Anna Déri Interjúsorozatunkban igyekszünk átfogó képet mutatni az ELTE hallgatói szervezeteiről, segítve ezzel a közösségi tevékenység iránt érdeklődő hallgatókat. Ezúttal az ELTE BTK-n működő Történész Filmklub két szervezőjével, Selmeczi Péterrel és Somfai Dáviddal beszélgettünk.
Meséljetek magatokról! Mikor kerültetek az ELTE BTK-ra?
Péter: 2018 őszén kezdtük meg egyetemi tanulmányainkat az ELTE-n, történelem alapszakon. Mind a ketten levéltár specializáción voltunk, így ismerkedtünk meg egymással, azóta pedig barátok lettünk.
Dávid: Én még szeretném megemlíteni, hogy van egy harmadik szervezőtársunk is, Sütő Botond. Ő éppen Lengyelországban van, de a második félév alkalmainak szervezésében már ismét segíti majd a munkánkat.
Beszéljünk kicsit a kezdetekről! Milyen céllal jött létre a Történész Filmklub?
Péter: 2021 őszén fogalmazódott meg bennünk a kezdeményezés ötlete, mert úgy éreztük, hogy – elsősorban a járványhelyzet miatt – pangás állt be a BTK-s közösségi életben. A Történelem Segédtudományai Tanszék már a kezdetektől támogat minket, ők biztosítják számunkra a termeket is. Az elejétől fogva az volt a célunk, hogy a történelem alapszakon tanultakat ki tudjuk bővíteni releváns filmélményekkel, és párbeszédnek adhassunk teret az egyetem hallgatói között. A rendelkezésünkre álló lehetőségek segítségével próbálunk tenni azért, hogy a BTK-n ismét pezsgőbbé váljanak a mindennapok.
Milyen hatással van a filmklub a ti egyetemi éveitekre?
Péter: Igazi színfoltja lett az életünknek, nagyon élvezzük a szervezést. Úgy vesszük észre, hogy az egyetemi polgárságon belül tényleg vannak olyanok, akiket ez érdekel. Mostanra kialakult egy hat-hét fős „keménymag”, akik már jól ismerik egymást ezeknek a vetítéseknek köszönhetően.
Érkeznek hozzátok más karokról is? Mennyire népszerű a filmklub a diákok körében?
Péter: Amikor az első eseményt szerveztük, elsősorban a Történeti Intézet különböző kurzusainak látogatóit próbáltuk megszólítani. Az egyik legfontosabb célunk az volt, hogy az egyes évfolyamok hallgatóit közelebb tudjuk hozni egymáshoz, és egy olyan közösséget teremthessünk, ahol jobban megismerhetik társaikat a hasonló érdeklődéssel rendelkezők. Nagy öröm volt számunkra, amikor észrevettük, hogy a kar más szakjairól is érkeznek résztvevők.
Hogyan és milyen gyakorisággal zajlanak az eseményeitek?
Péter: Havonta általában két alkalommal szoktunk vetítéseket tartani. A vetítést mindig egy rövid felvezetés előzi meg: elmondjuk, hogy mit is fogunk látni, miért esett a választásunk az éppen aktuális filmre. A film megnézését követően pedig körülbelül egyórás beszélgetéseket szoktunk tartani. Annak köszönhetően, hogy sok tudományterületről érkeznek hozzánk, rengeteg szempont szokott felmerülni. Éppen ezért nincs is meghatározott forgatókönyve annak, hogy miként fog alakulni a beszélgetés, ez magától alakul – a moderációnk mellett.
Hogyan értékelitek a filmek közösségteremtő erejét?
Dávid: Szerintem a filmklubot két irányból lehet megközelíteni. Az egyik oldalról a film a hangsúlyos: a lényeg, hogy fontos és érdekes filmeket lássunk. Ugyanakkor ott van a közösségi része is, számomra a legjobb a vetítést követő közös beszélgetés. Kell valamilyen kiindulási pont ahhoz, hogy ez igazán mély és tartalmas lehessen. Az emberek általában a hétköznapi tapasztalataikról szoktak beszélgetni, a filmek azonban felvetnek ezeken túlmenő témákat is.
Melyik történelmi korszakról nézitek a legtöbb filmet?
Dávid: A tematika kialakításánál egy szemesztert egy évadnak tekintünk. Először a vallásosság volt a fő téma, majd a középkor került előtérbe, ebben a félévben pedig a vereség. Amikor nem egy fogalom, hanem egy korszak volt a félév témája, akkor is törekedtünk a sokszínűségre: a középkort például – ami egy európai fogalom – kitágítottuk a japán megfelelőjére, a szamurájkultúrára. Amikor pedig egy adott kérdéskört választunk, akkor is próbálunk minél szélesebb spektrumot lefedni.
Szerintetek mitől lesz jó egy történelmi film? A hitelesség a legfontosabb?
Péter: A filmklubbal történelmi játékfilmeket nézünk, amelyek sajátossága, hogy bár történelmi témákat boncolgatnak, a történelem sokszor csak díszlet vagy eszköz bennük. Éppen ezért igyekszünk olyan filmeket kiválasztani, amelyek nem csak egy történelmi témát akarnak frontálisan bemutatni a maguk száraz módján, hanem valami többről is szólnak.
