Dorina Zelena A Tanár Leszek! Műhely egy egyedülálló, rendkívül hasznos és produktív önszerveződő közösség, mely két éve tömöríti az ELTE tárgyain túl is fejlődni kívánó tanárszakos hallgatókat. Eredményességüket nemrég egyetemünk is díjazta, a ELTE Pedagógusképzésért Díj és az ELTE Pedagógusképzésért Elismerő Oklevél átadóünnepségen, melyről ebben a cikkben olvashattok. Az ELTE Pedagógusképzésért Elismerő Oklevél nevű díjat Prajczer Petrának, a Műhely társalapítójának ígérték. Ennek apropóján vele és Komlódi Eszterrel, a műhely egyik jelenlegi társelnökével készítettünk interjút.
Az interjú egy tavalyi cikksorozatunk folytatása, a műhely bemutatkozó interjúját ide kattintva, a felvételivel kapcsolatos információkat pedig ezen a linken érhetitek el.
Kérlek, mutatkozzatok be pár szóban, milyen szakot végeztek, illetve hányadévesek vagytok, valamint hogy kerültetek a műhelybe?
KE: Komlódi Eszter vagyok, negyedéves, történelem és nemzetiségi német szakon vagyok. Lassan másfél éve vagyok a Műhely tagja, másodévem végén jelentkeztem. Úgy mondanám, hogy a Műhely talált meg engem, abban a tavaszi félévben Salát Magdolnának, a TL! Mentorának egy órájára jártam, és ott hallottam először a Műhelyről. Azonnal tudtam, hogy csatlakozni szeretnék, mert egy ilyen közösségre van szükségem az egyetemi tanulmányaim mellett. Az első évben tagként, 2022 tavaszától pedig már társelnökként veszek részt a TL! életében.
PP: Prajczer Petra vagyok, januárban végzek angol nyelv és kultúra és kémia tanáraként. A diploma megszerzése után is gyakorlati helyemen, a Kürt Alapítványi Gimnáziumban tanítok kémiát, angolt és természetismeretet. A műhelyhez 2020 őszén csatlakoztam, engem egy tanárszakos lengyelországi előkirándulás fogott meg, amit a műhely alapítói szerveztek, dr. Misley Helga és Salát Magdolna oktatói kíséretével. Mindenki kedvesnek tűnt, jól éreztem magam és igen magas színvonalú szakmai, pedagógiai tartalommal töltöttük meg az együtt töltött időt, így számomra nem volt kérdés, hogy ebbe a kezdeményezésbe is beszállok. Bő egy év után, most ősszel léptem hátra a társelnökségtől, Eszti Berta Rékával vállalta ezt a küldetést. A szakzárás és a szervezet miatt is jobbnak láttuk, ha én rendes műhelytagként veszek részt a közösség életében.
Eszter, mesélsz, kérlek, kicsit a jelenlegi szerepedről a műhelyben, illetve arról, milyen vágyakkal, tervekkel kezdted meg a pozíciódat?
KE: Most társelnökként a szervezeti feladatok koordinálásában és a külső kapcsolattartásban van elsősorban szerepem. Rékával, akivel ezt a pozíciót tavaly év végén átvettük, ketten próbáljuk átlátni a TL! összes feladatát, projektjét és az előttünk álló teendőket. Már a kezdetekben kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a szervezeti működést ilyen oldalról is irányítani, mivel az első évben tagként csak egyes projektek, események szervezésében vettem részt. Ez az új szerep ezért nagy kihívás volt számomra. Célom azóta is, hogy a szervezetet úgy alakítsuk, hogy az minden jelenlegi és új tag számára egy biztonságos, fejlődésre és beszélgetésre alkalmas közeg legyen, ahol a különböző programokon a szakmai épülés mellett a kikapcsolódásra és a problémák megosztására is tér nyílik.
Ezúton is gratulálok az oklevélhez, Petra! Milyen érzés volt átvenni az oklevelet? Mesélj, kérlek, kicsit arról, mivel foglalkozol mostanság!
PP: Köszönöm! Egyrészt iszonyatosan megtisztelő volt egyetemi oktatókkal és iskolai tanárokkal együtt részesülni az elismerésben. Másrészt kicsit magányosan éreztem magam az átadás pillanatában, mert ez a díj az egész közösségünknek szól, hiszen másképp mindez nem jöhetett volna létre. Ezért nagyon örültem annak, hogy a díjátadón jelenlegi műhelytagok és alumnusunk is részt vett.
Ez a díj számunkra az elmúlt két és fél év munkájának elismerése, amiért az egykori és jelenlegi tagokon kívül külön hálával tartozunk a műhely szakmai támogatóinak, Dr. Rapos Nóra és Dr. Szivák Judit tanárnőknek, valamint mentorainknak, dr. Misley Helgának és Salát Magdolnának. Az ő támogatásuk nélkül nem sikerült volna egy valóban élő közösséget létrehozni.
Két éve alakult meg a Tanár Leszek! Műhely, ezért feltenném újra a kérdést: mennyire érzitek ezeket az ekkor megállapított célokat így, több mint két év távlatából elértnek, elérhetőnek?
