Az ELTE hallgatói magazinja
Szemelvények a magyar nyelv kutatásából nyelvtudományos cikksorozatunk végéhez értünk. Zárócikkünkben szintén egy kevéssé ismert alternatív nyelvrokonítási elmélet, a japán–magyar nyelvrokonság kerül górcső alá – hogy miben tévednek az elméletet támogatók, cikkünkből kiderül.
Minden nyelvvel kapcsolatban nyelvrokonsági elméletek tömegei keringenek a világban, és ez alól a magyar sem kivétel. A Szemelvények a magyar nyelv kutatásából sorozat eddigi részeiben ismertettük a nagyobb népszerűségnek „örvendő” áltudományos rokonítási elképzeléseket, most azonban egy kevésbé ismert, ám annál különösebb elmélet bemutatása – és cáfolása – következik.
A Szemelvények a magyar nyelv kutatásából cikksorozat 7. részében a magyar–mongol nyelvrokonítási elmélet egyik ma is aktívan tevékenykedő képviselője, illetve elképzelésének tévedései kerülnek bemutatásra.
Sorozatunk első részében a magyar finnugor nyelvrokonságát támasztottuk alá – ebben a cikkben az alternatív rokonítási elméletekről, illetve ezek hátteréről és ideológiájáról olvashattok bővebben.