Szinte biztos vagyok benne, ha valaki meghallja azt a szót, hogy tőzsde, elsősorban kockázatok, szorult helyzetek, öltönyös emberek fognak eszébe jutni. Azonban, mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van. Fedezzük fel ebben a cikkben együtt, milyen a tőzsdézés a Wall Streeten túl.
A nyelvújítás korában megalkotott tőzsde szó a tőzsér (‘marhakereskedő’) szóval ered egy tőről, míg a magyarban utóbb más jelentést felvevő, ám számos nyelven különféle változatokban fellelhető börze és „rokonsága” az ógörög ‘állatbőr’, majd az ezt közvetítő latin ‘erszény’ szóra (bursa) vezethető vissza (TESz.), melynek holland megfelelője, immár ‘pénzeszsák’ értelemben, látható a flandriai Van der Burse patrícius kereskedőcsalád címerében is, akik Brügge városában fogadókat nyitottak, és az itáliai kereskedők itt tárgyaltak az ügyfeleikkel. A nyelvtani nemeket megkülönböztető nyelvekben a tőzsde szó általában nőnemű (Die Börse, la bourse, la borsa). Egyes – jóllehet nyelvtörténeti szempontból minden alapot nélkülöző – szóbeszédek szerint ez a rendszer szeszélyessége miatt alakult így.
A tőzsde a már az ókorban is szokványos vásárokból eredeztethető folyamat, hiszen ugyanúgy van adónk és vevőnk. Mivel ezek a piacok mai szóhasználattal élve árutőzsdék voltak, valami materiális jószág mindig megjelent a csere tárgyaként (például gabona, élő állatok, szerszámok).
Az áru- és értéktőzsde a XVII. században vált el egymástól, ilyenkorra alakult ki a modern tőzsde üzleti technikája. Kezdetben főleg vagyoni jogokat, értékpapírokat lehetett vásárolni.
A két legismertebb értékpapírtípus a kötvény és a részvény, melyek nagyon hasonlónak tűnhetnek első hallásra, mégis teljesen más a céljuk.
A részvénnyel a befektető tulajdonjogot vásárol magának, azaz tulajdonosa lesz az adott cégnek, és akár szavazati joggal is rendelkezhet. A vállalat belső környezetére való befolyás a megvásárolt papírok számától és arányától függ, azaz attól, hogy mekkora szeletet birtokol valaki a cég méreteként felfogható tortából. Egy átlagos részvényes számára azonban nem a folyamatok szabályozása és a cég megváltoztatása a lényeges, hanem az osztalék. Az osztalék egy olyan pénzösszeg, amit a vállalat sikeres üzleti év zárásakor fizet ki a tulajdonosoknak, így a részvényeseknek is. Ez egy opcionális üzleti döntés, és az, hogy egy cég fizet-e osztalékot, az év végi számviteli jelentéséből látszik, külön soron feltüntetve.
Minden, a tőzsdén szereplő cégnek kötelező nyilvánosságra hoznia az éves számviteli eredményeit a verseny igazságossága végett; ebben szerepel többek között az árbevétel, nyereség, veszteség, a felvett és kifizetett hitelek.
A kötvény egy merőben más üzleti forma, itt nem tulajdonjogot szerez az illető, hanem egy vállalat vagy akár az állam hitelezőjévé válik. (A Magyar Államkötvényről biztosan sokan hallottatok már.) Ráadásul a kölcsönbe adott pénzért, mint a jól ismert lakossági hitelnél, kamatokat is kell fizetni a kötvény kibocsátójának.
Látszólag ez a folyamat kockázatmentes, hiszen a végén a tőkén felül kamatokat is be lehet zsebelni.
Sajnos a felszín alatt ez nem mindig van így: sokszor a cégek a mindennapi működésük fenntartása céljából kezdenek el kötvényeket kibocsátani, és mire a hitelezők visszakapnák a pénzüket, a vállalatnak már se híre, se hamva. Az ilyen kockázatos ügyletekért általában magasabb kamatot is kérnek, mindenki a saját belátása szerint válogathat, mennyire stabil cégbe szeretne beszállni hitelezőként.
