Németh Olivér Georges Bizet 1875-ben szakított a 19. századi opera hagyományaival, és művéhez egy alacsony társadalmi rétegből származó lány, Carmen életét vette alapul. A történet jól rezonált a zenével, hatalmas sikernek örvendett mind a kritikusok, mind a közönség körében. Carmen karaktere felkeltette az amerikai Frank Wildhorn zeneszerző figyelmét is – olyannyira, hogy 2008-ban latinos dallamokkal átszőtt musicalt komponált a szegény sorsú lány meséje köré, ami Prága meghódítása után 2024 áprilisában kerül bemutatásra a Budapesti Operettszínház színpadán a már jól megszokott hármas szereposztásban.
A szenvedélyes történetet Prosper Mérimée vetette papírra 1845-ben. A regény eredetileg négy részből áll, amelyből az utolsó a legelső kiadásban még nem jelent meg, csak egy évvel később, 1846-ban került a könyvbe.
A cselekmény tűzzel és szenvedéllyel telített. Főhőseink elvesztik racionalitásukat, és az irányítást átveszik a fékezhetetlen érzelmek. A mű szinte kiáltott a megzenésítésért. Ezt végül a francia zeneszerző, Georges Bizet adta meg neki, amikor 1875-ben négyfelvonásos operát komponált belőle. A 19. századig az operákat minden értelemben a magasztosság jellemezte. Istenek, felsőosztálybeliek voltak a művek állandó szereplői. Bizet szakított ezzel a trenddel, és egy alsóbb osztályból származó, egyszerű lányt emelt ki a nyomorból és helyezte a művészet középpontjába. Az opera hatalmas sikernek örvendett és örvend mind a mai napig. A karakterek emberiek, esendők, hibáznak és őrlődnek, így mi is azonosulni tudunk velük. Adott egy fiatal tizedes, akire pont akkor talál rá az igaz szerelem, mikor épp az esküvőjére készül. Képes-e felhagyni régi életével és elkezdeni egy újat egy rangban hozzá nem illő lánnyal? A történet folyamatos vívódás önmagunkkal és a társadalmi elvárásokkal.
Frank Wildhorn amerikai komponista úgy vélte, hogy Carmen zeneisége nem merült ki Bizet operájával, így 2008-ban mesteri latin dallamokkal átszőtt musicalt komponált a mű köré. Aki ismeri Wildhorn munkásságát, az tudja, hogy zenéjét az abszolút monumentalitás jellemzi. Kifejezetten jól ragadja meg az éppen uralkodó hangulatokat. A Jekyll és Hyde például kellőképpen hátborzongató, a művet végig körüllengi egy fojtogató érzés, nagyrészt a zenei háttérnek köszönhetően. A Bonnie és Clyde szerzeménye ragtime és swing elemekkel bolondított igazi banditatörténet. A Carmen heves szenvedélye pedig kiáltott a flamencóért, a rumbáért, és úgy általában a latin zenéért. Wildhorn a cselekményt áthelyezte egy cirkuszba, az élet cirkuszába. A helyszín megválasztásának kettős oka volt. A komponista ki akarta emelni a történetet a bikaviadalok világából, és aktuálisabb térbe helyezni, hogy a nézők könnyebben tudjanak azonosulni szereplőinkkel. Ugyanakkor a megkomponált zene is jobban működik ebben a környezetben. A másik ok a szimbolika. Vándorcirkusz érkezik a városba, és ezzel párhuzamban főhőseink hétköznapjai is teljes mértékben felfordulnak. Cirkusz lesz maga az életük.
A darab eredetileg cseh megrendelésre készült, ősbemutatója a Karlíni Musical Színházban volt Csehországban, 2008-ban. Bemutatták még Koreában, Japánban, Litvániában és Ausztriában. 2024 áprilisában megérkezik Magyarországra is, a Budapesti Operettszínház színpadára, hármas szereposztással.
A teátrum március 26-án tartott műsorral egybekötött sajtótájékoztatót. Már a Kálmán Imre Teátrum szalonjában megteremtették a szenvedélyes hangulatot a vörös fényekkel és asztalterítőkkel. A tájékoztató előtt a Fővárosi Nagycirkusz artistái szórakoztatták a vendégeket, akiknek nem ez az első kooperációja a színházzal. Már Az Orfeum mágusa premierjén is lélegzetelállító mutatványokat láthattunk tőlük. Az eseményt a Carmen Prológusával indították, melyet Luis Eduardo Castagno flamencogitáros és énekes, illetve Incze Kitti koreográfus-asszisztens tolmácsolt a nézőknek. Az esemény házigazdája Peller Anna volt, a mű keletkezéséről Földes Tamás mesélt.