PP: Szerintem a műhely sosem állhat meg, sosem tekinthetjük elértnek a célokat, hiszen mindig a tagok személyes, szakmai fejlődésén dolgozunk. Folyamatosan alakulunk, újabb és újabb kihívásokkal találkozunk. Egyre több szervezettel tudunk együttműködni, ahogy Eszti is mesélte a módszertani képzésekkel kapcsolatban. Ezek az újonnan megnyíló lehetőségek biztosan nem lehettek ott két éve a célok között, viszont az a fajta fejlődés, amit a résztvevőknek biztosítanak, egy alapértékünk és alapvető célkitűzése a műhelynek. Olyan jó látni, ahogyan folyamatosan alakul a közösség, a tagok egyre rutinosabbak lesznek a pedagógiai tervezés folyamatában és a foglalkozásvezetésben. Ezek felbecsülhetetlenül értékes kompetenciák tanárjelöltként.
KE: Én úgy gondolom, hogy a Műhely ez alatt a két év alatt hatalmas átalakuláson ment keresztül. Az alapító csapat nagy része már végzett, és bár alumniként továbbra is aktívan részt vesznek a Műhely életében, a társelnökváltással a teljes „generációváltás” megtörtént: az aktív tagok között már kevesen vannak olyanok, akik a kezdetektől fogva a Műhelyben tevékenykednek. Ez pedig új célokat és új irányokat is eredményez.
Azonban azt büszkén állíthatom, hogy az alakulásnál lefektetett célok mindvégig fontos szerepet játszottak és játszanak továbbra is munkánk során. Ezek elérése és megvalósítása érdekében pedig különös hangsúlyt fektetünk a belső szervezeti fejlődésre, csapatépítésre is.
PP: Igen, az alapítók távozása egy fontos lépés minden szervezet életében. Ők nagyon büszkék kívülről a műhelyre, és örömmel nézik, hogy él: most már organikusan fejlődik, változik. Alapvető értékeinkben nem változtunk, így a 2020 őszén készített küldetésnyilatkozathoz mindig vissza tudunk térni. Idén először nyári tábort is szerveztünk, ahol több foglalkozást is szerveztünk az alapelveinkkel, alapvető értékeinkkel, együttműködési normákkal kapcsolatban. Például itt is dolgoztunk ezzel a dokumentummal.
Mesélnétek az aktuálisan futó projektjeitekről, kedvenc tevékenységetekről a Műhelyen belül?
KE: Ebben a félévben is több projekten dolgoztunk. Egyik fontos együttműködésünk, amely már majdnem egy éve tart, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) Egy hajóban evezünk – közösségi vitaklubokkal a párbeszédért projektje, amelynek keretében immár második féléve veszünk részt vitaklubként. A szeptemberi Kutatók Éjszakája-programunkat is ez ihlette, és azóta két vitaklubot is megtartottunk, az egyiket méghozzá egy pesti gimnáziumba vittük a diákoknak. Ezen kívül pályaorientációs projektünket is folytattuk, ebben a félévben egyelőre egy középiskolába jutottunk el, de volt szerencsénk egy csapatépítő foglalkozást is tartani egy gimnazista DÖK-csapatnak. Ezekben mind szervezőként, megvalósítóként tevékenykedtünk, azonban a félév második felében arra is több figyelmet fordítottunk, hogy aktív befogadóként is tanuljunk, ezért két workshopot is szerveztünk. Mindkettőn a LEMMA hallgatói közösséggel együtt vettünk részt, akikkel a jövőben további együttműködéseket tervezünk, mivel a kapcsolódási pontokat elég hamar megtaláltuk. Nekem személy szerint ezen workshopok közül a drámapedagógiás volt az egyik kedvencem ebben a félévben, fantasztikus feltöltődés és tanulási lehetőség volt az együttgondolkodás és -alkotás, ezért ezúton is köszönjük Patonay Anitának, hogy ezt megvalósította nekünk. De ezen kívül közel áll a szívemhez a vitaklub is, amely mindig újabb lehetőségeket biztosít a fejlődésre és a DIA közreműködésével új módszerek elsajátítására.
PP: Én még egy projektet adnék hozzá, ami nagy álom volt és ebben a naptári évben valósággá is válhatott: iskolákba mentünk és középiskolásoknak pályaorientációs foglalkozásokat tarthattunk. Ez a téma nagyon foglalkoztatta a közösséget az előző évben, ezért kidolgoztunk egy anyagot, hogy mi a TL! üzenete pályaorientáció témájában.
Nagyon örülök, hogy személyes fejlődésünkön túl végre diákoknak is tudunk adni valamit. Tényleg nagy kincs tanárjelöltként ilyen kihívásokat megélni, és hisszük, hogy a tanulóknak is tartalmas az együtt töltött idő. Diákként mi is örültünk volna, ha a pályaorientáció nemcsak egyetemek promotálásából, hanem a személyes erősségek, kompetenciák tudatosításából is állna.
A diákok interaktív foglalkozások vehetnek részt, ahol megismerhetik, milyen motivációk húzódhatnak egy-egy pálya mellett elköteleződés mögött, illetve mik azok a kompetenciák, amik szükségesek különböző szakmákban való kiteljesedéshez.
Mikor tervezitek a legközelebbi tagfelvételt? Mit üzennétek az érdeklődő hallgatóknak?
KE: Minden tanárszakos hallgatónak üzenném, hogy ha úgy érzik, hogy szükségük van szakmai támogatásra, vagy csak egy közösségre, ahol megoszthatják tapasztalataikat, esetleg más tanárszakosokkal együtt alkotnának valami maradandót, akkor csatlakozzanak hozzánk, mert mindezekre lehetőségük lehet itt.
