Mezei Sándor A Budapesti Spartacus Sport Clubot szovjet mintára hozták létre 1952-ben. Az egyesület hamar a legsikeresebb klubok közé emelkedett. Azonban a kilenc olimpiai és tizenkét világbajnoki aranyérem, valamint a számtalan Európa-bajnok sportolót foglalkoztató „Szpari” mára már csak egy fejezet a magyar sporttörténelem aranykönyvében.
Nehéz kezdet
A második világháborút követő politikai változások a gazdaság és a sport területét is jelentősen átalakították. A Rákosi Mátyás vezette állampárt az erőteljes iparosítást, az ötéves tervet és a magántulajdon felszámolását tartotta irányadónak. Így a sport is elvesztette függetlenségét, az irányítást közvetett módon az állam, közvetlenül pedig a szakszervezetek irányították. A kisiparosoknak, mint a cipészek, fodrászok, pékek, zöldségárusok, fényképészek, szabók, varrónők és autószerelők, fel kellett hagyniuk a „maszekolással” és a szocializmus építésén kellett fáradozniuk. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának határozata alapján az első ötéves terv befejezésekor (1955) a magánszektor részesedését a nemzeti jövedelemből 2-3 %-osra kellett csökkenteni. A háborút követő hiánygazdaság következtében több vállalkozás is a megszűnés sorsára jutott, de több iparengedélyt vontak vissza, vizsgáltak felül, a korábbi tulajdonosokat, pedig „beolvasztották a szocialista kereskedelembe”. Szövetkezeti tagként vagy gyári alkalmazottként folytathatták tevékenységüket. 1948-ban jött létre az OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége), amely 1951-ben minisztériumi jogköröket kapott. A OKISZ által felügyelt sportcsapatok szovjet mintára a Spartacus nevet kapták. Így 1952-ben megalakult a Budapesti Spartacus SC, piros-fehér színnel és jellegzetes rombusz alakú címerével. A címert a szovjet köztársaság egyik vezető egyesülete, a Szpartak Moszkva csapatáéról mintázták.
A kezdeti idők nehezek voltak a „Szpari” szakvezetői és sportolói számára. Nem volt egységes székház, központ és sporttelep sem. A szakosztályok egymástól távol, iskolákban vagy egyéb bérelt termekben, pályákon működtek. Azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, amikor létrehozták a jelenleg a X. kerületben található Kőér utcai sporttelepet. A komplexumban futballpályát, kézilabdacsarnokot és uszodát is építettek. Az utánpótlással nem volt gond, mivel a kiskereskedők szövetségének tagjai leginkább az 1950-ben bővített Budapest peremkerületein és az agglomerációban tevékenykedtek. Az egyesület a déli területeken élő kispolgárság jelképé vált.
Úton a legjobbak felé
Az 1956-os forradalom utáni politikai változás és enyhülés segítette, hogy a Budapesti Spartacus az egyik legnagyobb egyesületté váljon az országban. A korszak gazdasági átszervezésének köszönhetően a „fenntartó” OKISZ jelentős forrásokban részesült, ami a sportolók számára komoly anyagi biztonságot jelentett. A vezetőség azonban sportszakmai kérdésekben nem szólt bele az egyesület életébe, csupán az infrastrukturális beruházásokban és a fenntartásban vállalt szerepet. A Kőér (Apafi) utcai sporttelep fenntartása mellett megvásárolták a balatonföldvári vitorlás- és a lágymányosi vízisport-telepet, felújították az államtól kapott Szentkirályi utcai klubházat; a tabáni teniszpálya mellett klubház és fedett csarnok létesült.
