Németh Olivér „Kulturális közösség a közösségi kultúráért!” – hangzik a Kelet-Nyugati Alkotóműhely mottója, és ez egyben tökéletesen jellemzi a december 1-3. között megrendezett Hosszú Hétvége programsorozatukat is. Az eseményre ezúttal az RS9 Színházban kerítettek sort. Egy hétvége tele előadásokkal, workshopokkal és interaktív programokkal, ahol a közösségi élményé a főszerep.
A Kelet-Nyugati Alkotóműhely munkásságáról már korábban írtunk egy másik cikkben. Egy olyan, frissen alakult közösségről beszélünk, ami célul tűzte ki, hogy a kulturális sokszínűségből összegyúr egy „kerek egészet”. Szándékosan használom a közösség szót és nem a társulatot, hisz a műhely munkássága jóval túlmutat színtársulati mivoltán. Mindamellett, hogy színházi előadások is szerepelnek a repertoárjukban – frissen mutatták be például a Páternoszter című előadásukat –, számos összművészeti projekt is helyet kapott a kínálatukban. Rendszeresen tartanak irodalmi felolvasóesteket, ahova érkezhet bárki, aki meg szeretné osztani művészetét az arra vágyókkal. Az interaktív projektek között megtalálható a Pontra vágd! néptánc-workshop, ahol többórás betekintést nyerhetünk az erdélyi férfitáncok történeti fejlődésébe. Egy szóval: Multiművészet.
A Hosszú Hétvége programsorozat, mondhatni, állandó rendezvénye lett a műhelynek. A jelenlegi esemény december 1-jén kezdődött egy képzőművészeti kiállítás megnyitójával. A kiállított művek egy, a műhely által meghirdetett pályázatra beérkezett alkotások közül kerültek kiválasztásra. A pályázat témája a Buborék volt. A kiállított műveket egy négytagú szakmai zsűri választotta ki. A zsűri tagjai Petró György szobrász, Hajdu Levente Zsigmond, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségi tagja, Kecső Endre fesztőművész, valamint Coulibaly Miriam Sékou képzőművészeti kurátor – egyben a kiállítás kurátora – voltak. A kiállítást az egész hétvége alatt látogathatták a képzőművészet szerelmesei. Természetesen a kiválasztott művek közül kerültek ki a végül díjazott festmények is. A harmadik helyen két mű osztozott: Bartus Csilla és Enyedi Zsolt alkotásai.
A képzeletbeli ezüstérmet Cseh Orsolya munkája nyerte, az első helyezett pedig Novák Zoltán lett, aki festményével megnyerte a fődíjnak szánt 100 000 forintos nyereményt. Különdíjas lett Balla Lajos alkotása. Mindegyik mű jutalma, hogy kiállításra kerülnek a Kelet-Nyugati Alkotóműhely soron következő Hosszú Hétvégéjén.
Az egyik legnagyobb közösségteremtő ereje a koncerteknek van. Élő zenéből nem volt hiány a Hosszú Hétvégén sem. Első nap a m.a.d.a.m. légies dallamai terítették be a Vallai kertet. A zenekar frissen kiadott lemezét a Hosszú Hétvége programsorozat keretein belül mutatta be. A Három pont egymás után címet viselő albumon hét szerzemény hallható, amelyek meg is szólaltak a péntek esti koncerten. Az underground hangzású, kicsit jazzes világú dalok gyengéden indították el a rendezvény zenei fonalát. Másnap két formáció is fellépett az eseményen: a Havai duó és a Tündérvese. Utóbbi valódi stoner stílusával a keményebb zene kedvelőit vonzotta az eseményre. Az utolsó nap fellépője, a Mirador sajnos betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen, de népies hangvételű zenéjével csodás módon zárta volna azt. Talán a színes muzikális repertoár tükrözi leginkább a műhely közösségkovácsoló szándékát, ahol nem a zene stílusa, milyensége számít, hanem csak és kizárólag a Zene.
A számos új esemény mellett volt olyan program is, ami márismételten került megrendezésre a nyári Hosszú Hétvége sikere után. Ilyenek voltak a Pontra vágd! néptánc-workshop, a Visszazökkenés és a Filmest. Előbbin a magyar néptáncot jártuk körbe, pontosabban ennek a szerteágazó, rendkívül gazdag kultúrának egy szeletét. A kurzus célja az volt, hogy rávilágítson: nincs hiba, csak finomítható mozdulat. Az esemény időtartama 2 óra volt, és Lugosi-Nagy Tamás, a műhely művésze tartotta.
