Török Sára Prágát sokszor nevezik a száz torony városának, és nem véletlenül: mivel a cseh főváros megúszta a bombázásokat a második világháború alatt, több mint ezeréves történetének minden korszakából maradtak fenn építészeti emlékek, így nagyjából száz torony is. Ezek az épületek, templomok, utcák, zsinagógák, várak mind-mind a népszerű turistacélpont látványosságai közé tartoznak. Azonban most távolodjunk el a városnézés szemszögétől és a tornyok tetejéről nyíló panorámától, és tekintsük át Prága nevezetességeinek történelmi, tudományos hátterét!
Prága a Moldva két partjára épült, összesen kilenc dombra. A folyó 31 km hosszan kanyarog át a városon, és 16 híd ível át rajta. Az Európai Unió 14. legnagyobb városaként tartják számon, 496 km2-es területén közel másfél millióan laknak.
A cseh főváros népszerű célpont, turisták ezrei lepik el az Óváros utcáit, tereit, a templomokat és hidakat. Ám kevés szó esik ezen látványosságok történelméről, tudományos hátteréről, a hozzájuk fűződő legendákról.
Mindenki hallott már a két várról, a mindig zsúfolt Vencel-térről, az Orlojról, vagy éppen a Lőportoronyról – de tudta-e azt a kedves Olvasó, hol zajlott a legelső defenesztráció, mi történt a Vencel-tér névadójával, hogy a város asztronómiai órája mióta működik, hol volt Habsburg kiképzőközpont, vagy hogy a Lőportorony alól induló utat miért nevezik Királyok útjának? Ezekre a kérésekre is választ adnak a következő bekezdések, és még sok más érdekességre is fény derül.
Hradzsin, a prágai várnegyed
A Moldva egyik partján az Óvárosi rész fekszik, azzal szemben pedig a Petřín-domb, illetve a Hradzsin. Ez utóbbinak a központi része maga a vár, ahol a Királyi Palota, az Érseki Palota, a Nemzeti Galéria, a Szent György Bazilika, a Szent Vitus Székesegyház, az Aranyművesek utcája és a Királyi kert kapott helyet. Mindezzel együtt 570 méter hosszú és 130 méter széles, így pedig Európa legnagyobb várkomplexumaként tartják számon. A várnegyed külső kerülete lenyúlik a domb aljáig, és az itteni házak 1320 körül a várbéli szolganép számára épültek.
A kelta boiok népe már az i.e. 2. században is lakta a leendő várdombot, nyolcszáz évvel később pedig a csehek egy fa-földvárat emeltek a tetején. 870 körül elkészült az első kőépület, a Szűz Mária-templom. A 9-10. század fordulóján a földsáncok helyére kővárat építettek, melynek közepén a Szent Vitus körtemplom kapott helyet, 1130-40 között a megerősített falak pedig már őrtornyokat kaptak, felhúzták a palotát és a Szent György Bazilikát is.
1303-ban egy hatalmas tűzvész jelentős károkat okozott az épületekben, ezután többször próbálták rekonstruálni a várat. A 14-15. században, IV. Károly uralkodása alatt, gótikus stílusban kezdték átépíteni, ekkor lett a körtemplomból a Szent Vitus Székesegyház. Ez több szakaszban épül fel, és mivel első tornyának titkát az építésze sírba vitte, a második tornya eltérő módon és más kinézettel készült el.
1419. július 30-án a huszita háborúkat kirobbantó első defenesztráció is itt zajlott le, a városházán – a feldühödött tömeg az épületben tartózkodó elöljárókat kilökte az ablakon, ahol az utcán állók lándzsákkal ölték meg őket. 1618. május 23-án egy újabb sajátos cseh lincselés zajlott le itt, amikor a császár követei végezték hasonló módon, ami a harmincéves háború kezdetét jelentette.
A várat a 18. században Mária Terézia barokk és rokokó stílusban építtette át, így az épületegyüttes a bécsi klasszicizmus jegyeit is magán viseli – ez a formája már nem sokat változott a mai napig.
Szent Vencel és a Vencel-tér
Prága egyik fő látványossága a Vencel-tér. A Nemzeti Múzeum előtt 750 méter hosszan húzódó teret csak 1848-ban nevezték el Csehország patrónusszentje után, előtte az itt tartott események miatt Lóvásár térnek hívták.
Szent Vencel 921 és 935 között volt a csehek fejedelme. Mindössze 10 éves volt, amikor apja halála után a trónra került, sokat mesterkedő édesanyja pártfogásában. Öccse, Boleszláv egy csapat nemes segítségével meggyilkolta az akkor 24 éves fejedelmet, és maga foglalta el a trónt. Így I. Boleszláv a cseh történelembe Kegyetlen Boleszlávként került be, míg Vencel Csehország patrónusszentjévé vált.
A téren a lakosság tanúja lehetett a 20. században két tragikus eseménynek is: miután 1968 augusztusában leverték a prágai tavaszként emlegetett demokratizálási kísérletet, két fiatalember is felgyújtotta magát a tömeg közepén. Jan Palach 1969. január 16-án a téren álló szobor előtt tiltakozott ily módon az elnyomás ellen, temetésén végül 750 ezer ember vett részt. Sokan követték a példáját az országban, többek között Jan Zajíc is, aki szintén a Vencel-téren lelte halálát. A két cseh diák emlékét egy földbe süllyesztett fekete kereszt őrzi a tér felső végében.