Az eseményen felszólalt Kis-B. Atilla, a színház főigazgatója. Nyitóbeszédében kitért a művészeti utánpótlás fontosságára is. A Carmenben a Színház- és Filmművészeti Egyetem négy hallgatója is fontos szerepet kapott. Carment, a főhősnőt az egyik szereposztásban Lipics Franciska alakítja, José Rivera rendőrhadnagyot Tassonyi Balázs és Nemes Tibor játsszák, illetve Katarina szerepében debütál Nagy Alma Virág. A főigazgató elmondta továbbá, hogy a színpadi próbákra maga a zeneszerző, Frank Wildhorn is ellátogat.
A programon többet is megtudhattunk a díszletről, ami Túri Erzsébet munkája, illetve a jelmezekről, amelyeket pedig Füzér Anni álmodott meg. A két alkotó közös munkáját a nézők már megcsodálhatták a Monte Cristo grófjában. A díszlettervező elmondta, hogy különösen élvezte a munkafolyamatot, ugyanis bár alapvetően egy cirkuszt látunk a színpadon, maga a történet húsz helyszínen játszódik, amit apróbb változtatásokkal próbál megjeleníteni. A színfalak az 1920-as évek világát tárják a közönség elé.
Füzér Anni próbálta megtalálni az egyensúlyt a klasszikus, korabeli jelmezek és a mai világ stílusa között, így olykor modern elemekkel is találkozhat majd a néző, amikor csodálja a kosztümöket. A jelmeztervező a karakterekhez színvilágot rendelt, ami a belső értékeiket, jellemüket vizualizálja. Garcia, a késdobáló, a mű „rosszfiúja” jelmezében a bőr a hangsúlyos. Egy igazi lázadó, rocker figura lép a szemünk elé.
Carmen színe a vörös, ami nem meglepő módon a szenvedélyt és az izgalmat szimbolizálja, míg Katarina, a polgármester lánya kék színekben pompázik majd, jelképezve az ártatlanságot. Ez a kontraszt már jól működött a Jekyll és Hyde musicalben, ahol Lucy Harris színe a vörös, Emma Carew pedig ugyanúgy kékben lép színpadra.
Tassonyi Zsolt, aki zenei vezetői teendői mellett az eredetileg kisebb apparátusú zenekarra íródott művet nagyzenekarra hangszerelte, elmondta, hogy bár a latin hangzásvilág a hangsúlyos az egész darabban, a karakterdalok mégis kaptak egy-egy extra kiegészítést, mint például a torzított gitár vagy a popzenei elemek, sőt, egyes helyeken Bizet operájának motívumai is felcsendülnek díszítőelemként. Így nem csupán ízig-vérig latin zenét hallhat majd a publikum, hanem izgalmas muzikális kitekintéseket is.
A rendező, Homonnay Zsolt is megosztotta gondolatait a darab kapcsán. Szerinte jót tett a műnek a friss nézőpont, vagyis, hogy a cselekmény átkerült a már említett cirkuszi környezetbe. Ő életbeli elágazások sokaságaként értelmezte a történetet. A fő kérdés a „mi lett volna, ha?” Mi történik, ha nem érkezik vándorcirkusz a városba? Mi lett volna, ha José nem hallja meg Carmen hangját a távolból? Ezek az izgalmas válaszutak uralják majd a darabot.
A sok információ mellett természetesen nem maradhatott el a szórakoztatás sem. Felcsendült számos dal Nádasi Veronika, Dancs Annamari és Lipics Franciska előadásában. José Rivera Mivé váltam én című dalát Kocsis Dénes, Nemes Tibor és Tassonyi Balázs tolmácsolták. A Kálmán Imre Teátrum színpadára lépett továbbá Szulák Andrea és Auksz Éva, akik a darabban Inezt, Katarina nagynénjét személyesítik meg. Végül Katarina szólóját énekelte Kelemen Fanni és Nagy Alma Virág. Dolhai Attila és György-Rózsa Sándor pedig előadta Garcia, a késdobáló dalát.
A magyarországi ősbemutatók 2024. április 19-én, 20-án és 21-én lesznek a Budapesti Operettszínházban.
Az alkotókról bővebben a következő linken lehet tájékozódni, ahol jegy is váltható az előadásokra: https://operett.hu/repertoar/carmen
A fotókat Janus Erika készítette.