Dávid: Az első félévben a beszélgetések visszatérő témája volt, hogy mi is a történelmi film, és hogyan lehet felfogni azt. A mostani programunkban vannak olyan filmek, amelyek kifejezetten a történelmi valóságot akarják bemutatni, de vannak olyanok is, amelyeknek általánosabb mondanivalója van, és a történelem eszközként van jelen. Figyelünk arra is, hogy a beszélgetéseink során mindkét réteget elemezzük. Ilyenkor általában felvetődik kérdésként, hogy mennyire volt autentikus a film. Szerintem attól lesz igazán jó egy történelmi film, ha egyszerre hiteles és bír mögöttes tartalommal.
Mennyire nézi más szemmel egy történész az ilyen filmeket?
Dávid: Van egy kollégánk, aki nagyon elmélyült ismeretekkel rendelkezik az újkori viselettörténet területén. Ebből következik, hogy számára a kosztümök, amiket zavarba ejtő pontossággal és részletességgel ismer, mindent elárulnak. Számomra pedig feltűnőek például azok a kérdésfelvetések, megszólalások és fogalommeghatározások, amelyek egyszerűen nem lehettek jelen abban a korban, amelyben a film játszódik.
Van személyes kedvencetek?
Dávid: Személyes kedvencemet, a Szirmok, virágok, koszorúk című filmet elsősorban a magyar történelem iránt érdeklődőknek ajánlanám. A film Majláth Ferenc huszárfőhadnagy lelki fejlődését mutatja be, bajtársa öngyilkosságától – melyet az 1849-es fegyverletétel előtt követett el – az önkényuralom alatt bekövetkező saját őrületéig és önfelgyújtásáig. Ez egy nagyon erősen szimbolikus, érzékenyen moralizáló dráma, ami a cselekmény időszakán és helyén túlmutató, általános érvényű kérdéseket feszeget.
Péter: Erre a kérdésre nehéz válaszolni, de ha már történelmi filmekről beszélünk, A tengeralattjáró például kifejezetten realisztikus módon mutatja be az atlanti csatát, valamint egy német tengeralattjáró legénységének életét. Igazán erős, második világháborús filmről beszélünk, ami egy egyedi történeten keresztül nyújt általános képet a témáról.
Konkrétan melyik filmeket vetítettétek már a Történész Filmklubban?
Péter: Foglalkoztunk az európai filmművészettel, de természetesen néztünk már mainstream hollywoodi filmeket is együtt, például Martin Scorsese-től a Némaságot. Nem hagytuk ki a magyar és a kortárs alkotásokat sem. Törekszünk arra, hogy minden tematikát úgy állítsunk össze, hogy több ország, több felfogás is megjelenítésre kerüljön. Az idei félév utolsó alkalmán például egy olasz–jugoszláv koprodukcióban készült filmdrámát fogunk megnézni.
Van olyan mozzanata a magyar történelemnek, amit még nem láttatok megfilmesítve, de érdemesnek tartanátok rá?
Péter: Szerintem egy igazán jó középkoros film nagyon hiányzik a magyar filmpalettáról. Most ugyan észlelhetőek próbálkozások ezen a téren is, például a készülő Aranybulla sorozat is ilyen, de úgy érzem, ez a korszak továbbra is eléggé háttérbe van szorulva.
Dávid: Azokat a témákat, amelyekről még nem készült magyar film, kicsit féltem a megfilmesítéstől. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy amiről még nem készült film, arról még bármikor lehet egy jó alkotás, de amiről van egy rossz, az hajlamos megmaradni ebben a fázisban. Az is nehézséget okoz, hogy egy film rengeteg szempontból lehet rossz, a magyar film pedig sokszor csúszott már el történelmi dolgokon. Gyakran nagyon konfrontatív és „véleményes” módon dolgozzuk fel filmen a múltunkat.
Mik a következő időpontok? Melyik filmek kerülnek sorra a közeljövőben?
Péter: Az idei félév utolsó alkalma november 18-án lesz, a Vesztesek és győztesek című filmet nézzük meg. Ez egy olyan eseményt mutat be, amikor egy kanadai hadifogolytáborban hadbírósági tárgyalást kezdeményeznek két elfogott német katonaszökevénnyel szemben. A célunk ezzel az, hogy egy olyan filmet prezentáljunk, amelyben jól látszik, hogy a hadsereg zárt közösségén belül a félig írott, félig íratlan normarendszer hogyan marad fenn megváltozott körülmények között is.
Dávid: A film emellett nagyon jól rámutat az egyszerű ember kiszolgáltatottságára és az elit visszaéléseire is. A második félévre még nincsenek konkrét elképzeléseink. Mindig a vizsgaidőszak második felében kezdünk el gondolkozni a következő félév tematikáján. Szívesen fogadunk ötleteket is, a mostani filmet is több opció közül választottuk ki.
Kinek ajánlanátok a csatlakozást?
Péter: Teljesen nyitottak vagyunk. Nemcsak történészeket várunk, nagyon szívesen fogadunk bárkit a BTK egyéb képzéseiről is, vagy az egyetem bármelyik karáról, aki kíváncsi egy-egy film történelmi vetületére és szívesen beszélgetne mélyebben is különböző társadalmi kérdésekről.
Dávid: Én kifejezetten örülök annak, amikor nem csak történelem szakosok ülnek be velünk, mert akik máshonnan érkeznek, mindig érdekes és releváns szempontokat és megfigyeléseket szoktak megosztani velünk a beszélgetések során. Minél több aspektusból vizsgálunk meg egy filmet, annál nagyobb lesz az élmény a végén.
Képek: Történész Filmklub
