„Mindig tudunk kapcsolódni egymáshoz” – Hallgatói szervezetek az ELTE-n 6.

Interjúsorozatunkban igyekszünk átfogó képet mutatni az ELTE hallgatói szervezeteiről, segítve ezzel a közösségi tevékenységek iránt érdeklődő hallgatókat. Ezúttal az ELTE PPK-n működő Kortárs Segítő Csoport két tagjával, Békefi Annával és Dudás Ágival beszélgettünk.

Mikor és milyen céllal jött létre a Kortárs Segítő Csoport?

Anna: A Kortárs idén ünnepli a 30. születésnapját. A Csoportot Ritoók Magda és tanítványai alapították 1993-ban.

Ági: A csoport célja már a kezdetektől az volt, hogy az egyetem hallgatói számára lehetőséget biztosítsanak díjmentes segítő beszélgetéseken való részvételre, ne csak az Életvezetési Tanácsadó, hanem pszichológushallgatók által is, nekik is alkalmat nyújtva a tapasztalatszerzésre a kliensekkel való munkában.

Titeket mi motivált, amikor jelentkeztetek a szervezethez?

Anna: Én harmadéves koromban csatlakoztam a Kortárshoz. Alapvetően két dolog motivált – ami szerintem a többi tagunkra is jellemző. Az ELTE-n mindenki keresi a saját közösségét, de kevés olyan összetartó csapatot láttam, mint ez. A másik a tanulás és a szakmai fejlődés lehetősége volt. Nagyon különlegesnek tartom, hogy már egyetemistaként kipróbálhatjuk a gyakorlati készségeinket, továbbá tanulhatunk egymástól és a PPK Életvezetési Tanácsadó pszichológusaitól. Úgy érzem, hogy a csoportnak köszönhetően sokat fejlődtem: ma már teljesen máshogy érkezem meg egy klienshez, mint az elején. Valamint a különböző önismereti csoportjaink és pszichoedukációs tevékenységeink kitalálásában és szervezésében való részvétel a későbbi munkavégzésünk során is nagyon hasznos lehet.

Ági: Én másodévesként jelentkeztem a Kortársba, elsősorban azért, mert túlságosan elméletorientáltnak éreztem a képzésünket. Ez természetesen érthető, mert nagyon fontos az anyag elsajátítása, de a legtöbbünkben ott van a vágy az iránt, hogy a szakma gyakorlati részére is jobban rálássunk. Szerettem volna kipróbálni magam a kliensekkel való munkában. A csoport egyébként minden elvárásomat túlszárnyalta, szakmai értelemben sokkal többet fejlődtem a segítségével, mint amennyit az elején elképzeltem. A fejlődésünk nagyon biztonságos közegben történik, van lehetőségünk hibázni és a tévedéseinket a későbbiekben javítani, tanulni belőlük.

Milyen szolgáltatásokat nyújtotok a hallgatók részére?

Anna: Lehetőség van részt venni egy hat alkalmas, egyéni beszélgetésen valamelyik tagunkkal, de csoportokkal is dolgozunk. Vannak egy alkalmas, témaspecifikus csoportjaink, amelyekben olyan területeket járunk körül, mint az idő, a hatékonyság vagy a szorongáskezelés. Továbbá már második féléve indítunk hat alkalmas önismereti csoportokat, ahová ingyen jelentkezhetnek azok, akik szívesen foglalkoznának a felnőtté válás témájával – másokkal közösen. Próbálunk reagálni az egyetemen belül felmerülő igényekre, nemrég például felkeresett minket az egyik kar, hogy egy adott témában szervezzünk workshopot vagy kerekasztal-beszélgetést, ami hamarosan meg is fog valósulni.

Ági: Igyekszünk az egyetemi hallgatók számára érdekes és aktuális programokat szervezni. A közösségi oldalainkon pedig pszichoedukációs tartalmakat osztunk meg. Vannak sok embert érintő pszichológiai jelenségek és nehézségek: ezekből olyanokat választunk ki, amelyek az egyetemistákat kiemelten érintik. Önismereti társasesteket is szoktunk szervezni, ahol olyan játékokat lehet kipróbálni, mint a Dixit vagy az Identity. Vannak sorozat- és filmkibeszélő eseményeink, több alkalommal foglalkoztunk például a Black Mirror című sorozattal. De szerveztünk már ingyenes előadást is Limpár Imrével, aki a szempontváltás fontosságáról mesélt. Jelen szoktunk lenni továbbá az egyetemi gólyatáborokban, hogy szükség esetén tanácsadást biztosítsunk.

Hogyan zajlik nálatok egy segítő beszélgetés?

