kritika

Megjelenítve: 21 -30 / 37 eredményből
Updated on Kultúra

Korzózás a Gödöllői Kastélyban – Kritika a Scene Műhely Rómeó és Júlia sétáló színházi előadásáról

A sétáló színház egy olyan esemény, amely nem egy térben történő előadást jelenít meg, a nézőknek a jelenetek között egyik térből a másikba kell átmenniük – a Scene Műhely Rómeó és Júliája esetében ezek a Gödöllői Kastély külső és belső terei voltak. A műfaj egyik legnehezebb feladata fenntartani a nézők folyamatos figyelmét, hiszen a magyar színházkultúrában a frontális előadásokhoz szokott befogadó, ahol a sötétség, a zárt tér és a csönd összessége miatt figyelme fókuszálva van, sokkal nehezebben alkalmazkodik egy ilyen színházi környezethez.

Olvason tovább
Updated on Kultúra

Meg kell érteni az elveszetteket

Megnéztük a Weöres Sándor Színház Kutyabaj című előadását Horváth János Antal rendezésében. A produkció Samuel Bailey 2021-es Shook című drámájának fordítása és átdolgozása magyar környezetbe. Riyad (Kuttner Bálint), Cain (Hajdu Péter István) és Jonjo (László Gáspár), három fiatal fiú története a szabadságról, a félelmekről és a társadalomról.

Olvason tovább
Kultúra

Magyarázat mindenre – spoilermentes kritika

Ritka örömet képes okozni, amikor az európai filmfesztiválok legfontosabb hármasa, Cannes, Velence és Berlin versenyprogramjába vagy bármely szekciójába fogadja hazánk filmjeit. Reisz Gábor harmadik és egyben legújabb nagyjátékfilmjének premierére Velencében kerülhetett sor, emellett pedig párhuzamosan fut a miskolci Cinefest kitekintő-szekciójában – csak úgy tarol.

Olvason tovább
Updated on Kultúra

„We have a city to burn” – megjelent a Neon Budapest, a háborúzó pózok eposza

Végre megjelent a Neon-Budapest, ELTE-s hallgatók kíméletlen fricskája a forradalomról, amit a valóságban szavakkal, a regény lapjain viszont vérre menően vívnak, hogy túlzó, kíméletlen, és nagyon vicces háborús narratívába ágyazódjon a komikus identitáspolitikai viaskodás, ami mindennap körülvesz minket. A Neon Genesis Kunság 3 memeoldal regényén olyan fiatalok dolgoztak, akik belülről élik meg a pózerkedésről, mintsem valódi értékítéletről szóló szócsatákat; a szélsőséges szekértáborok ütközetében létező jelenség pontos szatíráját látjuk, kérdés, hogyan reagálunk az abszurdumra, hol helyezkedik el benne az olvasó. Készen állsz szembesülni, Partizán?

Olvason tovább
Updated on Kultúra

Ha hiányzik a gyerekkorod: Scene-műhely a Négyszögletű Kerek Erdőben

Szerintem kezdjük azzal, hogy egy barokk színházteremben ülünk. Nem, nem színháztörténeti visszatekintést akarok kezdeményezni, hanem képzeljük el, hogy 2023-ban, a Gödöllői Kastély színháztermében ülünk, ami valóban úgy néz ki napjainkban is, ahogyan egy-kétszáz évvel ezelőtt tündökölt királyoknak, királynőknek és nemeseknek. A darabok és azok előadásmódja már kicsit megváltozott, de a színház, funkcióját tekintve, megmaradt.

Olvason tovább
Updated on Kultúra

Szörnyetegek – spoilermentes kritika

Nemrég jelent meg egy sajtótermék bejegyzése Twitteren, amely – később törölt posztjában – közösségét inti óva az olyan dehumanizáló jelzők használatától, mint például „szegény”, „mentális beteg”, vagy „francia”. Minden bizonnyal egy szerencsétlenül megfogalmazott példát kívántak állítani a nemzetiségi alapú sértések megelőzésére, de a posztot publikálók közel sem ástak olyan mélyen a probléma gyökeréhez, mint azt Rodrigo Sorogoyen tette, akinek alkotásában a „francia” szintúgy szitokszó. A becsmérlő kijelentés mögé pedig emberi drámák, erkölcsi kérdések, feszült helyzetek és szociálpszichológiai dilemmák sorakoznak, amelyek közül talán a leghangsúlyosabb: ki a szörnyeteg és ki az ember?

Olvason tovább
Updated on Kultúra

Messzi, messzi Galaxis az V. kerületben

Tavaly év végén megnyitotta kapuit Budapest szívében a Travelling Galaxy, hogy generációkat átívelve, grandiózus kollekcióval nyűgözze le a Star Wars univerzum rajongóit. Mintha egy megszállott gyűjtő rejtett kincsestárát fedeznénk fel a Galaxisban, filmek, sorozatok, játékok ikonikus karakterei és tárgyi világa fogad minket. A gyűjtemény lenyűgöző; de ez vajon elég? 

Olvason tovább
Updated on Kultúra

Biztos hely pedofiloknak – A TÁP Színház A Menedék című előadásának kritikája

Jennifer Haley, amerikai drámaíró műveinek egyik legtöbbet tematizált kérdése a technika fejlődése, és az ezzel járó, jövőt érintő tárgykörök, etikára, emberi kapcsolatokra, identitásokra és vágyakra vonatkoztatott témák, általában a virtuális valóság környezetében. Nem is olyan távoli jövőképek, emellett pedig egyszerre építkeznek az ember alkotta “második” valóságból és a legelemibb tulajdonságokból, ösztönökből, az emberi jellemből. Ettől lesznek egyszerre izgalmas sci-fik és heves érzelmi reakciókat kiváltó, köznapi szereplőket és problémákat felsorakoztató történetek.

Olvason tovább