Németh Míra Az Olga ugyan svájci-francia koprodukció, de a középpontjában Ukrajna áll. Méghozzá 2013-tól kezdve, Janukovics elnöksége, illetve az ellene irányuló felkelések idején, így a film a jelenlegi helyzethez is fontos adalékokkal szolgál.
A főszerepben egy 15 éves ukrán tornászlány áll, aki Svájcba és a svájci tornászválogatottba kényszerül, miközben a távolból igyekszik követni az anyjával, a barátaival, sporttársaival és összességében, a hazájával történő brutális eseményeket.
A tavaly Cannes-ban díjat nyert Olga pár perc után rögtön egy sokkoló fordulattal kezd: az EB-re, és hosszabb távon az Olimpiára készülő, legjobbak között számontartott Olga oknyomozó újságíróként dolgozó anyja ellen politikai okok miatt gyilkossági kísérlet történik. Az anya ekkor dönt úgy, hogy lányát, amennyire lehet, biztonságba helyezve, Svájcba küldi korábban elhunyt svájci apja családjához, illetve az ottani sportegyesülethez.
A film eleinte a lány személyes nehézségeit mutatja be: az anyjától, a csapattársaitól és egyben barátaitól való elszakadását, ahogyan a beilleszkedés okozta problémákat is. Olgának mindössze 15 évesen egyedül kell boldogulnia egy idegen országban, ahol a nyelvet sem beszéli tökéletesen, egy teljesen új egyesületben, amelynek tagjai nem a támogatandó csapattársat látják benne, hanem az ellenséget, a kívülről jött riválist, aki valakinek a helyét nagy valószínűséggel el fogja venni a svájci válogatottban.
Az Olga első fele tehát elsősorban a lány egyéni lelki terheire helyezi a hangsúlyt – ezt pedig az őt játszó Anastasiia Budiashkina, az Ukrán nemzeti válogatott korábbi tagja hibátlanul elénk tárja. Elképesztően érzékletesen adja át azt a lelki terhet, amelyet az jelent, ha az embernek a hazáját egy másikra kell cserélnie, ami miatt a lány, nem elég, hogy el lett szakítva az otthonától és a szeretteitől, de úgy is érzi, arra kényszerítik, hogy hazaárulóvá váljon. Mindezt olyan körülmények között, mikor úgy gondolja, a legfőbb helye a saját hazájában lenne, Janukovics és ezáltal a jelenlegi rendszer ellen tüntetők és lázadók társaságában. De erre nincs lehetősége, így egyre nagyobb rettegéssel, a saját anyjáért és legjobb barátnőjéért aggódva, mindeközben magát egyre tehetetlenebbnek érezve próbálja követni legalább a neten keresztül az Ukrajnában zajló egyre durvuló eseményeket. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy ilyen lelki terhet cipelve is sportolóként 100%-ot kell nyújtania egy országban, ahol senkit nem ismer és ahová valónak soha nem érezte magát.
Olga a saját hazájának színeiben akart küzdeni, de nem tehette. Ettől a ponttól kerül igazán középpontba a politikai felhang is – azért ’is’, mert az Olgát érő személyes, egyéni nehézségeket továbbra is ugyanolyan kőkemény őszinteséggel ábrázolja a film. És ettől nézőként is nő a gombóc a torkunkban: érezzük, hogy egyre nagyobb a tét. Olga állapota, lelki egészsége romlik (habár teljesítménye egyre kiemelkedőbb, így kezd biztossá válni, hogy bekerül a svájci válogatottba) és az anyjával és a barátnőjével is konfliktusba kerül. Olga előbbit próbálja meggyőzni, hogy ne keveredjen bele még jobban a politikai helyzet sűrűjébe, ám édesanyja nem tágít, a barátnőjétől pedig megkapja, hogy milyen könnyű a helyzete, hiszen nem részese a szörnyű ukrán állapotoknak és a tüntetéseknek, nincsen veszélyben, csak ülnie kell a kényelmes svájci szobájában. Olga márpedig tettre kész lenne, de nincs lehetősége ezt kimutatni: a tehetetlensége a legnagyobb büntetése.
Ahogyan az igazán jól sikerült sportfilmeknél, úgy az Olga esetében is a sportfilm köntös alatt valójában egy kőkemény dráma rejlik (gondoljunk akár a Ford vs Ferrarira vagy a Millió dolláros bébire), amely ráadásul aktuálisabb, mint valaha. A film fináléjában az EB-t látjuk, amely a politikai töltet miatt nem zajlik zökkenőmentesen, ráadásul az azt megelőző éjszaka Olga bizonytalan híreket kap az édesanyjáról is. Megjelenik legjobb barátnője, aki az EB-n is fellázad, de az egykori edzőjével, az ukrán válogatott korábbi vezetőjével is találkozik – aki viszont immáron az orosz csapatot irányítja, és akinek a szájából Olga kifakadását követően elhangzik: „ez sport, nem politika”. Ez pedig, éppen az ukrán válogatott éléről az orosz csapat élére igazolt edző szájából, alighanem erős érzéseket vált ki a nézőből, aki ezt a filmet 2022-ben nézi.
Az Olga című filmet a CineMira Teen Nemzetközi Ifjúsági Filmfesztiválon láttuk.
Kiemelt kép: dailymaverick.co.za
⬅️
