A House of European Affairs and Diplomacy ma már az ELTE legnagyobb aktívan működő diákszervezete. Karcagi Ágnes a diákszervezet két társelnökét, Harnisch Róbertet és Steff …
interjú
Hívőként az egyetemen – Interjúsorozat
Manapság rengeteget olvashatunk arról, hogy az egyetemisták milyen bulikban, milyen szakmai programokon vehetnek részt, de kevés szó esik arról, hogy a lelki életüket miként élik …
Kísérletező szívek – Mellékhatás a Centrál Színházban
Horgas Ádám rendezésének és látványtervi munkájának köszönhetően láthatjuk Lucy Prebble kortárs angol drámaíró 2012-es Mellékhatás című darabjáta Centrál Színház színpadán. A romantikus drámában tanúi lehetünk egy kísérletnek, melynek során egy új antidepresszánst tesztelnek, azonban a történet nem ennyire egyszerű.
„Nem igaz, hogy csak a régmúltban voltak hősök, lehetnek a jelenben, ahogy vannak is” – Beszélgetés Ács Pállal Hősök és hősénekek című könyvéről
2024 tavaszán jelent meg egyetemünk oktatójának, Ács Pál irodalomtörténésznek Hősök és hősénekek című új monográfiája. A könyv a régi magyar irodalom a Zrínyi előtti korszakban született, ma legismertebb epikus hősalakjait, valamint a róluk szóló hősénekeket vizsgálja.
„Megtaláltuk a saját hangzásunkat” – Interjú az Arcosok Klubja zenekarral
Hideg, decemberi estén gyalogolok ismeretlen, kihalt utcákon. Az Arcosok Klubja zenekar próbájára igyekszem, ekkor még nem tudom, de hamarosan egy daluk megszületésébe is belepillanthatok. A …
A pesti alsó-underground bohóczenekara – interjú a Herold tagjaival
„A debütáló albumához közeledő alternatív rockzenekar vagyunk, ami különleges harmóniákkal és varacskos riffekkel dolgozza fel önnön működésképtelenségét. Néha stadionrock, néha szintipunk, néha bohóckodás.” Így definiálja magát a budapesti alsó-underground bohóczenekara, a Herold. November 22-én jelent meg az Animals című single a közelgő albumról, december 22-én a Turbinában, december 27-én pedig a Lámpásban koncerteznek. Interjú.
Én kicsi balti naplóm – Interjú Kulasák Noémivel, a tallinni Kadriorgi Művészeti Múzeum gyakornokával
Amikor Kulasák Noémi első mesterszakos óráinak egyikén egy bizonyos Fjodor Mihajlovicsot idézve azt mondta, hogy „a szépség fogja megmenteni a világot”, már tudtam, hogy benne tényleg otthonra lel e gondolat. Az ELTE-n, az orosz kultúra bűvöletében eltöltött öt esztendőt követően pedig úgy döntött, belevág élete (eddigi legnagyobb) kalandjába és a szlavisztika–orosz alapszakon, valamint a ruszisztika mesterszakon elsajátított ismeretekkel a háta mögött megpályázott egy fél éves időtartamra szóló szakmai gyakorlatot az észt fővárosba, ahol életre szóló élmények és a szívében megszülető nagy elköteleződés várt rá.
Scooter-mise, hajléktalanszolgálat, békegulyás – Barátsággal fordulni a perifériák felé: beszélgetés Károlyi Nikolettával és Szűcs Adéllal, a Sant’Egidio közösség két fiatal tagjával – II. rész
Korábbi cikkünkben egy olyan különleges közösségről olvashattatok, amely hitéletének szerves része a tevékeny társadalmi szerepvállalás; alappilléreik a „három p” – preghiera, poveri, pace (prayer, poor, peace) –, az ima mellett a szegényekkel való barátság és a háborúk sújtotta országok helyzetének enyhítése és a folyamatos munkálkodás a békéért. Az 1968-ban alapított Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség világszerte, így hazánkban is jelen van, itthon több központtal is rendelkezik, és a mai napig aktívan dolgozik az alapító, Andrea Riccardi által megkezdett – vagyis valójában az evangélium és Assisi Szent Ferenc nyomán folytatott – szellemiségben a perifériákon élők szolgálatán. A Sant’Egidio célkitűzései a jelenben is egyértelműek és aktuálisak, munkájuk a jelenlegi háborús helyzetek és válságok árnyékában kiemelten fontos, történetük árnyaltabb képet festhet a hit és a kereszténység a XXI. századi ember életében betöltött szerepéről, a vallási közösségek pozícióiról és lehetőségeiről, valamint a békének egy olyan perspektíváját is megmutathatja, amellyel a közbeszédben ritkábban találkozni. Ezúttal a közösség két fiatal tagját, Károlyi Nikolettát és Szűcs Adélt kérdeztük személyes tapasztalataikról, a Sant’Egidio alapelveiről, feladatairól, magyarországi és nemzetközi működéséről, időtlen céljairól.
Scooter-mise, hajléktalanszolgálat, békegulyás – Barátsággal fordulni a perifériák felé: beszélgetés Károlyi Nikolettával és Szűcs Adéllal, a Sant’Egidio közösség két fiatal tagjával – I. rész
Korábbi cikkünkben egy olyan különleges közösségről olvashattatok, amely hitéletének szerves része a tevékeny társadalmi szerepvállalás; alappilléreik a „három p” – preghiera, poveri, pace (prayer, poor, peace) –, az ima mellett a szegényekkel való barátság és a háborúk sújtotta országok helyzetének enyhítése és a folyamatos munkálkodás a békéért. Az 1968-ban alapított Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség világszerte, így hazánkban is jelen van, itthon több központtal is rendelkezik, és a mai napig aktívan dolgozik az alapító, Andrea Riccardi által megkezdett – vagyis valójában az evangélium és Assisi Szent Ferenc nyomán folytatott – szellemiségben a perifériákon élők szolgálatán. A Sant’Egidio célkitűzései a jelenben is egyértelműek és aktuálisak, munkájuk a jelenlegi háborús helyzetek és válságok árnyékában kiemelten fontos, történetük árnyaltabb képet festhet a hit és a kereszténység a XXI. századi ember életében betöltött szerepéről, a vallási közösségek pozícióiról és lehetőségeiről, valamint a békének egy olyan perspektíváját is megmutathatja, amellyel a közbeszédben ritkábban találkozni. Ezúttal a közösség két fiatal tagját, Károlyi Nikolettát és Szűcs Adélt kérdeztük személyes tapasztalataikról, a Sant’Egidio alapelveiről, feladatairól, magyarországi és nemzetközi működéséről, időtlen céljairól.
„Molnár Ferenc végtelenül ízléses módon szórakoztat” – interjú Balla Eszterrel a Játék a kastélyban darabról
2024. szeptember 14-én mutatták be Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját a Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében. Az előadás elröpít minket egy olasz kastélyba, ahol részesei lehetünk egy szenvedélyes drámának, amely sziporkázó humorral oldja az élet nehéz kérdéseit. Zelena Bianka cikke.