A Visszazökkenés is a Hosszú Hétvége visszatérő eseménye. „Egy tér, testek és közös figyelem. Dinamikus meditáció. Mozgástréning a képzelet, a mozgás és a légzés együttes megélésére.” Így jellemezte a workshopot a műhely. A kurzus lényegében önmagunk megismerésére irányult, hogy a testünket megtanuljuk a képzeletünk szerint használni és ezáltal váljunk egy „játékos-közösségi lénnyé”. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő légzés megléte és az egymásra hangolódás, hogy végső soron megtanuljunk bízni egymásban. Érezzük, és ne halljuk egymás rezgését, tehát szavak nélkül is tanuljunk meg kommunikálni. Székhelyi Dániel, a műhely művésze segített a visszazökkenésben.
A nyári Hosszú Hétvégén aratott sikere után most is megrendezték a Filmestet. Az eseményen hobbi- és profi filmkészítők rövidfilmjeit vetítették le, majd járták azokat alaposan körbe egy beszélgetés formájában. Az esemény különleges csavarja, hogy ezúttal éjszaka került megrendezésre. Van valami idilli az éjszakai filmnézésben, legyen az akár Netflix vagy rövid művészfilm. Az eseményen 15-20 perces alkotásokat vetítettek, melyek a következők voltak: Prokob Boróka műve, a Találkozások, Prokob Apor alkotása, a Passing Sense, Bódis Dániel filmje, az Azt hiszem, Kiss Anna alkotása, a Vizsgafilm, végül Székhelyi Bence műve, a Zeneterápia.
Minden Hosszú Hétvége egy adott tematika kőré épül. A decemberi, immáron ötödik alkalommal megrendezett esemény középpontjában a színházi oktatás, annak magyarországi helyzete, feladata, hitvallása állt. A téma köré szerveztek szakmai fórumot, kerekasztal-beszélgetést, és számos külsős színtársulat is vendégeskedett az eseményen, akik előadtak egy-egy darabot saját repertoárjukból.
A kerekasztal-beszélgetésre december 2-án, szombaton kerítettek sort Székhelyi Dániel moderálásában. Az eseményen részt vett Fekete Anikó, a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés oktatója, Herczeg Adrienn színésznő és a Színészképzés Pécs OSZIP tanára, Felhőfi-Kiss László, a Pesti Magyar Színiakadémia pedagógusa, illetve a Keleti István Művészeti Iskola képviseletében Nyári Pál. A téma, ahogy azt már említettük, a magyarországi színészképzések helyzete, feladata napjainkban. A beszélgetést könnyed szóasszociációval indították. A kérdezetteknek fél percük állt rendelkezésre, hogy kifejtsék, mit jelent számukra többek között a tehetség vagy éppen az alázat fogalma. A könnyedebb beszélgetést ez után terelték a színészképzések létjogosultsága felé. Feladatukat tekintve többnyire egyetértés volt a beszélgetőpartnerek között. Céljuk, hogy diákjaik elkezdjenek ismerkedni a színészet rejtelmeivel, annak kihívásaival, örömeivel. A képzések bevezetik őket a színház világába, a színészet módszertanába, hogy a későbbiekben könnyebben tudjanak helytállni további tanulmányaik során. A beszélgetőpartnerek közül volt, aki céljának tekinti, hogy segítse a diákokat önmaguk megtalálásában akkor is, ha végső soron kiderül, hogy nem a színház az ő pályájuk. Herczeg Adrienn például úgy vélte, hogy az is teljes mértékű sikernek számít, ha a diák rájön, hogy nem szeretne színész lenni, hisz ez hozzájárult a személyisége fejlődéséhez, önmaga megtalálásához. A beszélgetésből kiderült, hogy végső soron mindegyik intézetnek fontosabb az érték átadása, mint az egymással való versengés.
A hétvége folyamán számos darabot láthattunk a meghívott színészképzések növendékeinek előadásában. Pénteken a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés diákjai értelmezték újra Csehov nagy klasszikusát, a Sirályt. A darabot Tárnoki Márk rendezte. Nem egy koherens történetről volt szó, hanem inkább színészi megoldásokról, szárnypróbálgatásokról. Az új variációkat a Nemes Nagy Ágnes Szakgimnázium 14. sz osztálya előadásában láthatták a nézők.
A pécsi színészképzés Jordi Galceran művét, A Grönholm-módszert alkalmazta színpadra. Négy pályázó, egy állás. Mire képes az ember, ha úgy érzi, veszélyben az egzisztenciája? Egy kísérteties mű az emberi gátlástalanságról, hogy saját magát biztonságban tudhassa. Egy történet, melynek szereplői akár mi is lehetnénk. A Színészképzés Pécs OSZIP diákjai hálás, de ugyanakkor nehéz feladatot kaptak a karakterek megformálásával.
