Mató Rebeka Április 15-én, az Egyetemi Anyanyelvi Napok nyitónapjának délutánján a Bölcsészettudományi Kar Nyelvészkönyvtára szolgált színhelyéül a MetaID kutatócsoport interaktív workshopjának, melyet Simon Gábor, illetve a csoport tagjai tartottak. Elsőre talán nem gondolnánk, milyen összefüggései lehetnek a metaforáknak és az öngyilkossági gondolatoknak, az előadás azonban rávilágított, miért lehet fontos a segítségnyújtásban a metaforaelemzés.
A workshop egy a hallgatóság által összeállított szófelhővel kezdődött, mely a résztvevők metaforával kapcsolatos asszociációit összegezte, megalapozva a foglalkozás egyik kulcspontját. A szófelhőben olyan fogalmak – például forrás- és céltartomány, szimbólum – kaptak helyet, amelyek a metafora általános meghatározásakor merülnek fel. Simon Gábor úgy nyilatkozott,
hogy a metaforának a klasszikus definíció mellett az interszubjektívvá tétel is fontos mozzanata,
hiszen ezáltal egy nehezen kifejezhető, nem feltétlenül mindenki számára közös tapasztalat válik befogadhatóbbá – ez a tapasztalat ebben az esetben az öngyilkossági gondolatokat jelentette.
A bevezetőt egy rövidebb statisztikai rész követte. Itt az elmúlt évtizedekből kerültek elő az öngyilkossági rátára vonatkozó adatok korcsoportokra és országokra bontva. A számadatok hazánkban az utóbbi években csökkentek, azonban az európai átlaghoz képest Magyarország még így is a lista elején áll.
A kutatócsoport PsyMet projektjének célja,
hogy olyan korpuszt hozzanak létre, ami később a prevenció és a segítségnyújtás eszközéül szolgálhat különböző online platformokon.
Így az általuk gyűjtött szövegek is fórumbejegyzésekből származnak – ezeket nemcsak forma- és nyelvszerkezeti szempontból elemzik, hanem a metaforák azonosítása és analizálása is feladatuk.
De miért éppen a metaforákat vizsgálják? A már említett interszubjektívvá tételen kívül az utalások egyszerre lehetnek az intimitás és a távolítás eszközei, egyszerűbben fejeződnek ki a szuicid gondolatok, valamint a krízis intenzitását is jelölheti a fokozott metaforahasználat, ezzel a „mintha 1000 kést szúrnának belém” vagy az „úgy érzem, zuhanok”, és ehhez hasonló, a bejegyzésekben megjelenő kifejezések elemzése válik árnyaltabbá.
Ennek tisztázását követően Prótár Noémi, a kutatócsoport egyik tagja az elemzés módszertanát ismertette a hallgatósággal. A leglényegesebb kérdés az analízis kapcsán, hogy mit tekintenek metaforának. Prótár elárulta, hogy a vizsgálatok során először is azokat a kifejezéseket jelölik meg,
melyek nem az értelmező szótár szerinti elsődleges jelentésükben szerepelnek.
A szöveggyűjtés forrásául a bura.hu fórumbejegyzései szolgálnak, ugyanis a fórum többféle mentális zavarra specializálódott, a topikok alapján pedig szűrni lehet a kutatáshoz kapcsolódó posztokat, melyeket később az Inception rendszerben különböző címkékkel látnak el. Ilyen címke például a metaforákhoz kapcsolódó kifejezés, az idiomatikus kifejezés, valamint a metaforazászló is – utóbbi kategória azokat a szókapcsolatokat jelöli, melyekben érzékelhető, hogy az adott szöveg kontextusában metaforaszerűek.
A módszertan részletes bemutatása után Bajzát Tímea az elemzési eszközöket ismertette. A Magyar értelmező kéziszótár legújabb kiadása az egyik kelléke az analízisnek, a szótár ugyanis a jelentések egyértelműsítése mellett a legteljesebb és legfrissebb szólistát tartalmazza. A vizsgálatokat a Magyar Nemzeti Szövegtár online nyelvészeti korpusza is segíti, itt az egyes kifejezések idiomatikusságát is lehet mérni, valamint a kollokációt is – ez azt jelenti, hogy a szavak milyen gyakoriságban fordulnak elő együttesen.
Az elméleti és technikai módszereket a résztvevők a gyakorlatban is kipróbálhatták csoportos feladatok formájában – a csoportok egy-egy bejegyzést kaptak a fórumról, ezt kellett a felsorolt címkék alapján jelölésekkel ellátni és saját elemzést végezni. Ebben természetesen a kéziszótár mellett a kutatócsoport tagjai is segítettek, az elkészült feladatot pedig közösen beszélte meg a csoport.
A program zárásaként pedig a résztvevők visszajelzést adtak a workshopon hallottakról, szintén szófelhő formájában. A válaszokból egyértelműen látszott, hogy a PsyMet-projekt új perspektívát nyújtott a hallgatóságnak a metaforával kapcsolatban
– mintha magunk mögött hagytuk volna a szakirodalmi kereteket, és gyakorlatiasabb szemlélettel gazdagodtunk volna.
Immár nemcsak poétikai vagy nyelvészeti aspektusai ismeretesek számunkra, de betekintést nyerhettünk abba is, milyen felhasználási módjai lehetnek a metaforák kutatásának a mentális segítségnyújtás területén, illetve milyen rendszerek és korpuszok állnak a projekt továbbfejlesztésének rendelkezésére.
Képek: Zalai Sára