Ági: A segítő beszélgetéseink 50 percesek, és ismét személyes formában zajlanak az BTK egyik épületében. Az első két alkalom során a bejelentkező hallgatóval közösen próbálunk kijelölni egy fókuszt, amit a további találkozások során még jobban kifejtünk. Igyekszünk a hallgató elakadására valamilyen megoldáslehetőséget találni, szempontváltást behozni. Minden folyamat egyedi, nincs két egyforma eset. Az esetvezetés során sokszor használunk különböző eszközöket is, például Dixit-kártyákat és egyéb feladatokat, amelyeknek köszönhetően jobban körbejárhatóvá válik egy adott kérdés, de van, amikor csak a beszélgetésre fókuszálunk. A hallgatók bármit megoszthatnak velünk, mert titoktartás vonatkozik ránk.

Hol tudnak elérni titeket a hallgatók, hogy jelentkezzenek erre a beszélgetésre?

Anna: A hallgatók a kortars.segito@ppk.elte.hu címen tudnak jelentkezni. Van egy űrlapunk, amit ki kell tölteniük: ebben megkérdezzük, hogy számukra melyik időpont lenne megfelelő. A csoporthoz már anonim módon érkezik a bejelentkezés, és az időpont alapján választunk számára segítőt. Próbálunk gyorsak és rugalmasak lenni, általában egy-két héten belül sor kerül az első alkalomra. Ha bárkinek kérdése van a Kortárssal kapcsolatban, az info@kortars.elte.hu címen könnyen elérhet minket. Aki egyénként gondolkozik a jelentkezésen, a honlapunkon megnézheti a segítőinkről készült képeket, így talán kevésbé lesz idegen számára a dolog.

A segítő beszélgetéseken kívül milyen egyéb programokat szerveztek?

Anna: A csoportjaink nagyon új kezdeményezések. A koronavírus-járvány ideje alatt kezdtünk el azon gondolkozni, hogy a hallgatók ne csak egyénileg, hanem csoportosan is jöhessenek hozzánk, megkapva a bezártság után azt az érzést, hogy nincsenek egyedül. Ezekben a csoportokban a résztvevők nem direkt tanácsokat adnak egymásnak, hanem a nehézségekben való osztozás által őszinte kapcsolódás alakul ki közöttük, ami azt az érzést hordozza magában, hogy tényleg megértik egymást. Ezeket a csoportokat hat alkalmassá bővítettük, mert minden visszajelzés nagyon pozitív volt, és felmerült az igény a folytatásra.

Milyen programmal álltatok elő legutóbb?

Anna: Május 23-án azzal foglalkoztunk, hogy miért akarunk mindenáron hasznosak lenni, és hogyan tudunk kibékülni a haszontalanul eltöltött idővel. Ezt a kérdést a vizsgaidőszak előtt kiemelten fontosnak tartjuk.

Milyen témákat jártatok körül eddig a Kortárs Segítő Csoporthoz kötődő podcastben? Tervezitek folytatni a beszélgetéseket?

Ági: Eddig pszichológusokkal beszélgettünk különböző témákról. Az alvásról és az álmokról Simon Péterrel, a Truman Show című filmről Kővágó Pállal, a bizonytalanság pszichológiájáról Dienes Angélával, Kiss Dániellel és Lisznyai Sándorral.

Anna: Tervben van a folytatás, remélem, hogy a következő rész még május-június folyamán elérhető lesz. A mérgező kapcsolatokkal és az ezekben való határhúzással fogunk foglalkozni. Többen is jelezték, hogy ez a téma érdekelné őket, ezért bízunk benne, hogy hasznos lesz számukra. Igyekszünk felmérni a hallgatók igényeit a témák kapcsán, és felkeresni a megfelelő szakembereket.

Milyen szakmai előnyöket nyújt számotokra a tagság?

Ági: Én például néhány olyan fontos fogalommal, mint az intervízió és a szupervízió, a Kortárshoz való csatlakozással kerültem tisztába. Az intervízió egy olyan alkalom, ahol eseteket beszélünk meg a Kortárs Segítő Csoport tagjaival, míg a szupervízió során az ELTE PPK Életvezetési Tanácsadó egyik pszichológusának vezetésével zajlik ugyanez a folyamat. Hatalmas előny, hogy rengeteget tudunk tanulni egymástól. Sok különböző szemléletmód, gondolat, meglátás találkozik a Kortársban. Úgy gondolom, hogy az itt eltöltött évek alatt a kortársaktól tanultam a legtöbbet. Ami még fontos, hogy szervezünk magunknak szakmai képzéseket is. Ezek közül számomra egy családterápiás alkalom nagyon meghatározó volt, és egyúttal megalapozta azt, hogy most családterápiás önismeretre jelentkeztem.

