Nagy Jázmin Meg kell vallanom, soha nem láttam George Cukor Gázláng című filmjét, így teljes mértékben prekoncepciók és a történet ismerete nélkül mentem el megnézni a Scene Műhely azonos című előadását.
Valószínűleg nem sokan tudják, de a film eredetileg Patrick Hamilton az azonos című drámájából készült 1944-ben. Hamilton alkotta meg magát a gaslighting (magyarul „gázlángolás”) fogalmat, ami később a filmnek köszönhetően terjedt el világszerte. Ugyan nálunk kevésbé használt és ismert szóról beszélhetünk, napjainkban már különböző tudományágak (például a pszichológia) is használják szakszóként.[1]
A kifejezés maga a történetben megjelenő gázlámpák szerepéből ered, amiről a következőkben kicsit bővebben is mesélek.
A történet szerint főszereplőnk, Bella szorong és fél, nem emlékszik dolgokra, már abban sem lehet biztos, mit csinált a múltban és mit nem. Férjével, Jackkel él egy hatalmas házban egy kényelmes felső-középosztálybeli életet az 1930-1940-es években. Ebből következően a korszak normáihoz illően élénk társasági életet kellene élniük, színházba, moziba, estélyekre járniuk. Azonban Bella szinte soha nem hagyja el a házat, mert retteg a külvilágtól, pontosabban attól, hogy az emberek rájönnek: bolond. Így inkább bezárkózik a saját házába abban a hitben, hogy ha képes magának nyugodt környezetet teremteni, állapota javulni fog, és nem végzi úgy, ahogyan édesanyja — megbolondulva. Nincs még televízió, rádiójuk sincs otthon, így Bella az újságból, illetve férje és a két szobalány elbeszéléséből tájékozódik arról, pontosan mi is történik odakint, azoktól a ritka alkalmaktól eltekintve, mikor ő maga merészkedik ki a házból.
Hónapok óta éli így az életét, egyre jobban tartva attól, hogy valóban megbolondul, hiszen egyre több mindent felejt el, a házban rendszeresen hangokat hall a legfelső emeletről, és meg van győződve arról, hogy mindennek köze van a nappali falán lévő gázlámpákhoz, melyek fénye olykor-olykor elhalványodik. Férje ugyan néha indulatosan és kissé agresszívan reagál ezekre az eseményekre és gondolatokra, de mindezek mellett próbálja segíteni feleségét, türelmes vele és mindig meghallgatja.
Ez tehát alaphelyzetünk. Egy éppen elméje épségét elvesztő nő és kissé agresszív, de támogató férje. Ülnek a nappaliban és átlagos életüket élik. Azonban amint elkezdődik az előadás, mind érezzük, valami mintha nem klappolna ebben a képben, valami titok mintha bujkálna a két ember és a ház falai között. Nem tudjuk a fejünkben összeegyeztetni Bella állítólagos betegségét azzal, amit személyéből látunk a színpadon. Hiszen értelmes, okos nőnek tűnik már első pillantásra is, és a történet előrehaladtával ebben csak egyre biztosabbak leszünk, ahogyan abban is, hogy Jack rejteget valamit előle.
És akkor most térjünk kicsit vissza a gaslighting kifejezésre. Hogyan is kapcsolódik történetünkhöz ez a fogalom?
Ahogyan a cselekmény halad előre és egy nyomozó is feltűnik a színen, minden egyre jobban kitisztul mind Bella, mind a nézők fejében. Rough felügyelő felbukkanásával a történetben Jack régi, hatalmas titkaira fény derül, ahogyan arra is, hogy ő maga az, aki szépen lassan, lépésről lépésre próbálja elhitetni feleségével, hogy elveszti az eszét. Az őrület határára kergeti a nőt, saját boldogulása érdekében. Minden tárgy eltűnésének vagy a lakás más pontjaira átkerülésének ő az oka, és ahogy a felső emeletről érkező hangok is hozzá köthetőek, úgy a gázlámpák fényeinek változása is.
A színpadon felépített nappaliban a fények és hangok játékaival mi magunk is úgy érezzük, Bellával együtt be vagyunk zárva a házba, nem lehetünk biztosak a valóság és az őrület közötti különbségben, szinte mi magunk is megbolondulunk az előadás alatt.
A Scene Műhely tagjai berántanak minket az 1940-es évekbe, mind a díszlet-, mind a jelmezhasználattal, ami teljes mértékben a kort tükrözi. A karakterek ambivalens jellegét, a nézőben felmerülő kérdéseket ép elméjükkel kapcsolatban folyamatosan peremen táncoltatják, néha az egyik, néha a másik irányba billentve. Ebből a szempontból külön kiemelném Táibl Eszter (Bella) és Bozsó Áron (Jack) színészi játékát, akikről az utolsó pillanatokig nem lehetett eldönteni, a róluk hallott történetek közül melyik igaz és melyik nem, a köztük pattogó feszült energia adja meg az előadás dinamikáját.
Rough felügyelő (Huszerl Bence) néha esetlen és furcsának mondható viselkedése – mikor a teájába addig lapátolja a kanál cukrokat, míg a nézők szinte el nem nevetik magukat a színpadon folyó értelmetlenségen –, Nancy (Tóth Petra) Jack és Bella felé mutatott szemérmetlen viselkedése okozta kis kellemetlenségek és Elizabeth (Koncsik Bernadett) hűséges, de mindig óvatos és rettegő karakterei több alkalommal is humort vittek a történetbe, ami kellemesen ellensúlyozta az egyébként idegszálszaggató és szorongató történéseket.
A feszültséget és a figyelmet sikerült végig fenntartani, azonban az előadásnak még többet használt volna a fél órával rövidebb játékidő, mert a szövegkönyv érezhetően nem a mai világra és szövegkörnyezetre íródott, , sokkal lassabb, a cselekményhez képest levegős volt.
Azonban amiről a darab története és címe mesél, vagyis a gázlángolás olyan fogalom, ami napjainkban is megjelenik és fontos kérdéseket vet fel. Ma is rengeteg ember esik áldozatául kisebb-nagyobb mértékben, más és más jellegű kapcsolatokban. Fontos felhívni a figyelmet a jelenségre, művészeten keresztül történő közvetítése pedig segíti értelmezését és felismerését.
Elménk és saját józan eszünk mindannyiunk számára féltve őrzött kincs, rettenetesen érzékeny dolog, amit a bizalmunkba fogadott emberek bármikor meg tudnak ingatni, ha hagyjuk nekik.
Alkotók
Jack Manningham — Bozsó Áron
Bella Manningham — Táibl Eszter
Rough felügyelő — Huszerl Bence
Nancy — Tóth Petra
Elizabeth — Koncsik Bernadett
Rendező: Dózsa Zoltán Fotók: Kriza Márton, Janik Zoltán
[1] „A gázlángozás a pszichológiai manipuláció egy formája, mely során az elkövető eléri, hogy a másik megkérdőjelezze, hogy képes elkülöníteni a valóságot a hamistól, a jót a rossztól, ezáltal saját ítélőképességét, emlékezetét is olykor kérdőre vonva.” https://pszicholive.hu/gazlangozas-a-manipulacios-strategia-mely-eleri-hogy-orultnek-gondold-magad/
