Dávid Réka Február 15-én az Egy csésze Európa elnevezésű rendezvénysorozat témája Észtország volt. 2023-ban Európa Zöld Fővárosa Tallinn: ennek kapcsán beszélgetett Szederkényi Olga az est vendégeivel, Raul Toomasszal, az Észt Köztársaság nagykövetével, valamint Kreet Paljas filmfesztivál-szervezővel, aki az Észt Intézet igazgatója. Az eseményen közelebbről is megismerhettük az észtek környezetvédelmi intézkedéseit: az ingyenes tömegközlekedés, a közösségi kertészkedés vagy a digitális ügyintézés csak néhány példa arra, hogyan lehet napjainkban működőképes a fenntarthatóság.
A beszélgetés első felében Szederkényi Olga Raul Toomast, az Észt Köztársaság nagykövetét kérdezte a különféle környezetvédelmi programokról és jövőbeli tervekről. Toomas szerint az észteknek a génjeikben van a természetvédelem: a tallinniak 80%-a olyan helyen él, ahol 300 méteren belül zöldövezet található. Éppen ezért az észtek kiváló lehetőségként tekintenek a Zöld Főváros Programra, amely elősegíti a korábbi Zöld Fővárosok közti tapasztalatcserét, hiszen minden ország és minden város a maga módján egyedi. Ez egy olyan projekt – emelte ki Toomas –, amely az országvezetés és az állampolgárok együttműködésén alapszik. A zöld jelző nemcsak a fák, parkok, erdők és legelők színpompáját jelenti – ahogy arra talán sokan gondolunk –, hanem egy komplex környezetvédelmi programot takar, amihez hozzátartozik a talajvédelem, a vízvédelem és az energiahatékonyság is.
Toomas élete nagy részét Tallinnban töltötte, így végigkövethette az észt főváros lendületes fejlődését. Elmondása szerint az emlékeiben élő és a jelenkori Tallinn mintha két külön világ lenne. Gyerekkora apokalipszisfilmekbe is beleillő területeinek helyére mára gyönyörű lakóparkok épültek. Vannak ugyanakkor olyan részei is Tallinn-nak, ahol fenntartható módon keveredik a régi és az új: ilyen például a gyönyörűen megőrzött középkori központ, az óváros. Tallinn azonban nem csak erről híres, változatos természeti adottságainak köszönhetően például sok-sok állatfajnak is otthont ad. Az utcákon sétálva az ember találkozhat jávorszarvasokkal, rókákkal, nyulakkal, de akár medvével is. Az észt mentalitást jól tükrözi az a legenda, miszerint a Tallinn melletti Ülemiste tóban él egy öregember, aki 400 évente kiemelkedik a vízből, és a városban sétálgatva azt kérdezi az emberektől: „Kész van-e már Tallinn?”, mire ők azt felelik, hogy „Tallinn sohasem lesz kész”. A történet szerint, ha az ellenkezőjét felelnék, akkor az öregember bosszúból elárasztaná a várost. Így adná vissza a természetnek, ami az övé.
Az észtek tehát az élet minden területén igyekeznek óvni a természetet, ehhez pedig folyamatosan új utakat keresnek. A Tallinnban tíz éve bevezetett ingyenes tömegközlekedés mellett népszerű kezdeményezés például a közösségi kertészkedés, amely edukációs célt is szolgál: a hasznos időtöltés közben a gyerekek megtanulhatják a biodiverzitás fontosságát. De jól működik a digitális ügyintézés is: néhány dolog kivételével – mint például a házasság vagy a válás – Észtországban a közszolgáltatások 99 százaléka online is elérhető. A vezérelv a következő: „nyomtassunk kevesebbet, hadd nőjenek a fák!”
Számomra különösen érdekes és lenyűgöző intézkedés a hat tallinni kerületet összekötő, 14 km hosszú zöld sugárút, amely lehetővé teszi, hogy a madarak, rovarok és méhek biztonságosan repülhessenek a kerületek között, jobb életminőséget teremtve ezáltal a város lakóinak. Az észtek változatos intézkedései az európai uniós mottót erősítik: „egyformák vagyunk a különbözőségben”. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a zöld mobilitás zökkenőmentes, éppen ellenkezőleg, rengeteg kihívással jár – hangsúlyozta Toomas –, egyensúlyba kell hozni ugyanis az ép környezetet az emberek kényelmével.
Szederkényi Olga a beszélgetés második felében Kreet Paljas filmfesztivál-szervezőt, az Észt Intézet igazgatóját kérdezte a fesztiválok zöld lehetőségeiről. Paljas több pozitív példát is említett. A Tallinn Black Nights (PÖFF) szervezői a fesztivál 25. születésnapjára létrehoztak egy parkot, ahol a tervek szerint minden nyertesnek ültetnek egy fát. A fesztivál szállásadó partnere (Nordic Hotel Forum) pedig az épület tetején tartott méhkaptárból származó mézet szolgál fel a reggelihez, de olyan is történt, hogy a díszfogadáson „mentett ételekből” – közeli lejáratú termékekből – készített menüt kínáltak a vendégeknek.
Paljas szerint egy fesztivál már azzal is csökkentheti az ökológiai lábnyomát, ha kizárólag online nevezéseket fogad el. Bármennyire idejétmúltnak is hangzik a javaslat, ez tíz évvel ezelőtt még nem volt olyan természetes. Pár éve a nevezések még VHS-kazettákon és DVD-n érkeztek, amiket aztán meg kellett semmisíteni, visszaküldésük ugyanis nagyon költséges lett volna. Paljas az Anilogue animációs filmfesztivál szervezőjeként fontosnak tartja, hogy a fesztiválok példát mutassanak hasonló intézkedéseken keresztül.
Fotók: Zsolnai Dóri
