Török Sára Az európai országokban a felvilágosodás idején kiemelt szerephez jutott a nemzeti identitás, a múltidézés, a méltó emlékezés és feldolgozás kérdése. A 19. századtól kezdve sorra alakultak az ilyen célból létrehozott intézmények, ahol a történelemé, a kultúráé és a művészeté volt a főszerep. A magyar és a cseh nép múzeumai több szempontból mutatnak eltérést: az épületek, a tárlatok tematikái, a szakosodás után önállósodó intézmények, a kiállított tárgyak által létrehozott fókuszok terén is különböznek. Cikksorozatunk első részében a magyarországi épületek és intézmények kialakulásának történetét tekintjük át.
Magángyűjteményektől a múzeumok felé
A magyarok legnagyobb része ismeri a budapesti Múzeum körút egyik legimpozánsabb épületét, a Nemzeti Múzeumot. Ha még nem is jártak egyik kiállításon sem, akkor nemzeti ünnepünk kapcsán tanultak róla vagy látták a megemlékezést a televízióban.
De akár az utcán sétálva, akár történelemórán, akár a tárlatokon járva gondol-e bárki az épületnek, vagy a nemzeti múzeum intézményének a történetére?
Világszerte, így hazánkban is már a 14. század óta voltak uralkodói magángyűjtemények, melyekben a műkincsek mellett nemzeti értékek is helyet kaptak. Magyarországon a török uralom hozta az első jelentős fordulatot, amikor ezek a tárgyak részben megsemmisültek, részben pedig szétszóródtak, és a megtalált darabokból lassacskán létrejöttek a főúri gyűjtemények. A legjelentősebb magántárlatokat a Thurzó-, a Zrínyi- és a Nádasdy-család birtokolta.
A 18. századra a legjelentősebb műtárgyakból kialakultak az első oktatási célú gyűjtemények, melyek létrejöttét tulajdonosaik támogatták. Magyarországon az első három Debrecenben, Pápán és Sárospatakon nyílt meg. Majd Európában beköszöntött a felvilágosodás és a romantika kora, amikor a legtöbb országban igény támadt a múlt megismerésére és intézményi feldolgozására, ezért megalapították az első nemzeti múzeumokat. A magyarországi 1802-ben jött létre, bár közel sem a ma ismert formában – és nem is a jelenlegi épületben.
Adományokból nemzeti kincs
Széchényi Ferencnek jelentős gyűjteménye volt műtárgyakból, festményekből, melyeknek nagyobb része hazánkra vonatkozó anyag volt. Engedélyért folyamodott I. Ferenc császárhoz, hogy a teljes nagycenki kollekciót felajánlhassa a nemzet számára, és az uralkodó beleegyezésével 1802-ben ez lett a ma ismert Nemzeti Múzeum első gyűjteménye. Összesen 11.884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötetnyi térképet és rézmetszetet, 2019 érmét és számos régiséget, illetve képmást tartalmazott.
A bőséges tárlat először az egykori pálos kolostor épületébe került, majd a napóleoni háborúk után a régi egyetemi épületben kapott helyet. 1807-ben nemzeti tulajdonná vált, és az akkori országgyűlés közadakozásra szólította fel az ország népét: akinek közkinccsé tehető, a múlt megismerését segítő műkincse vagy bármilyen tudományos célra felhasználható tárgya volt,
lehetőséget kapott, hogy nevének említésével kiállítsák azt a magyar nemzet múzeumában.
Így került az intézményhez Festetics Julianna ásványgyűjteménye is, amely a később különváló Természettudományi Múzeum alapjául szolgált. Emellett vásároltak is egyes tulajdonosoktól: Pyrker János László képzőművészeti gyűjteményét 1846-ban vették meg, ez a leendő Szépművészeti Múzeum létrejöttét eredményezte.