Hogyan működik a tőzsde?
Ma már a technológiai fejlődésnek köszönhetően az értékpapír-kereskedelem is az online térben folyik. Egy nyüzsgő virtuális piacteret kell elképzelni, ahol a kereskedőket brókereknek hívjuk. Ők tőzsdei szakvizsgával rendelkező nagy tudású emberek, akik ügyfeleik megbízásából kötnek üzleteket, valamint folyamatosan figyelik a piaci híreket, hiszen ha történik valami szokatlan, tüstént cselekedniük kell.
Pont e miatt az azonnaliság miatt ebben a világban rengeteget számít a gyorsaság. A tőzsdeközpontok hatalmas pénzösszegeket képesek fizetni azért, hogy az információkat akár csak nanoszekundumokkal előbb továbbíthassák, mint versenytársaik.
A tőzsde másik oldalán a kibocsátók állnak. Olyan vállalatok, akik beléptek erre a piacra, már túléltek egy-két kezdeti nehézséget, amibe sok startup belebukott. Nagy lépés egy cég életében az értékpapírpiacra való belépés, általában olyankor döntenek emellett, amikor van hitelük, de nem akarnak többet igényelni, így inkább a tulajdonjogot aprózzák el, és a részvényekért kapott pénzösszeget növekedésre fordítják.
Miért tőzsdéznek az emberek?
Nyugat-Európában és a tengerentúlon bevett szokás a kötvények és részvények vásárlása, még idős korban is. Viszont akárhány éves is legyen az illető, az összes befektetőnek egy célja van: a nyereségszerzés. Az, hogy ezt osztalékból szerezze meg valaki, vagy a külföldi devizából eredő árfolyam-nyereséggel, az már teljesen mindegy.
A tőzsde mai szemmel biztonságosnak mondható, hiszen nagy fokú szabályozottság jellemzi. Nem lehet csak úgy átverni az embereket, vagy irreálisan magas összeget kérni egy részvényért, mindent meg kell magyarázni, biztos forrásokkal alátámasztani. A másik pozitívuma a likviditás, azaz gyorsan, egyszerűen el lehet adni megközelítőleg a valós értékükért a papírokat, ha hirtelen pénz szűkébe kerül a befektető.
4 jó tanács, ha valakinek nagyon megjött a kedve a tőzsdézéshez:
– Először próbáld ki „játékból”. Több olyan mobilapplikáció van, ahol bele lehet látni a kereskedésbe kockázatok nélkül. Az ember letölti, beregisztrál, majd a rendes tőzsdéhez hasonlóan el lehet kezdeni befektetni. Az általam kipróbált applikációban 1000 virtuális dollárt kapott az illető, amit költhetett a kriptovalutáktól kezdve a legismertebb vállalatok részvényeinek vásárlásán át a tőzsde legmélyebb bugyraiban rejlő befektetésekre is.
– Fő a mértékletesség. Ide is igaz a mondás: magas lóról lehet nagyot esni. Ne csapjon meg a nyereségszerzés vágyának erős szele, mindig maradj a realitás talaján, még akkor is, ha néha nehéz. Valamint csak annyi pénzt szabad befektetni, amit valamennyire nélkülözni tudsz.
– Tájékozódj, mielőtt belevágsz. Nézd meg a kiszemelt vállalat korábbi eredményeit, olvass róla híreket, nézd meg a részvény árának alakulását.
– Diverzifikálás, avagy ne tegyél fel mindent egy asztalra. Érdemes legalább kettő, de inkább három helyen tartani a megtakarításokat, hiszen ha az egyik ág kevésbé hozná a tőle elvárt hozamot, a másiknak még mindig van lehetősége visszatornászni a végleges eredményt pozitívba.
Végül egy érdekesség: matematikailag egy kis odafigyeléssel, ha jókor vagyunk jó helyen, könnyebben lehet a tőzsdén nyerni, mint a lottón.
Kiemelt kép forrása: vg.hu