Az ELTE hallgatói magazinja
Ahogy mondani szokás, „rendhagyó” eseményen vehettek részt azok, akik –intellektuális szakadatlanságtól fűtve, az előadásaik, szemináriumaik után még – este hat órakor betévedtek az esztétika tanszékre. Itt került ugyanis bemutatásra Bacsó Béla Tanár Úr új tanulmánykötete, az Esztétika és műértés a Kijárat Kiadó gondozásában.
Túlvilági hangulattal, elszállós beatekkel és sokszínű szövegekkel találkozhattak május 17-én az Auróra vendégei. Megrendezésre került ugyanis első alkalommal a Nyolc Ág Stúdió új rendezvénysorozata, az Atmosphere.
A (nem csak romantikus értelem vett) szexualitás és a költészet viszonya volt a témája a Budapesti Tavaszi Fesztivál szerda esti programjának, ahol Artner Szilvia Sisso beszélgetett Borda Réka, Ferencz Mónika és Nádasdy Ádám költőkkel, műfordítókkal. A némileg tabusított téma ellenére sem felszabadultságból, sem nevetésből nem volt hiány.
Mikor és hol jelenik meg a dilettáns és annak mai jelentésben álló fogalma az európai kultúrában? Dilettánsnak vagy professzionálisnak tekinthető-e Csáth Géza képzőművészeti életműve? Milyen szálak kötöttek „mesteréhez”, Rippl-Rónai Józsefhez? És milyen egy mester-tanítvány viszony – ha van – napjainkban? Ezekre a kérdésekre kaphattak válaszokat azok, akik részt vettek a Fiatal Írók Szövetségének Mesterek és tanítványok elnevezésű minikonferenciáján.
Váltakozó intenzitású esten vehettek részt azok, akik ellátogattak április 6-án a magyar irodalmárértelmiség lassan otthonná kuckósodó törzshelyére, a Nyitott Műhelybe. Az est témája, ahogy a cím is ígérte, a József Attila Kör sorsa volt, annak kezdetétől a fénykoron át egészen a hanyatlásig. A meghívottak Szilágyi Ákos, Menyhért Anna, Balogh Endre és Gaborják Ádám, a JAK korábbi elnökei voltak (igaz, jócskán foghíjasan). Őket Svébis Bence és Karafiáth Orsolya kérdezte.
Lenyűgözően mély és izgalmas előadáson vehettek részt azok a szerencsések, akik március 9-én ellátogattak a CEU Nádor utcai épületébe. A résztvevőket az ELTE Esztétika Tanszékének frissen nyugalmazott docense, korábbi tanszékvezetője, Somlyó Bálint kalauzolta végig az európai metafizika és művészet 2500 éves történetén, Anaximandrosztól Tzaráig, tekhnétől az autonóm műalkotásig.
Immáron sokadik alkalommal indul el az ELTE NFI Filmklubra keresztelt eseménysorozata, melyen a mostani és egykori hallgatók beszélgetéssel egybekötött vetítéseken tekinthetik meg a magyar filmművészet klasszikus és kortárs darabjait.
Viszonylag szokványos beszélgetésen vehetett részt az, aki ellátogatott február 14-én a Késelés Villával irodalmi beszélgetéssorozat állandó színhelyére, a Nyitott Műhelybe. Aki az elmúlt években vagy – bár erről értelemszerűen nem tudok saját tapasztalatból nyilatkozni – évtizedben vett már részt irodalmi rendezvényen, annak a jól ismert kulcsszavak köszönhettek vissza a magyar irodalmi élet aktuális állapotárol: fásultság, apátia és önzőség. A beszélgetést Csete Soma és ezúttal – kivételesen – Kőszeghy Ferenc vezették.
A Belvárosi Színház egy hamisítatlan romantikus komédiával rukkolt elő az idei évadban. A Mezítláb a parkban a műfaj egyik klasszikusának számít, ráadásul a színházszerető közönség az elmúlt években több hazai színpadon is összefuthatott vele. Neil Simon darabja – mivel, mint mondtam, egy klasszikusról van szó – magába sűrít mindent, amit a zsánerben szeretni lehet; s ez bizony azzal jár, hogy akiktől olyan távol állnak a romkomok, mint Makó Jeruzsálemtől, az nem biztos, hogy élvezni fogja ezt közel két órát.