Az Orloj, Prága asztronómiai órája
Az Orloj talán az egyik legismertebb látványossága Prágának – az óvárosi városháza tornyának déli oldalán kapott helyet, és a hét összes napjának minden percében óriási tömeg gyűlik össze előtte.
Az óraszerkezet 1410 óta működik, amikor Mikuláš Kadaňi mester elkészítette Jan Ondřej tervei alapján. Jelenleg azonban nem az eredeti számlapok láthatók, hanem az 1790-es javítás során felszereltek. Az Orloj egyik, rengeteg turistát vonzó különlegessége, hogy minden egész órakor a felső részében elvonulnak az apostolokról mintázott szobrok, már 1597 óta.
Létezik egy helyi legenda, ami Hanus óramesterről szól. A prágaiak szerint ugyanis ő készítette el az Orlojt, ami olyan egyedi volt, hogy a város vezetése nem akarta, hogy bárhol máshol is legyen hasonló. Ezért a mestert tüzes vassal megvakították, ám ő bosszút állt: egyszerűen beletette a kezét az óramű finom szerkezetébe. Állítólag száz évig senki nem tudta megjavítani a tönkretett fogaskerekek rendszerét. Azonban más szempontból is sikertelen volt a terv – az olmützi városháza tornyára is készült egy hasonló óra, ami a 20. század közepén egy gránát miatt elpusztult ugyan, de szocreál stílusban renoválták, és a mai napig működik.
A prágai Orloj aranykézzel és napszimbólummal ellátott mutatója jelzi egyrészt a közép-európai pontos időt, másrészt az olasz órát, azaz az előző napnyugtától számított időt, harmadrészt pedig a bolygóórákat – mindezt külön számlapokon. Ezekhez csatlakozik az arany ekliptika, amelyen az állatövi jegyek, a Nap, a Hold és a holdfázisok láthatók. A csillagászati óra alatt pedig helyet kapott egy kör alakú festett naptár is.
Vyšehrad, Prága másik várnegyede
A Prágáról szóló útikönyvekben szinte csak mellékesen említik meg az Óváros mellett fekvő Vyšehrad várnegyedet. Nem olyan nagy, és nem olyan látványos, mint a Hradzsin, de érdemes felkeresni, már csak a kalandosnak mondható történelmi múltja miatt is.
A vár a 6. században az első cseh fejedelmek székhelye volt, és az első cseh király is itt lakott a 11. században. Ekkor alapították a vyšehradi káptalant. Amikor a 12. század során a Moldva túlpartján álló vár erődítésre került és fejlődött, Vyšehrad egyre inkább elvesztette a jelentőségét. IV. Károly minden kiváltságot elvett a negyedtől, és felújítása után az Újváros erődítményeihez csatolta.
Miután 1420-ban a husziták felgyújtották, a 17. századig romokban hevert. Ekkor kezdték felújítani, és a harmincéves háború alatt a Habsburgok kiképzőközpontjának adott otthont. 1883-ban az addig független káptalant Prágához csatolták, és létrehozták a nemzeti temetőt a domb tetején. 1904-ben a vár alatti sziklába alagutat vágtak, és az onnan induló vasúti híddal összekötötték a Moldva két partját.
A várnegyedben ma a Szent Péter és Pál Bazilika 19. század óta álló neogótikus épülete és a sírkert számít fő látványosságnak. A mellettük fekvő park a helyiek körében népszerű kikapcsolódási helyszín.
A Lőportorony, Prága egyik legszebb tornya
A Lőportorony a maga 65 méteres magasságával kilóg az óvárosi tetők közül. A hajdani tizenhárom városkapu közül ez az egyetlen, ami fennmaradt. A cseh történelem jelentős alakjaival, vallási ábrákkal és címerekkel díszített falak mögött 186 lépcső vezet az épület teteje felé.
A 13. században tornyos kapu állt a helyén, amelyet IV. Vencel uralkodása alatt összekötöttek a mellette álló királyi rezidenciával – ennek ma a Reprezentációs Ház áll a helyén. A mai formáját II. Ulászló alatt nyerte el, akinek a torony volt a koronázási ajándéka. 1475-től kezdve 33 évig építették, kisebb megakadásokkal. A 17. században puskaport tároltak benne, erre azonban már csak a neve emlékeztet.
A Lőportorony alatt kezdődik az úgynevezett Királyok Útja. Ezen gyalogosan vonultak végig a torony melletti épületben megválasztott királyok a várig, hogy elfoglalják trónjukat. Ma is bárki által bejárható, megmaradt útvonal: az óvárosi téren át a Károly-hídhoz vezet, majd a Kisoldalon felfelé a Hradzsinon át a várba.
A cikkben szereplő fotók Prágában készültek. A kiemelt képen az Óváros tornyai és a vár láthatók a Lőportoronyból kitekintve.
