Mató Rebeka Április 18-án vette kezdetét az immár sokadik alkalommal megszervezett Egyetemi Anyanyelvi Napok – a hivatalos megnyitóra április 19-én, a Bölcsészettudományi Kar kari tanácstermében került sor, melyet Dr. Bóna Judit, a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesének, valamint Dr. Farkas Tamás, a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet igazgatójának beszéde indított.
A nyitóbeszédek elhangzását az Igéző idézetek I. címet viselő kerekasztal-beszélgetés követte, melyet Imrényi András, habilitált egyetemi docens moderált. A beszélgetés résztvevői Brdarné Szabó Rita, az Interkulturális nyelvészet doktori program vezetője, Havas Ferenc, az ELTE Finnugor Tanszékének professor emeritusa, Nádasdy Ádám, az ELTE Angol Nyelvészeti Tanszék professor emeritusa, Prószéky Gábor, a Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója, valamint Tolcsvai Nagy Gábor, az ELTE professzora voltak.
A beszélgetés azért kapta ezt a címet, mert úgy gondolják, mindenki életében vannak olyan mondatok, melyek inspirálóan hatnak az ember pályájára, szakmai felfogására – éppen ezért szerveződött a kerekasztal-beszélgetés is a résztvevők által választott idézetek köré, hangsúlyozta Imrényi a beszélgetés felvezetésében. A beszélgetésbe a hallgatóságot is igyekeztek bevonni, ugyanis az ő feladatuk volt előzetesen találgatni, melyik résztvevő választhatta a prezentált idézeteket, mielőtt fény derült volna kilétükre.
„A nyelv olyan ékességünk, amit nem szívesen öltünk magunkra” – így hangzott a legelső idézet, melyet Prószéky Gábor választott. Az idézet kapcsán a nyelvi humor, illetve a sokértelműség is felmerült. Prószéky elárulta, hogy a számítógépekkel történő munka során válik nyilvánvalóvá igazán a nyelvben rejlő többértelműség – hiszen a gép számára még azok a szavak és kifejezések is kétértelműek, melyeket az ember nem feltétlenül gondolt annak, itt Prószéky az államtitok és az államtitkár szavak közötti gép által talált kapcsolatot emelte ki. A többjelentésű szavak kapcsán Nádasdy felidézett egy olyan emléket oktatói múltjából, amikor az angol intercourse szó – és annak eltérő jelentéseinek – fordítása okozott humoros pillanatokat.
A következő idézetet Nádasdy Ádám egyetemi professzor szolgáltatta, mely Wilhelm von Humboldttól származik – a mondat azt a megállapítást teszi, hogy minden nyelven minden kifejezhető, s arra is hangsúlyt fektet, hogy adott nyelven „mit nem lehet nem kifejezni”, utalva ezzel a különböző nyelvek sajátosságaira – például a franciában megkerülhetetlen a nemek kifejezése egy mondatban, szóban, vagy a magyar nyelvben a tárgyhatározottság is ilyen. A fordítások kapcsán Brdarné egy mesterséges intelligencia által magyarra fordított horvát vers példáját hozta fel, illetve a nem mindig pontos fordítás problematikusságát is.
Ezt egy Esterházy-idézet követte, melyet Tolcsvai Nagy Gábor választott a kerekasztal-beszélgetésre, mely az ő értelmezésében a személyes és a szakmai nézőpont kettősségére világít rá. Ez a kettősség pedig A tragédia születése című munkát idézte fel benne Nietzschétől, s úgy látja, a választott idézetben benne van a nyelv egzisztenciális élménye is. A mondatban megjelenő „otthon lehetni” kifejezés kapcsán a professzor kifejtette, mikor kezdte ő maga is otthon érezni magát a grammatikában, felidézve ezzel személyes történeteket iskoláskorából, olvasmányélményeiről. Imrényi az „otthonosságérzet” átadásának fordítói nehézségeit vetette fel Tolcsvai fejtegetései kapcsán.
Brdarné Szabó Rita Langacker egyik munkájából hozott egy olyan idézetet, mely közel húsz éve foglalkoztatja már őt. Brdarné megosztotta a hallgatósággal Langackerrel való találkozásának történetét, illetve azt, hol hallotta először az idézetet, ami oly nagy hatást gyakorolt rá, illetve szakmai gondolkodására. Szakmai szempontból az idézet azért lényeges, mert implikálja, hogy a nyelvhez minden lehetséges szempont figyelembevételével kell közelíteni, Brdarné azonban kiemeli ennek a kétségkívül nagyívű gondolatnak a lehetetlenségét is.
A legutolsó két filozofikus indíttatású idézet Havas Ferenc által került a beszélgetés fókuszába. Havas megjegyezte, hogy elsősorban általános nyelvésznek tartja magát, s fontosnak tartja a nyelvelméletek közötti különbségek megállapítását, az ezek közötti határhúzást – a különbségtétel alapelveihez pedig a filozófia tanaiból merített ihletet. Az első idézet Kanttól való, itt Havas kitért a kantiánus a posteriori és a priori tapasztalatok fogalmára, példaként pedig az emberi tér- és időérzékelést hozta fel. A különféle nyelvelméletekkel kapcsolatban pedig arra jutott, hogy ugyanazon nyelvi problémakör eltérő, de hasonlóan tudományos szemléletű felfogásokkal írható le. „A dolog az, amivé lett” – hangzott a második idézet, immár Hegeltől. Havas úgy magyarázta Hegel gondolatát, hogy a dolgok lényegét akkor képes az ember megérteni, ha annak történeti háttere is ismeretes számára – ide pedig a Saussure által kidolgozott szinkrónia és diakrónia fogalmát csatolta.
Az időre való tekintettel a kerekasztal-beszélgetés ezután nem sokkal véget is ért, azonban – ahogyan Imrényi fogalmazott zárszavában – a nyelvről szóló diskurzust „abbahagyták, ám be nem fejezték.”
Képek: Baló Tímea
