Graca Endre Árpád Love Me Do. She Loves You. Can’t Buy Me Love. All You Need is Love. And I Love Her. Lehetne még sorolni a love-os nótáikat. A Beatles a világtörténelem egyik legsikeresebb zenekara. Eleinte rock’n’rollt és beatzenét játszottak, de aztán ’65-ben szívtak egy slukkot Bob Dylan spanglijából, és a popzenében addig ismeretlen pszichedelikus tájakra repültek. Az első daluk, amely nem a lányokról és a szerelemről szól, a Nowhere Man volt az 1965-ös Rubber Soul albumukon. Ezután mérhető változás történt nemcsak a zenéjükben, hanem a dalszövegeikben is. Ebben a cikkben egy kis szociolingvisztikai kutatás eredményét szeretném megosztani: konkrét statisztikákban mutatom be, hogyan változott a Beatles. Graca Endre cikke.
Nyolc éven belül tizenhárom stúdióalbumot adtak ki – ez idő alatt óriási változásokon ment keresztül a zenéjük is. Két korszakra osztottam alkotói karrierjüket: Beatlemania (1963–1965) és Hippiemania (1966–1969), és az AntConc szoftver használatával statisztikákat készítettem a stúdióalbumaik szövegeiről. (Fontos: csak a Beatles saját dalait vettem számba; a feldolgozások kimaradtak, ezért van aránylag kevesebb szó az első korszakban.)
A Beatlemania (1963–1965) korszakban – nem meglepő módon – a „love” a hatodik leggyakoribb szó (olyan szavak után, mint a „the” és az „and”), és összesen 254-szer ejtik ki a szájukon. A „love” szót konzisztensen használják egész albumokon át. A „she” és a „her” 214-szer fordul elő, a „girl” és a „baby” pedig 163-szor.
Ezzel szemben a Beatles hippikorszakában, 1966-tól már más a helyzet. A „love” így is 184-szer jelenik meg (az előző korszakban 254-szer), de már csak a tizennegyedik leggyakoribb szó. Bizonyos albumokon szinte alig van szórás: az 1967-es Magical Mystery Tour albumon az All You Need is Love-ra koncentrálódik az összes „love”, az 1969-es Abbey Road-on a The End-re, a Let it Be albumon pedig a For You Blue című blues-nótára – vagyis sokkal kevésbé rendszeresen nyúlnak a témához. A „she” és a „her” 218-szor fordul elő összesen, a „girl” és a „baby” viszont csak 79-szer.
Ezen a ponton viszont fontos kiemelni a szavak jelentésbeli változását is. A „love” a második korszakban ugyanis nem mindenhol romantikus szerelmet jelent: pl. a Long, Long, a Within You, Without You és a Tomorrow Never Knows nóták kifejezetten spirituális szeretetre utalnak – ekkor a Bitliszék már teljesen el voltak szállva a fűtől és az LSD-től, no meg Maharishi guru bölcs tanaitól. A lányokra utaló szavak sem minden esetben romantikus értelemben értendők: a Cry, Baby, Cry például tényleg egy kisbabáról szól, a Martha, My Dear pedig Paul McCartney kutyájáról. De persze a hippikorszakban sem adtak lejjebb a nőkből, sőt: a Lovely Rita című dalban Paul nemcsak Ritának, hanem két nővérének is csapja a szelet; ráadásul Rita még az éttermi számlát is kifizeti a randi után(!).
Ebben a korszakban viszont már nemcsak lányoknak, hanem drogoknak is írtak szerelmes dalokat. A Got to Get You Into My Life például Paul a marihuánának címzett epedező költeménye. Sőt, 1966-ban másról sem írtak, csak a tudatmódosítókról: Dr. Robert karakterében John Lennon a drogokat jóságos, segítőkész orvosként személyesítette meg. A Yellow Submarine kedves kis gyerekdalnak tűnhet – valójában viszont John és George első LSD-tripjéről szól, amikor egy barátjuk a teájukba keverte a pszichedelikus szert; ők erről viszont nem tudtak. Hazafele menet beragadtak a liftbe, ekkor született John fejében az ötlet: „We all live in the Yellow Submarine…”
John a Tomorrow Never Knows-t Timothy Leary hippi-guru LSD-tanairól írta; az I Want To Tell You-ban George Harrison igyekszik valahogy kommunikálni pszichedelikus jelenéseit; a She Said, She Said pedig ismét egy John-tripet dolgoz fel, amikor attól félt, hogy meg fog halni.
A ’67-es Sgt. Pepper’s a popmuzsika történetének egyik legkísérletezőbb szellemű albumának számít. Itt is találunk drogos utalásokat (With a Little Help…, A Day in the Life), de a legérdekesebb történet mégis a Lucy in the Sky with Diamonds-hoz kötődik. John elmondása szerint kisfiának egyik rajzáról írta a dalt – csakhogy ha összeolvassuk a dal címének kezdőbetűit… Hát igen, John teljesen véletlenül megírta a hippik nem-hivatalos LSD-himnuszát; legalábbis ő azt állítja, hogy a cím nem szándékosan utal a pszichedelikus szerre.
