„Itt rábízod a másikra az életed” – interjú Szabó Hanna Máriával, az ELTE Cheer Dance Team vezetőjével

Milyen a cheerleading valójában, és hogyan van jelen az ELTE-n? Miért választja valaki ezt a sportot, hogyan jut el a versenyzésig, majd válik később edzővé? Szabó Hanna Máriával, az ELTE Cheer Dance Team vezetőjével beszélgettem, aki amellett, hogy saját pályafutásáról, illetve a csapat eddigi eredményeiről és jövőbeli terveiről mesélt, segített abban is, hogy közelebbről is megismerhessem ezt a sportágat.

 

Tudom, hogy több szállal is kötődsz az ELTE-hez. Mesélnél kicsit magadról, hogy jobban megismerhessenek az olvasók is?

27 éves vagyok, 2014-ben jelentkeztem az ELTE-re, és fel is vettek a BTK-ra. Romanisztika szakirányon tanultam, olasz szakon végeztem: 2018-ban abszolváltam, de diplomát sajnos nem szereztem. A cheerleadinggel 2014-ben ismerkedtem meg a gólyatáborban – az akkori cheerleaderek lejöttek promózni. Akkor döntöttem úgy, hogy belevágok. Fel is vettem kredites óraként, és azonnal elkezdtem edzésekre járni. 2016 óta pedig magam is edzősködöm, eleinte gyerekeket tanítottam, az elmúlt 4 évben pedig már az ELTE Cheer Dance Team vezetőedzője voltam, és vagyok is jelenleg. Emellett 2022 szeptemberében a Coed Team segédedzőjének is felkértek, amit el is vállaltam, hiszen ennek a csapatnak voltam 8 éven keresztül sportolóként is aktív tagja.

Nagyon hamar, mindössze 2 év után már edzőként is dolgoztál!

Igen, mert kellett valaki, aki az utánpótlás-fejlesztéssel foglalkozik, én pedig nagyon szerettem volna már akkor is edzősködni. Sportösztöndíjas is voltam azokban az években, ami szerintem egy nagyon jó lehetőség arra, hogy az egyetem bevonja a hallgatókat az egyetemi sportéletbe.

 

Hogyan definiálnád a cheerleadinget? Úgy kell elképzelni, mint az amerikai filmekben?

Szokásos kérdés. Igen is, meg nem is. A cheerleadingnek van a „sideline” része, amikor a sportpálya szélén szurkolnak a csapatoknak a cheerleaderek: táncolnak, kiabálnak, buzdítják a közönséget. Ez is hozzátartozik a cheerleadinghez, de van versenysportág-változat is. Mi Magyarországon inkább azt a verziót csináljuk, ami emeléseket, dobásokat és talajakrobatikát tartalmaz leginkább, de emellett van egy táncosabb vonal is, amely egy balett-alapokra épülő, dinamikus forgásokkal, ugrásokkal gazdagított látványtánc.

Mit lehet tudni kifejezetten az ELTE-s cheerleading csapatokról?

2009-ben alakult a csapat Dr. Kovácsik Ritának köszönhetően. Akkoriban még futsalcsapatok meccseire jártak ki szurkolni és fellépni. 2012-ben vált ketté a táncos és az akrobatikus rész, nagyjából ekkor kezdtünk el versenyezni is. Az évek során folyamatosan fejlődtünk, bővültünk, idővel pedig több versenycsapatot is ki tudtunk már állítani több különböző kategóriában.

Mi kell ahhoz, hogy valaki edzővé válhasson ebben a sportágban?

Most már azért elvárjuk, hogy képzettség is legyen. Többféle képzés is van Magyarországon, én például Győrben oktattam „performance cheer” képzésen, illetve el is végeztem azt. Szeptembertől a Testnevelési Egyetemen indulni fog rendes sportedző képzés a BSc keretein belül, cheerleading szakirányon, ami óriási lépés a magyar cheerleading életében. Tavaly pedig megjelent az első cheerleading szakkönyv is, amihez én is hozzájárultam szakmai lektorként.

Ez nagyon érdekesen hangzik. Az edzésekről mit lehet tudni, hogyan szoktak zajlani?