A korszakban a futballcsapatok voltak a legnépszerűbb szakosztályok, azonban az alacsonyabb osztályban szereplő „Szpari” labdarúgói vezetői döntés értelmében nem kaptak támogatást. Ennek oka, hogy a csapat nem rendelkezett szurkolói bázissal, mérkőzéseiket legtöbbször üres lelátók előtt játszották, a vezetőség pedig úgy döntött, nem költ felesleges pénzt a fenntartásra. Az elnökség sokkal inkább az olimpiai sportágak felé fordította figyelmét. Ennek következtében az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) kiemelt egyesületté nyilvánította a klubot. A szakmai munka és az anyagi biztonság kiváló eredményeket hozott magával. Jónyer István és Klampár Tibor asztaliteniszben lett világbajnok, Molnár Endre vízilabdában, Növényi Norbert birkózásban, Csom István sakkban lett olimpia bajnok. A teniszező Temesvári Andrea a világranglistán a legjobb tíz között foglalt helyet. 1981-ben a női kézilabdacsapat KEK-győzelmet ünnepelhetett. A kenusok, Cserha István és Hingl László 1969-ben lettek világbajnokok Moszkvában. A kevésbé ismert sportágakban, mint a vitorlázásban és íjászatban is a legjobbak közé tartozott a „Szpari”.
Az egyesület legsikeresebb szakosztálya kétségkívül az úszószakosztály volt. Egerszegi Krisztina három olimpián öt aranyérmet nyert, Kovács Ágnes pedig Sydneyben állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Azonban ezeket a sikereket beárnyékolták a Bp. Spartacus anyagi gondjai.
Szétválás, kiválások, megszűnés
Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltozás a Budapesti Spartacus testén is mély sebeket ejtett, amelyek az idő múltával sem forrtak össze. A gazdasági átalakulás miatt a szövetkezeti rendszer is átalakult, így lényegében a fenntartó megszűnt, a pénzügyi források elapadtak. A privatizáció következményeként a szakosztályok az önállóság mellett döntöttek, létesítményeiket pedig maguk vásárolták meg, vagy új tulajdonost kerestek, esetleg bérelték az ingatlant. A balatoni székhelyű vitorlás szakosztály Spartacus Vitorlás Egylet néven vásárolta meg és működtette a telepet.
A vízilabda szakosztály a Honvéd csapatához igazolt. 1998-ban létrejött a Honvéd-Spartacus. Később már az alapító nevét elhagyta a Honvéd, a Telekom jogelődjének számító Westel telekommunikációs cég lett a névadó szponzor. A legnagyobb sikereket már honvédos színekben Honvéd-Domino, később pedig Domino-BHSE néven érte el a csapat. A röplabda, az asztalitenisz, a kosárlabda és a sakk szakosztály az önállóság mellett döntött, a kajak-kenu szakosztály Lágymányosi Szpari néven működött tovább. Az átalakult szakosztályok legtöbbje korábbi sikerének falai között folytatta tevékenységét. A korábbi Szentkirályi utcai klubház ugyan Pázmány Péter Katolikus Egyetem tulajdonába került, de a tornászok ezen a helyen készültek tovább. A szakosztály alapítványi formában működött tovább.
Forrás: Arcanum
A korábbi egyesület, amely 24 szakosztállyal működött, 2005-re már csak hét szakosztállyal rendelkezett, melyek jelentős része kizárólag utánpótlás-neveléssel, oktatással foglalkozott. A finanszírozás megoldatlan kérdés maradt. Utolsóként az úszószakosztály vált ki az egyesületből. Kőbánya SC néven folytatták tovább a X. kerületi önkormányzat támogatása révén.
2009-re már csak néhány szakosztállyal lebegett élet és halál között a korábbi nagy múltú egyesület. A megoldást az akkor erősödő Pénzügyőr Sportegyesület jelentette. A PSE csapata bérbe vette a több mint 6 hektáros sporttelepet és a szakosztályok működéséről is gondoskodott. A női kézilabdázók először Spartacus-Pénzügyőr SE néven szerepeltek, később a többi szakosztállyal, mint az íjász, a birkózó és a műkorcsolya együtt beleolvadtak a NAV által fenntartott csapatba. Négy évvel később, 2013-ra a beolvadási folyamat lezárult. Az átalakult sporttámogatásoknak köszönhetően a Pénzügyőr SE viszi tovább a Budapesti Spartacus több mint ötven éves örökségét.
Források: Arcanum adatbázis, magyarnarancs.hu, archivnet.hu, 10kerkult.hu
Borítókép: nol.hu