A nemzet szabadságának jelképe
Az 1832-36-os országgyűlés hatalmas összeget ajánlott fel, hogy a bővülő tárlatoknak saját épületet emelhessenek. Tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, aki egy impozáns, klasszicista stílusú múzeumot álmodott meg. Az alapokat 1837-ben fektették le; a teljes épület tíz évvel később készült el. Olyan jelentős művészek nevét kapcsolhatjuk hozzá,
mint Ludwig Schaller müncheni szobrász, aki a homlokzati timpanont tervezte, vagy Raffaele Monti milánói művész, aki kifaragta hozzá a szobrokat.
A bejárat fölötti háromszögalapú kompozíción középen Pannónia nőalakja szerepel, aki két babérkoszorút nyújt a tőle jobbra elhelyezkedő, tudományt és művészetet megtestesítő szobroknak, illetve a balra álló tudomány és hírnév figuráinak.
A frissen épült múzeum hamar a nemzet jelképévé vált. Nem véletlen, hogy az 1848-49-es szabadságharc kezdetén Petőfi Sándor a széles lépcsőkön állva mondott beszédet, ahogy az sem, hogy a legenda ide helyezte át a Pilvax kávéházban felolvasott Nemzeti dal elszavalását. Mi több, az akkori népképviseleti országgyűlés felsőháza a múzeum dísztermében ülésezett. Ezek után már-már természetes módon alakult ki, hogy az évenkénti központi állami megemlékezést március 15-én a nemzet szabadságát jelképező épület előtt tartsák.
1874-ben Lotz Károly történelmi mennyezetfestményei kerültek a főlépcsőházba. Ezek mellett ott vannak még Than Mór falfestményei, melyeken a magyar művelődéstörténet legjelentősebb pillanatait láthatjuk,
például magának a múzeumnak az alapítását, vagy éppen az 1848-as eszmék diadalának ábrázolását,
ami a korszak nemzeti törekvéseinek emlékműveként is felfogható. Arany János ülőszobra, Stróbl Alajos alkotása 1893 óta áll a múzeum előtt, Toldi és Piroska alakja által közrefogva, az 1890-es nemzeti ünnepen pedig Petőfi-emléktáblát is avattak a bejárati lépcső jobb oldali mellvédjén.
Kiválás és beolvasztás
A gyűjtemény bővülése miatt a 19. század végén megkezdődött a szakosodás és az intézményi különválás. Elsőként 1872-ben az Iparművészeti, majd 1896-ban a Szépművészeti Múzeum indult el a saját útján. Később, a 20. század közepén a Természettudományi és a Néprajzi Múzeum is önállósodott, valamint a Széchényi Könyvtár sem maradt az intézmény része. De eközben vidéki gyűjtemények kerültek a Nemzeti Múzeum irányítása alá: az 1960-as években a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Múzeum, majd 1985-ben az esztergomi Vármúzeum helyi tárlataival bővült az institúció.
A Magyar Nemzeti Múzeum mellett az egyik legjelentősebb, történelemmel foglalkozó intézmény a Budapesti Történeti Múzeum.
Ez magában foglalja a Vármúzeumot, az Aquincumot, a Budapest Galériát és a Kiscelli Múzeumot is. A vár gyűjteményei igen hasonló tematikát követnek, mint a Nemzeti Múzeum tárlatai, ám specifikusan a királyi palota történetére, az uralkodókra, a fővárosra és a helyszínen feltárt tárgyakra épülnek, illetve egy-egy időszaki kiállítás az aktualitást tartja szem előtt.
Források:
Frazon Zsófia 2009. Múzeum és kiállítás – az újrarajzolás terei. PhD értekezés, Pécsi Tudományegyetem.
Ébli Gábor 2005. Az antropologizált múzeum. Typotext Kft.
A Magyar Nemzeti Múzeum honlapja: https://mnm.hu/hu
A cikkben szereplő képek a Nemzeti Múzeum előtt és a Szépművészeti Múzeumban készültek.
Kiemelt kép: Carnegie Museum of Art