Hány tagja van jelenleg a csoportnak? Mesélnétek még a Kortárs-közösségről?

Ági: A Kortársnak jelenleg 42 tagja van, ebből 38 aktív, 4 pedig passzív. A passzív tagok aktuálisan nem vezetnek esetet, mert mondjuk Erasmuson vannak.

Anna: Van egy külön csoportunk, akik a közösségi programok szervezéséért felelnek. Ez néha csak annyit jelent, hogy találunk egy mindenkinek megfelelő alkalmat, amikor beülünk valahova beszélgetni. De arra is van példa, hogy kreatívan töltünk együtt időt. Már egy ideje tartunk vacsoracsatát. Összeállunk kisebb csoportokba, és mindenki tematikusan süt-főz. Az ételeket összehasonlítjuk, és pontozzuk is.

Az érdeklődő pszichológushallgatók hogyan tudnak csatlakozni hozzátok? Milyen a felvételi eljárásotok?

Anna: Augusztus 31-én kezdődik a jelentkezés, ami szeptember elején ér véget. A Facebook-oldalunkon mindig létrehozunk ezzel kapcsolatban egy eseményt, ahol minden fontos információt megtalálhatnak az érdeklődők. Az e-mailben történő jelentkezés után személyes beszélgetéseket szervezünk, ahol több jelentkező és több tag is jelen van. Itt arról kérdezzük őket, hogy mennyi időt tudnának a csoportban való részvételre szánni, milyen feladatokat tudnának elképzelni maguknak. A beszélgetés után az egész csapat leül, és megbeszéli, hogy kit szeretne mindenképp a tagok között látni.

Ági: Felvételi tájékoztató alkalmat is szervezünk, ahol a jelentkezés előtt felmerülő kérdéseket – akár a Kortárssal, akár a felvételi menetével kapcsolatban – fel lehet tenni.

Milyen szempontok alapján hoztok döntést a felvételi során?

Anna: Minden évben nagy az érdeklődés, de sajnos nem tudunk mindenkit fogadni. Viszont nagyon jó érzés látni azt, hogy ennyi pszichológushallgató segítene már az egyetemi évei alatt másoknak. Elsősorban a jelentkező motivációit vesszük figyelembe a döntéskor. Aki tudja, hogy milyen a Kortárs, és el tudja képzelni, hogy ebben a projektben miképpen tudna segíteni, azt nagyon értékeljük. Hiába idősebb valaki és rendelkezik több tapasztalattal, ha a fiatalabb sokkal lelkesebb.

Ági: Fontos hangsúlyozni, hogy a felvételivel nem a tanácsadói kompetenciákat mérjük. Az nem minősíti valakinek a képességeit, ha nem vesszük fel. Ha valaki nem kerül be egy adott évben, az a következő évben is nyugodtan jelentkezhet. Több olyan tagunk is van, aki nem első alkalommal nyert felvételt.

Ti miért szerettek a csoporthoz tartozni?

Anna: Amikor beléptem, többen is mondták nekem, hogy ez egy nagyon összetartó közösség. Viszont nehéz volt elképzelni, hogyan alakulhat ki mély, őszinte összetartozás és elfogadás egy szakmai csoportban. De gyorsan beigazolódott, hogy a többieknek igazuk van. Nagyon elfogadóak vagyunk egymással, ami szerintem olyan érték, amit most a munkaerőpiacra kilépve is keresni fogok.

Ági: Én is a Kortársat keresem minden álláslehetőségben. Megláttam azt, hogyan lehet jól működtetni egy csoportot. A jövőben is ilyen csapatban szeretnék dolgozni. A Kortársba való jelentkezés a lehető legjobb döntés volt az egyetemi évek alatt, a szakmai identitásomat is a csoportnak köszönhetem. Emellett emberileg is sokat fejlődtem, mindig tudunk kapcsolódni egymáshoz.

Van valami célotok, amit szívesen megosztanátok?

Anna: A szemeszter végén mindig fel szokott merülni a hallgatók részéről a kérdés, hogy nyáron is lehet-e jelentkezni egyéni segítő beszélgetésre. Az Életvezetési Tanácsadó már nem tud több klienst fogadni, de mi továbbra is várunk mindenkit. A vizsgaidőszak miatt valószínűleg tovább kell várni, de próbálunk mindenki számára lehetőséget biztosítani a beszélgetésre. A felnőtté válásról szóló hat alkalmas csoportunkat pedig szeretnénk rendszeressé tenni és minden félévben megszervezni. Valamint az egy alkalmas, tematikus csoportjainkat is folytatni fogjuk.

Képek: ELTE Kortárs Segítő Csoport

Author

Ajánlott cikkek