Gecse Zsófia A világhírű csimpánzkutató, természetvédő és etológus, Dr. Jane Goodall május 9-én az ELTE lágymányosi campusán tartott előadást, ahol a környezetvédelem és az éghajlatváltozás mellett új könyvének fő témája, a remény is szóba került.
Jane Goodall gyakorlatilag egy élő legenda – kutatásai a Gombe Nemzeti Parkban a csimpánzok viselkedését illetően, aktivista tevékenységei (az ENSZ békenagykövete is) és elkötelezettsége a természetvédelem iránt korunk egyik legnagyobb hatású kutatójává léptették elő. A klímaváltozás hatásai, a természet- és az állatvédelem egyébként is olyan témák, amelyekről nem lehet eleget beszélni, így természetesen nagyon izgatott lettem, amikor hallottam róla, hogy ismét Magyarországon tart előadást; gyorsan beszereztem és elolvastam A remény könyve című kötetét is, amelynek vezérmotívuma – a remény szerepe – Dr. Goodall beszédének is központi eleme volt.
Az esemény kezdeteként Dr. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, Takács-Sánta András, az ELTE docense és humánökológus, valamint Máté Bence természetfotós részvételével zajlott egy kerekasztal-beszélgetés, ahol Jane Goodall könyve mellett három fő gondolatról beszélgettek: a reményről, a mértékletességről és a cselekvési lehetőségekről, amelyekkel megakadályozhatjuk ökoszisztémánk teljes összeomlását. Ahogy a könyvben, úgy itt is fölmerült a kérdés: van-e okunk egyáltalán reménykedni, hogy a katasztrófa megelőzhető, a rengeteg vészterhes hír és figyelmeztetés ellenére. Nos, a válasz igen – a pánik helyett, ami sokkal többet árt, mint használ, van még remény, hogy mindazok a folyamatok, amik a pusztuláshoz vezetnek, még visszafordíthatóak. A helyzet valóban elég súlyos, a biológiai sokféleség kezd eltűnni, a globális felmelegedés vagy az ózonréteg elvékonyodása pedig komoly ökológiai válsághoz vezetnek. A fő kérdés azonban az, mit tehetünk, hogy jobbá tegyük nem csupán a saját környezetünket, de az egész bolygót is, hiszen a remény önmagában nem elegendő, közös és aktív cselekvésre van szükség. A remény érzését sokszor a gyász, vagy ahogy a kifejezés Dr. Goodall könyvében megjelenik, az ökogyász érzete előzi meg, azonban ebbe az érzésbe nem szabad beleragadni, a passzivitás ugyanis nem visz előbbre a klímaváltozással való harcban.
A beszélgetők szerint leginkább afféle „fenntartható visszafejlődésre” van szükség a változás eléréséhez, azaz meg kell találnunk az egyensúlyt a fogyasztási szokásaink és a boldogságunk között – itt jön képbe a mértékletesség. Birtoklási vágyunkat kielégítendő, egyre több felesleges dolgot vásárolunk magunknak, sokszor az üzletek és reklámcégek ösztönzésére. A mértéktelen vásárlásról és fogyasztásról le kell mondani, helyette pedig fókuszálhatnánk arra, mit kapunk a felesleges tárgyak helyett – például egy egészségesebb és zöldebb környezetet, ha hajlandóak vagyunk tenni érte. Széleskörű összefogással, életmódváltással és aktív cselekvéssel látványos eredményeket lehetne elérni, ehhez tippeket és ötleteket a Kiutak.hu oldalon is lehet találni.
A kerekasztal-beszélgetéshez végül Jane Goodall is csatlakozott, így a társalgás ezek után természetesen angol nyelven folyt tovább. Dr. Goodall éppen olyan volt élőben is, mint ahogyan a könyve és az interneten látott előadásai alapján képzeltem, kedves, bölcs és derűs idős hölgy, akinek fantasztikus humora van, és csodálatra méltó módon 89 évesen is aktívan utazik, folytatja kutatásait és továbbra is ösztönzi az embereket a környezettudatosabb életre. A természetvédő első körben személyesebb kérdésekre is válaszolt, mesélt többek között az édesanyja támogatásáról és gyerekkori élményeiről a második világháború évei alatt, valamint természetesen szóba került kapcsolata a természettel és a cselekvés fontossága a saját, szűkebb környezetünkben is.
Az est fénypontjaként pedig sor került körülbelül félórás előadására is, amelynek során Dr. Goodall a fiatalkoráról is mesélt egy keveset, érdeklődése az állatok iránt például már gyermekkorában, a Tarzan-könyvek olvasásakor is megmutatkozott – itt viccesen megjegyezte, hogy „Tarzan rossz Jane-t vett feleségül”. Később, Gombéban a csimpánzok tanulmányozása közben rengeteget tanult az állatok viselkedéséről, kiemelte, hogy intelligenciájuk, érzéseik az emberekéhez hasonlatosak, ez pedig olyan tény, amit sokáig még az egyetemeken sem akartak elismerni. De a csimpánzokon kívül más állatfajokról is szó esett, Jane Goodall a polipok vagy a patkányok intelligenciájáról is érdekes és szórakoztató anekdotákat mesélt, a patkányok például betaníthatóak arra is, hogy megtalálják a még fel nem robbant taposóaknákat.
Az előadás fő témája azonban, ahogy A remény könyvében is, a remény megőrzésének fontossága. Dr. Goodall négy tényezőt emelt ki, amelyek okot adhatnak a reménykedésre, hogy képesek vagyunk változtatni a jövőnkön: az emberi értelem, a természet szívóssága és ellenállóképessége, a fiatal generáció ereje és tettrekészsége, és végül az emberi lélek tántoríthatatlansága.
Ha képesek vagyunk időben felismerni az éghajlatváltozás adta problémákat, és hajlandóak vagyunk élni a lehetőségeinkkel, hogy aktívan tegyünk a környezet és az állatvilág védelméért, valamint a mélyszegénységben élők életkörülményeinek javításáért (hiszen ha javítunk az emberek életkörülményein, azzal egyben a környezeten is segítünk), akkor szerinte sikerülhet egy zöldebb, tisztább és élhetőbb világot teremthetünk a jövő generációinak is. Ebben segítségünkre lehet a Goodall által alapított Rügyek és gyökerek (angolul Roots and Shoots) program is, amely kifejezetten a fiatalabb generációra koncentrálva környezettudatosabb életmódra ösztönzi őket.
Az előadás zárásaként pedig bejátszották azt a híres videót, amin Goodall szabadon engedi a Wounda nevű, nehéz sorsú csimpánzt egy menedékszigeten, az állat pedig a lehető legszívmelengetőbb módon reagál erre – akit érdekel, ide kattintva megnézheti.
A remény könyvében pedig további inspiráló történetekről olvashatunk Dr. Goodall életéről, az utazásairól vagy világnézetéről, többek között szóba kerül az is, ő maga elvesztette-e valaha a reményt, hogy a bolygónk még megmenthető, és milyen tényezők vagy történetek inspirálják, hogy ne adja fel a küzdelmet – akit bővebben érdekel a téma, annak mindenképpen ajánlom a könyvet is.
Képek forrása: Gyüre Balázs, ELTE Online; A remény könyvének magyar kiadása: saját kép
