bizonyos kilenc százalék: ők azok, akik teljesítették a célkitűzéseiket. Alacsony számnak tűnik? Nézzük is, miket neveznek meg okoknak az emberek.
Nagyobb úr az idő, mint a vágyaink?
A statisztikák szerint a legtöbb ember elveszti a motivációját bizonyos idő után, és nem hajtja végre az újévi fogadalmaihoz szükséges változásokat. A megkérdezettek 19, illetve 18 százaléka úgy indokolta a feladást, hogy túl elfoglalt, vagy éppen időközben megváltozott a célja, prioritása. Persze történhetnek mindent átalakító események, ahogyan az utóbbi évben megtapasztaltuk a világban történő egészségügyi, gazdasági változásokat, azonban a reális célok egy része – mint például az egészségesebb életmód vagy éppen a tudásszerzés – ettől általában független dolgok, maximum a mértékük változhat.
A kutatók összefoglalóan az időzítést okolják a sok betöltetlen vágy miatt. Az újév egy nagy rigid, látszólag egyszeri alkalom az évben arra, hogy elkötelezzük magunkat a jól csengő – és mindenhonnan folyó – átváltozás, az új énünk mellett. Sok újévi fogadalom mögött azonban nincs valós akarat, még ha motiváció lenne is rá: az emberek önmagukat helyezik kényszerhelyzetbe egy-egy népszerű, vagy éppen évek óta húzogatott célkitűzés önmagukra erőltetésével.
Éppen ezért maga az ünnep okozta izgalom az, ami áthatja ezeket a kívánságokat. Az önmagunkba, de leginkább a látszólag új körülményekbe – azaz az új naptári évbe – vetett hit elég ahhoz, hogy egy hétig, vagy éppen egy hónapig olyan álmokat hajkurásszunk, melyek végül nem épülnek bele havi, heti vagy éppen napi rutinokba. Ezzel pedig elérkeztünk a következő problémához: ahhoz, hogy változtatni tudjunk, értenünk kell, mit is jelent maga a változás.
Egy, két, há… VÁLTOZÁS!
Thomas Dowd, egy ohiói egyetem pszichológia professzora a „Miért nem változnak az emberek?” frappáns című összefoglaló tanulmányában az emberi agy kognitív fejlődését vizsgálva kereste a választ örökérvényű kérdésére. A kognitív viselkedésterápia – melynek ő maga is művelője – ugyanis pont az egyik legmagragadhatóbb laikusoknak is, hiszen egyszerűen fogalmazva a szokásalkotásra és a belső folyamatok mechanikus átalakítására épül, joformán újraírva a jelenleg futó „rossz működéseket”. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen a tanácsadásokon, terápiákon sem megy varászütésre a változás elérése: a legfőbb akadálya ennek pedig maga az ember, ugyanis ellenálló a változásokkal szemben. Lehetséges, hogy valaki nem elégedett az életével, szeretne változást abban, de ő maga nem hajlandó tenni érte, vagy éppen úgy érzi, hogy nem tud kievickélni saját szokásainak oly ismerős sodrásából.
A kulcs megérteni, és akár nap mint nap tudatosítani önmagunkban azt, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik, és még csak nem is lineárisan. Folyamatosan, változó energiával és teljesítménnyel tartunk a célkitűzésünk felé. A legfontosabb pedig az, hogy a felmerülő akadályokkal, visszaesésekkel is meg kell küzdenünk. Lesznek olyan napok, amikor egyszerűen nem lesz kedvünk, míg más napokon mintha minden összeesküdne ellenünk és hőn áhított újévi fogadalmunk ellen. Ha ilyenkor, mint az életben annyiszor, újra talpraállunk, és újra kis lépésekkel kezdünk haladni a célunk felé, akkor egy igazi kilenc százalékba illő magatartást képviselünk.
Mit tehetünk, hogy újévi céljaink nagyobb eséllyel valósuljanak meg?
Ha valamit tanultunk az eddigi pszichológiai kutatásokból és statisztikákból, az az, hogy sokszor nem is maga a kezdeti motiváció hiányzik a kitűzött célunk megvalósításához, hanem a rendszeresség és az ebbe fektetett energia. A legelső dolog tehát, amit tehetünk, reális célkitűzések felállítása, és ennek szintén megvalósítható tervvé alakítása.
Az újévi fogadalmaink ugyanis nem a Mikulás kívánságlistája: az itt megjelenő vágyak nem varázsütésre válnak valósággá (általában), hanem kemény munkával, ami nem áll meg az első héten, sem az első hónapban. Ha pedig már túljutottunk az első hónapon, és még mindig aktívan teszünk az újévi fogadalmunkért, akkor alaposan veregessük vállon magunkat: hamarosan a bizonyos kilenc százalék táborát erősítjük majd.
Sok sikert, de leginkább kitartást kívánok az elkövetkezendő évre. Remélem, minél több fogadalom teljesülhet majd!
Kiemelt kép forrása: eLearning Industry