Kétórásak az edzések, fél óra bemelegítéssel. A cheerleading edzésen elsőként a „stuntokat” kezdjük el gyakorolni, azaz az emeléseket, a „basketokat”, ami a dobásokat jelenti, valamint a piramisokat is – amikor több „stunt” kapcsolódik össze. Ahogy közeledünk a versenyhez, úgy egyre többet próbáljuk a versenygyakorlatokat is. Vannak cheerdance edzéseink is, amiket szintén bemelegítéssel kezdünk, majd itt is elkezdjük gyakorolni az ugrásokat, forgásokat, és a koreográfián is dolgozunk.

 

Milyen eseményeken vagy versenyeken szoktatok fellépni, mik azok, amelyeken rendszeresen jelen vagytok?

A KEK-en például minden évben ott vagyunk, illetve nagyon sok ELTE-s rendezvényre hívnak minket fellépni, de összességében versenyekre járunk leginkább. Egy évben általában 3-4 versenyünk szokott lenni, mint például a MEFOB, az ELTE Spring Open, május végén a Magyar Országos Bajnokság, valamint szeretünk legalább évi egy külföldi versenyen is részt venni. Idén megyünk a Világbajnokságra és az Európa-bajnokságra is.

Hogyan készültök fel ezekre a nagyobb versenyekre?

Nagyon fontos, hogy egy ilyen versenyre való felkészülés nem két, hanem sokkal inkább tíz hónap alatt történik. Rengeteget edzünk: heti két edzés a minimum, de ezek mellett plusz edzéseket és edzőtáborokat is biztosítunk a sportolóinknak. Hétvégi edzésekkel és nagyon sok lemondással jár mindez, néha a magánélet is háttérbe szorul, de ez nem jelenthet problémát a sportolóink számára, mert tudják, hogy a felkészülés elején kitűzött céljainkat csak így érhetjük el.

Ha jól tudom, a Világbajnokság Amerikában, Orlandóban kerül megrendezésre. Erről az eseményről mesélnél nekünk?

Április 19. és 21. között lesz, mi 14-én indulunk Magyarországról, és 25-én érünk haza. Két csapatot viszünk, a Coed Team-et és a Freestyle Double-t. Mindkettővel nagyon sokat edzünk, hétvégén is edzőtáborok és plusz edzések vannak. A felkészülési folyamatnak a mentális része is rendkívül fontos, amivel kicsit nehezebb megbirkózni, ha az embernek nincs ehhez végzettsége, de próbálunk minél többet segíteni a sportolóinknak, motiválni, biztatni őket. Én is voltam már korábban ezen a bajnokságon versenyzőként, a Freestyle Double kategóriában, most pedig nagyon izgatott vagyok, hogy immár edzőként is kipróbálhatom magam. Az amerikai út viszont komoly költségekkel jár, ami a sportolókat és az edzőket terheli, ezért szerveztünk egy adománygyűjtést, ami az adjukossze.hu-n keresztül érhető el.

 

Ezen kívül milyen versenyek voltak még különösen meghatározóak számodra?

Nagyon sok külföldi versenyen jártunk, én többek között kétszer voltam Amerikában, de jártam Kínában is, ami minden szempontból igazán izgalmas volt. Jó verseny volt még Németországban 2019-ben és 2022-ben, ezeket nagyon szerettük; 2018-ban pedig Lengyelországban voltunk az egyetemi világkupán, ahol aranyérmet szereztünk az akkori egyetemi válogatottal.

Ezek gyönyörű eredmények, gratulálok! Az utolsó kérdésem az lenne, hogy hogyan lehet csatlakozni hozzátok, ha valakit érdekel ez a sportág?

Vannak kezdő edzéseink, a honlapunkon fent vannak a pontos időpontok. Ezek a Ludovika Sportcsarnokban vannak, oda kell először elmenni, megtanulni az alapokat, és ha valaki tehetséges, akkor akár bekerülhet valamelyik versenycsapatba is. Ebben a sportban mindenki megtalálhatja a helyét, nem számít az életkor vagy a nem: bárki be tud illeszkedni. Nagyon befogadó közeg vagyunk, nálunk a csapatmunkán van a hangsúly, ami számomra az egyik legjobb dolog az egészben. Itt rábízod a másikra az életed, ennek hatására pedig olyan bizalom alakul ki köztetek, ami tényleg szoros, akár életre szóló barátságokat is eredményezhet. A csapat a második családoddá válik.

Author

Ajánlott cikkek