Megszülheti-e a szégyenérzet és az ebből adódó szorongás az önteltséget, nárcizmust? Ha igen, honnan eredeztethető mindez? A Freeszfe a Metanoia performanszában ezt a témát járta körbe. Ádám és Éva az almába harapás következtében száműzettek a Paradicsomból, ahol az első felismerésük önmaguk meztelensége és az ebből adódó szégyenérzet volt. Ezt tekinthetjük az énközpontú rendszer születésének. Vajon ha lebontanánk az egónkat, visszakerülhetnénk a Paradicsomba? A díszlet és a performansz Tóth Ádám munkája volt.
Igaz, az előadások java részét külső színtársulatok biztosították, de december 3-án a Kelet-Nyugati Alkotóműhely színészei is megmutatták magukat. A Felejtő – Szerelmeskedés két részben, egy felvonásbant két kortárs szerző, Michal Walczak és Matei Visniec művei ihlették. Az előadás a férfi és nő mindenkori kapcsolatát vizsgálja különböző perspektívákból. Ha férfi és nő értik egymást, abból születnek a csodás tragédiák, ha nem értik, akkor pedig a legnagyobb bohózatok. Tényleg ennyire egyszerű volna a két nem kapcsolata? E mű két részben tárgyalja ezt. A felnőtt- és gyermekkorban. Az előadás szerepel a műhely állandó repertoárjában is.
A Keleti István Művészeti Iskola Euripidész Médeia címűtragédiáját hozta el a Hosszú Hétvégére. Az előadást a Vallai Kertben tartották mint kamaraelőadást. A görög dráma ismérve, hogy egy helyszínen, egy nap alatt, egy cselekményszálon fut. A történet nem „látszik”, hanem monológok és dialógok kötelékén keresztül válik nyilvánvalóvá. Nagy színészi feladat ezt jól előadni. A Médeia cselekménye akár játszódhatna napjainkban is. Egy vérig sértett nő milyen végletekig képes elmenni, hogy sérelmén elégtételt vegyen? Biztosan megéri az áldozatot, ha a másikon felülkerekedünk, ha egyáltalán felülkerekedünk? Kísérteties, hogy egy távoli korban írt történet hogy őrizheti meg aktualitását több ezer évvel a keletkezése után is. Talán ezért sem zavaró Britney Spears slágere, a Hit me baby one more time a darab elején. „Médeia korában élünk. Ugyanúgy frusztrálja az ő egzisztenciális emberségét a társadalom, mint ahogy a miénket a társadalmunk középpontjának halottsága – amely beférkőzik a mi emberségünkbe is.”[1] Az előadást Nyári Pál rendezte.
A színházi előadássorozatot a Pesti Magyar Színiakadémia vizsgaelőadása zárta, amely a Holdcápa címet viselte. H.G. Frahn műve kísértetiesen idézi meg Agatha Christie krimis misztikusságát, ugyanakkor rengeteg humorral van átitatva a történet, ami abszolút jól egészíti ki az egyébként titkokkal teli cselekményt. Négy testvér, egy férj, az Özvegy és egy ügyvéd „csaj”, akit senki nem ismer. Még. Az elhalálozott Ákos utolsó feltétele az volt, hogy csak akkor olvassák fel a végrendeletét, ha az előbb felsorolt emberek eltöltenek egymással tíz órát. Először csak a néző számára derülnek ki a titkok, de ahogy egyre több alkohol fogy az együtt töltött idő alatt, lassan mindenki számára kirajzolódnak a körvonalak.
Megcsalás, plátói szerelem, és a kérdés: ki vonzódik kihez valójában? Egy intrikákkal teli történet némi humorral, a végén sokkoló konklúzióval. A színészek kimagasló teljesítményt nyújtottak a karaktereik megformálásában.
A színes programkínálat teljes mértékben tükrözi a műhely intencióját: hidat képezni a kultúrák között, megteremteni egy művészi „egészet”. Ne egy szétszakadt szakma legyen a művészet. Ne legyen zenész, színész, festő, filmrendező, hanem legyen Művész, mert végső soron a legjobb érzés, ha az ember talál egy közösséget, ahova igazán tartozhat. A felhasznált képek és a kiemelt kép forrása: https://www.facebook.com/keletnyugatialkotomuhely
[1] Edward Bond angol drámaíró és színházi rendező értekezése Euripidész Médeia című művéről.
