Török Sára 2023 júliusának utolsó hétvégéjén már tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Gyulai Végvári Napokat. A háromnapos programsorozat keretei között az 1566-os ostromot mutatták be a hagyományőrök, a látogatók pedig a csatajelenetek mellett játékokon, felvonulásokon, versenyeken is részt vehettek, beolvadhattak a vásári forgatagba, és esténként szabadtéri koncerteken zárhatták a napot.
A XV. Tatai Patara – nagy múltú rendezvény az Öreg-tó partján című cikkemben már említettem, hogy a Tata Várának Seymenjeivel magam is részt vettem a hagyományőrzésben. Ez Gyulán sem volt másképp. A rendezvény első napján láttunk neki a táborállításnak a tó partján, és a csapat néhány óra alatt el is készült. Ezután a vezetőnk felvázolta a programtervet és a tematika egyes elemeinek történelmi hátterét.
Gyula várát 1566. július 2. és szeptember 2. között vette körül egy körülbelül harmincezer fős oszmán sereg. Mindeközben a falak mögött mindössze kétezer magyar vitéz tartózkodott Kerecsényi László vezetésével. Pertev pasa augusztus elején megadásra szólította fel a védőket, miután nem volt nagyobb előrelépés az ostromban. Kerecsényi ezt visszautasította, mert még felmentősereget remélt, azonban az nem érkezett. A helyzet kezdett reménytelenné válni a magyarok számára: a kigyulladt cölöpgerendák miatt fel kellett adniuk a külső várat, és beljebb szorultak a falak között. Szegényes hadifelszerelésük még inkább megcsappant, az apadó Körös miatt a kutakból alig jutottak ivóvízhez, és a temetetlen halottak okán a vérhas is pusztítani kezdett közöttük.
Végül augusztus végén jutottak egyezségre: a magyarok szabadon távozhatnak minden ingóságukkal, csak a lőszereket és az ágyúkat kellett a várban hagyniuk. Pertev pasa négyszáz szekeret is biztosított nekik a málhának és a sérült, beteg embereknek. Amikor azonban szeptember 2-án megkezdték a kivonulást, a mohó és alulfizetett, bőséges zsákmányban bízó oszmánok lerohanták és halomra gyilkolták őket, Kerecsényit pedig fogságba ejtették. 1567 elején végezték ki a várkapitányt, egyfajta bosszúként a veszteségeikért.
Kortársai árulásnak tekintették a várkapitány tettét, és a történészek is sokáig ezen az állásponton voltak. Mára ez megváltozott: Kerecsényi csak a megmaradt katonái életét akarta megmenteni, egy hosszan elhúzódó ostrom alatt ugyanis mindenki meghalhatott volna járványban, kiszáradásban vagy a csatározásokban. Az, hogy az oszmánok megszegték az egyezséget, nem az ő hibája volt: enélkül százak kerültek volna biztonságba a várkapitány döntésének köszönhetően.
A Gyulai Végvári Napokon az ostrom pillanatait, az egyezkedést, a kivonulást és a vár bevételét játsszák újra a hagyományőrök. Emellett felvonulások, tábori epizódok, vásárrablás és a Gyulai Várfürdő lerohanása szerepelt a programok között. Az idei rendezvény különlegessége az volt, hogy az ostrom felénél leszakadt az ég, de mivel a nézők maradtak az esernyőikkel, nem fújták le a játékot.
Az első napon volt egy sortűzzel és rövid megemlékezéssel egybekötött fáklyás felvonulás is, végig Gyula belvárosán. Néhány téren, illetve szökőkútnál megállt a menet, és a puskások biztonságos távolságban, fojtás nélkül látványos sortüzet lőttek. Évekkel korábban Tatán volt egy baleset, amikor az egyik hagyományőrt eltalálta egy csőben felejtett töltővessző, így azóta nem engedélyezik a használatát.
A látogatóktól kísért, fáklyával felszerelt csapatok a tópartra visszaérve egy perc néma csendet kértek a 2018-as rendezvény után halálos balesetet szenvedett hagyományőr-családra emlékezve.
A második napon a várfürdőben egy rablási jelenet, valamint sorozás zajlott. A jómódú úrtól és nejétől elrabolják az erszényüket, és a Seymenek feladata volt elkapni a bűnösöket. A fürdőruhás, mit sem sejtő vendégek közé berobbant a két tolvaj mezítláb, ingben és gatyában, és az emberek között cikázva igyekeztek minden tereptárgy mögé elbújni. Amikor elfogták őket, az uraság halált kiáltott rájuk, mert megijesztették a feleségét, ekkor két puskás török a gyógyvizes medencébe lőtte a gazembereket. Ruhástul zuhantak a meglepett fürdőzők közé, majd tapsvihar közepette partra rángatták egymást.
A következő jelenetben az oszmánok a gyerekmedencénél devsirmét, azaz gyerekadót hajtottak be a tanácstalan szülőkön, és a kis sereg átterelte a fürdő területén a frissen rabolt gyerekeket. Próbaként a lányok haját szagolgatták, a fiúkkal fekvőtámaszt csináltattak, majd a hullámmedencénél az anyukákat is begyűjtötték a háremükbe. A műsor végén természetesen mindenki szabadon távozhatott, de aki korábban próbált szökni, azt hamar elfogták.
Minden megmozdulás előtt a nők és a gyerekek segítettek beöltözni a csatába vagy rabolni indulóknak. Az övsálba való betekerés páros művelet, hiszen a 3-4 méter hosszú anyagot úgy kell szorosan a derékra tekerni, hogy a vitéz kapjon levegőt, de ne nyíljon szét a kaftánja, vagy ne essen le a nadrágja. Amikor a láncing fölé került ez a ruhadarab, akkor is tartania kellett, mert a lebomló övsál halálos kimenetelű lehet a csatákban.
Az esték a fegyverek, puskák tisztításával, közös vacsorával kezdődtek, majd a táborokban szervezett mulatságokkal vagy a nagyszínpadi, magyar könnyűzenei előadásokkal folytatódtak. Mindkét esemény nyitott volt a hagyományőrök és a látogatók számára egyaránt, a sátrak között főleg a Török Vidor által alapított Szelindek Együttes játszott, a színpadon pedig például a Show&Bors és Rúzsa Magdi is adott koncertet.
A cikkben szereplő fotók a rendezvényen készültek. A kiemelt képen az ostrom egyik mozzanata látható, az ágyútűz pillanatában.
