Fejérvári Katica November 18-19-én Közelítések a szöveghez címen rendeztek konferenciát az Eötvös József Collegiumban, mely a Magyar műhely tagjainak szervezésében születhetett meg. Pénteken, az esemény első napján Laczkó Krisztina tanárnő, a műhely vezetője nyitotta meg a konferenciát, az előadások előtt pedig a műhelytagok bemutatták az előző konferencia anyagából készült tanulmánykötetet is. A Határok és határátlépések című konferencia 2021 februárjában valósult meg, online formában, a járványhelyzetre való tekintettel – a rendhagyó körülmények ellenére ugyanakkor színvonalas kiadvány született az előadások anyagából, mely már elérhető az intézmény honlapján.
A két nap során összesen hat – ebből öt irodalmi és egy nyelvészeti témájú – szekció 29 előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Az Irodalom- és kultúratudomány, illetve a Középkori és kora újkori irodalom szekciók előadói nyithatták a konferenciát, ugyanis két helyszínen, párhuzamosan folytak a prezentációk. Utóbbin Pardi Boglárka tarthatta meg elsőként Változó terek – Egy középkori regény térközpontú megközelítései címen előadását. A Bevis of Hampton regény különféle változatai más-más helyszíneket járnak be, egyes szövegekben a Közel-Kelet tájai kerülnek középpontba, későbbi regényváltozatokban pedig Európa-fókuszúvá válik az elbeszélés. Többek között London utcáit is bejárhattuk a mű szereplőivel az előadás során.
Rákóczy Krisztina kutatása a kétnyelvűség kérdésére összpontosult, melyet a 15. századi Szent László-ének szövegváltozatai felől közelített meg. Olyan 15. századi európai szövegeket is bemutatott, melyek kontextusa a vizsgált mű szempontjából is megvilágító erejű lehet – ugyanis megállapítása szerint a középkori szövegeket mindenképp többnyelvű környezetben érdemes vizsgálni, nem csupán egyetlen, egynyelvű változatra fókuszálva. Mindez után következett Hajdu Ildikó előadása – vizsgálatának középpontjában Bornemisza Péter Énekek három rendbe című énekeskönyve áll. Pontosabban az énekgyűjtemény első részébe, a rövid dicséretek közé tartozó szövegek alkotják kutatása tárgyát – „amelyek expliciten, paratextusaik által zsoltárként azonosítják magukat”. Mint absztraktjában is megfogalmazta, „a zsoltárok, zsoltárátiratok vizsgálata azért lehet kiemelt jelentőségű a kor irodalmi gondolkodásának szempontjából, mivel a 16. század derekának magyar nyelvű költészete (…) zsoltárcentrikus volt: a zsoltárok poétikája tekinthető a »lírai« (…) megszólalásmód viszonyítási pontjának, sőt prototípusának.”
Ráday Zsófia előadása nyomán pedig ismét a térpoétika kérdéseire terelődhetett a hallgatóság figyelme, ugyanis szöveges városreprezentációkat vizsgált. Először az európai városok irodalmi jelentőségét emelte ki, majd néhány középkori és kora újkori városleírás-típus ismertetésére, területi meghatározottságára tért ki, végül pedig ezek tükrében Skaricza Máté 1581-es Kevi városáról való széphistória című versét elemezte.
Délután Lengyel Imre Zsolt Az irodalom mint aktor-hálózat című plenáris előadásával folytatódhatott a konferencia. A tanár úr Bruno Latour tudományfelfogását, tudományelméletét vázolta fel a hallgatóságnak, majd az előadás második felében azt a kérdést járta körül, hogy ez az elmélet az irodalomra miképpen alkalmazható.
A nap záró szekciójában a modern magyar irodalom területén végzett kutatásaikról számoltak be az előadók, Sándor Anna Viola a megértésaktusokat vizsgálta Ottlik Géza Iskola a határonjában, Barcza Zsigmond Tádé pedig Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének köztudottan sajátos szerkezetét elemezte az őrület jelensége nyomán. Majd „érintő azonosulás, nyitott szemű vakság” – A szereplők és az olvasó világérzékelése Mészöly Miklós Szenvtelen följegyzések című elbeszélésében címmel Szabadhegyi Anna előadása következett. A szöveg nyitott szerveződése nyomán a befogadói tevékenység felértékelődhet Mészöly novellájánál, így az előadásban is egy lehetséges olvasói konstrukciót ismerhettünk meg, hogy a szöveg világa hogyan válik hozzáférhetővé a befogadó számára. Az elbeszélt nyári nap történései, illetve a szöveg másik fontos vonulata, a táj és a női test egymásra vetítése is fontos szerephez jutottak az elemzés során. A férfi szemlélő tekintete által feltérképezett női test részletes leírásával kapcsolatban pedig a szöveg narratológiai jellemzését is hallhattuk Mészöly szövegének. Mieke Bal fokalizáció és implicit néző terminusait alkalmazva pedig azt a kérdést járta körül, hogy az elbeszélő tekintetirányításához hogyan tud idomulni a befogadó, hogyan viszonyul az olvasó a szövegvilág elbeszélő által közvetített állapotához.
Vigyikán Villő előadása zárta a Modern magyar irodalom szekciót, melyben a Janikovszky Éva szövegei és Réber László grafikái által megalkotott világba nyerhettünk betekintést. A verbális és vizuális narratíva interakciójával kapcsolatban előadónk elsőként műfaji kérdéseket vizsgált, több példával is szemléltetve a posztmodern mesekönyvek jellemzőit. Majd Az úgy volt… című novellaciklus példáján keresztül a szövegek és illusztrációk különböző változatainak összehasonlítására is sor kerülhetett.
Az izgalmas és tartalmas előadások sora ekkor még nem ért véget, másnap a Műfaji és mediális kérdések, Nyelvtudomány, illetve Irodalom és társadalom elnevezésű szekciók programjával folytatódhatott a konferencia. A szervezők tanulmánykötet megjelentetését is tervezik, így az előadásokból készült tanulmányok iránt érdeklődők remélhetőleg ezt is hamarosan olvashatják majd.