’68-ban újabb változás következik: John a Sexy Sadie című számban szakít a nagy Maharishi guruval, ezzel tulajdonképpen jelezve a Beatles klasszikus hippikorszakának végét. Ekkorra más típusú drogok kerülnek a képbe: a Happiness is a Warm Gun bizonyos elméletek szerint John és Yoko heroinfüggőségéről szól. Ezt John tagadta, és azt állította, hogy a dalt egy fegyverreklámról írta – de azért az „I need a fix, cause I’m going down” típusú sorok mégis félreérthetetlenek. A Glass Onionban John arra a jól ismert elméletre is utal, hogy Paul 1966-ban autóbalesetben meghalt, és azóta egy színész játssza a szerepét – itt tehát már szatirikus módon saját legendáriumukkal is foglalkoztak; talán ezzel próbálták feldolgozni a rájuk irányuló folyamatos médiafigyelmet.
1969-ben, a zenekaron belüli feszültségek tetőfokán születik meg a Beatles megismételhetetlen mesterműve, a tökéletes album: az Abbey Road. John megírja a Come Togethert, ami egyébként egy Chuck Berry-szám, a You Can’t Catch Me lelassított koppintása – ezt a tagok is megerősítették –, de ez egyáltalán nem vesz el a dal botegyszerű zsenialitásából. A Because megírását már Beethoven Holdfény szonátája inspirálja, amelyet Yoko zongorázott el Johnnak. A Maxwell’s Silver Hammer kedves kis gyerekdalnak tűnhet első hallásra, viszont valójában egy sorozatgyilkosról szól, aki egy ezüst kalapáccsal teszi el láb alól az áldozatait – ez Paul egy elborultabb pillanata volt. George Harrison végre dalszerzőként is kiteljesedik: a Something és a Here Comes the Sun a legszebb Beatles-dalok közé tartoznak.
Ringo felénekli első saját szerzeményét, az Octopus’s Gardent – George segített neki az utolsó simításokban –, Paul pedig leteszi az asztalra a zenetörténelem legjobb medley-jét: félkész nótákból és dalkezdeményekből tákolta össze a tizenhat perces monstrumot, amit csak úgy neveznek: The Long One (ez alatt a You Never Give Me Your Money-tól kezdődő rész értendő). A medley dalait egyébként John a „piece of garbage” és a „bit of crap” jelzőkkel illette.
Az album zárása a Beatles tökéletes búcsúja a nagyközönségtől. A Golden Slumbers-ben Paul még egyszer utoljára kiereszti a hangját, a Carry That Weight-ben a tagok együtt énekelnek – Ringo kiemelt helyet kap a kórusban. A The Endben kapunk egy zseniálisan egyszerű és mégis ikonikus Ringo-dobszólót, majd George, John és Paul váltják egymást egy gitárszóló-párbajban, és végül: „And in the end / The love you take / Is equal to the love you make” – egy tökéletes album tökéletes lezárása, és a világtörténelem egyik legsikeresebb zenekarának búcsúja a nagyközönségtől.
Aztán persze meglepetésként kapunk még egy Her Majesty-t, amelyben Paul igyekszik elcsábítani a királynőt, de még innia kell egy kis bort hozzá. Ezt a szatirikus kis nótát csak a véletlennek köszönhetjük: eredetileg ki akarták vágni, a szalagdarabot az album végére ragasztották, majd amikor a zenekar összeült, hogy meghallgassák a kész albumot, a The End után hirtelen a semmiből felcsendült a Her Majesty. Végül rajta hagyták; a dalocska épp csak egy fél gondolat erejéig emlékeztet minket a liverpooli srácok frappáns, igazi witty humorára.
Források
John Lennon on The Dick Cavett Show (1971) https://www.youtube.com/watch?v=umF60jXiYBI&list=WL&index=43&t=13s
John Lennon Interview (1969) https://www.youtube.com/watch?v=uXzdCQmN-hE&t=602s
The White Album Interviews (1968–1969) https://www.youtube.com/watch?v=SShe1oS0trY
David Bennet: Beatles Hits That ’Rip Off’ Other Songs https://www.youtube.com/watch?v=8pfJRTU6J1s&t=548s
James Maharaj: The Abbey Road Medley https://www.youtube.com/watch?v=bRPnLJQI7iQ&list=LL&index=393
James Maharaj: She Shaid, She Said (Explained) https://www.youtube.com/watch?v=ix4zps8XG-k&list=LL&index=398
22 Beatles Songs John Hated https://www.youtube.com/watch?v=n7dBjZAViUA&list=LL&index=183
A kiemelt kép forrása: https://tidal.com/magazine/article/the-beatles-1967-1970/1-20489
